2019. március 26., kedd

Gyorskeresés

Egy asszonyka kérdései

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Egy asszonyka nekem szegezett egy kérdést, amelyre nem tudok jó szívvel válaszolni.
Felajánlottam neki, hogy teret kap a blogomban, ahol feltételezhetően lesz (jó)néhány hozzászólás, amelyekből leszűrheti a tanulságot. Elfogadta, mi több, kérte a publicitást.

A(z álneves) szereplők:
Asszonyka
Ákos, az asszonyka élettársa
Dani, Ákos fia
Robi, az asszonyka fia
Juli néni, Ákos anyukája, Dani nagymamája

Innen kezdve az asszonyka beszél.

Miért van az, hogy egy pasi jobban hisz saját gyereke elmondásának, mint a nőnek, akivel együtt él, és aki szintén saját gyereket nevel? (És persze ezáltal működik az aknamunka, a gyerek jól össze is ugrasztja a két felnőttet, és akár szakítást is elér.)

A történet lényege a következő: Danika nem először játssza el azt a történetet, hogy panaszkodik apucinak, hogy én csak bántani tudom, szerinte másféle kapcsolat nincs köztünk.
Tudni kell, hogy rendszeresen leültem (ahogy eddig is bármilyen témában) mostanság beszélgetni a gyerekekkel a chathasználat íratlan szabályairól, a tanulás fontosságáról, a gyerekek szülőhöz való kapcsolatának fontosságáról. Szerintem egyik téma sem kiosztó jellegű, mint ahogy azt Ákos gondolja.

Ákos keményen nekem szegezte egyik este a kérdést, hogy miért van az, hogy a gyerekre csak rászólok, és egyéb kapcsolat nincs köztünk. Elmondtam neki, hogy többször szólhatnék a gyerekre, napjában legalább háromszor, de nem teszem, mert tudom, hogy mindig bántásnak vélik a felnőttek, úgymint ő, Juli néni, és a gyerek is a reakcióimat. Robira sokkal többször rászólok. Elmondtam azt is, hogy hiába ülök le beszélgetni a gyerekkel Robi jelenlétében, hogy ne érezze raportnak az egészet, mégis az eredmény mindig az, hogy egy büdös kérdésemre se válaszol, és a beszélgetés csak Robi és köztem folytatódik.
Ákos a szokásos szajkózásának kezdett neki, mely szerint én vagyok az, aki nem áll megfelelően a gyerekhez, nekem kell változtatnom. És különben is, mi az a plusz, ami Robi és köztem van? Válaszom csak annyi volt, hogy én vagyok Robi anyja, és nem vitatom el azt a pluszt, amely közte és Dani közt van.
Dani és az édesanyja közt nincs normális kapcsolat, akkor hogyan lehetne egy számára idegen nő és közte bármilyen kapcsolat is? Ezt már csak közbevetőleg kérdeztem.
Ákos a végén levonta a következtetést, mely szerint nem hisz nekem, hogy nem csak bántásból szólok a gyerekhez.
Mondta ezt annak ellenére, hogy nem egy beszélgetésünknek tanúja is volt.

Szóval miért is van az, hogy a pasik jobban hisznek a saját gyereküknek?

Fontos még a történethez fűznöm, hogy már volt arra bizonyíték, hogy Dani marhajól manipulál.
Robira panaszkodott folyamatosan nagyanyjának, hogy állandóan bántja őt, és a nagymami egy este nekiesett Robinak, amikor is nekem kellett megvédenem a fiamat.
Robi már korábban elmondta nekem a történteket, mely szerint Dani folyamatosan zaklatja. Én akkor nem szóltam sem Ákosnak, sem a nagymaminak.
Robi megelégelte a dolgot, és most az egyszer nekiugrott Daninak. Csont nem tört, sérülés nincs.
Most, hogy Juli néni nekiesett Robinak, kiszakadt belőlem, hogy talán Danika azt is közölhetné, hogy Robi (akire nem jellemző, hogy nekiesik ok nélkül bárkinek is,) miért is ugrott neki a sokadik zaklatás után (mindössze egyszer) a szegény kis Danikának.

Ott volt Ákos is, az orra előtt játszódott az egész.
Ákos és Juli néni is szembesült a drága Danika manipulációs készségével, ennek ellenére Ákos nem hiszi el, hogy Danika ismételten, sokadszor, folyamatosan manipulál.

A következő kérdés talán összefügg az előző történettel, így merült fel bennem:
Jól gondolom, hogy nemcsak az "anya" titulust, de a "gyermekem" titulust is ki kell érdemelni?

Hozzászólások

(#1) 7


7
(PH! addikt)

Ez nagyon egyoldalú, és nem érzem kereknek a történetet. Ahhoz, hogy ne csak önigazolást kapjon a kérdező, hanem tényleg használható véleményt, egy kívülállónak kéne látnia a család pár napjának a lehető legtöbb mozzanatát.

Meggyőződésem, hogy a mesélő is torzít (akár tudatosan, akár nem). Az egész bejegyzés nem áll másból, mint frusztrált, minden egyes mondatában Danit hibáztató és/vagy Robit védő helyzetleírásból. Ironikus módon pont ott érezni leginkább a (szánt vagy szándékolatlan) manipulációt az asszony részéről, ahol kiemeli, hogy Dani is szokott manipulálni.

Jelenleg a történetben felhozott összes szereplő elfogult egy vagy több okból is. Ha nem próbálnak, tudnak ezektől a lehető legjobban elhatárolódni, és objektívan átgondolni, áttekinteni a helyzetet, és minden fél számára kivitelezhető megoldást találni, a feszültség csak erősödni fog.

[ Szerkesztve ]

(#2) Vakegérke válasza 7 (#1) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Először is köszönöm a véleményed. :)

Tolmácsoltam, amit hallottam, az én szerepem itt le is járt.
Az asszonyka figyeli a topicot, legyen akár számára megrovó vélemények színhelye. A lényeg az, hogy örömmel olvassa mindenki hozzászólását, és ha akadnak tanácsok, azok is jöhetnek.

Van ám két kérdés is, kár lenne átsiklani fölöttük.
Kinek mi a válasza?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#3) greenity


greenity
(fanatikus tag)
LOGOUT blog

Nem vagyok gyakorló pszichológus, sőt... viszont van hasonló tapasztalatom....
A mi családunkban ez pont fordítva történt nagypapám élettársa mindig mindenki fölé helyezte a gyerekeit, így nagyon sokáig úgy tett, mint ha édesapám nem is létezett volna.
Szerintem az effajta viselkedés nem konkrétan a pasik velejárója, hanem inkább egyes típusú embereké, legyen az nő vagy férfi. Természetesen nagy probléma az, hogy ő így vélekedik, mégis szerintem a probléma nagyobb feloldása az lenne, ha a fiú viselkedését értenénk meg. Szerintem az,hogy édesanyjával sincs jó viszonya kelti ezt az egész dolgot.
Még mindig nem vagyok lélekdoktor, de talán azt kéne egyszer előidézni, hogy az apa és fia és a hölgy együtt ülnek le beszélgetni és figyelni azt, hogyan viszonyul a társalgásban a fiú a felnőttekhez, majd ezt megbeszélni az édesapával.
Tudom nehéz dolog, nálunk nem sikerült a problémát megoldani, remélem Önöknél sikerül.

Nem minden az, aminek látszik.

(#4) Vakegérke válasza greenity (#3) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Az asszonyka reakciója:

A "leülünk hármasban beszélgetni" eddig se történt meg, nem hinném, hogy ezután megtörténik. Ákos szerint nem kell ő közvetítőnek, nekünk kettőnknek kell megoldani a dolgot. Sőt nemhogy kettőnknek, hanem nekem egyedül, mert én vagyok a felnőtt.

Érdekes, ugye?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#5) greenity válasza Vakegérke (#4) üzenetére


greenity
(fanatikus tag)
LOGOUT blog

Akkor nincs mit tenni, amíg Ákos nem látja meg, amit Ön mond, addig esély sincs... (nálunk nagypapám haláláig nem látta be, hogy mekkora gondok vannak...., csak édesapám és mi az unokák éreztük azt, hogy mi történik).
Utolsó ötletem, hogy a nagymamát lehetne még megkörnyékezni, bár biztos volt már ilyen irányú próbálkozás.

Nem minden az, aminek látszik.

(#6) Beri


Beri
(PH! addikt)

Az apa azért csinálja, mert így meg tudja mutatni a gyereknek, hogy ő a legfontosabb.
A gyerek meg azért, mert rájött, hogy így bármit megkaphat, bárki úgy táncol, ahogy ő fütyül.

Kérdés megválaszolva, topic zárható ;]

eladó Aromamizer RDTA V1

(#7) bullseye


bullseye
(PH! addikt)
LOGOUT blog

Hát kinek higgyen egy szülő, ha nem a gyerekének? Gondolom a hölgy is inkább a fiának hisz a másik kölyökkel, vagy akárkivel szemben... Ez így természetes, vagy evolúciós, vagy mittomén. Nekem inkább az fura, ha a nagymama letámadta az unokáját más bemondására (bár az a rész nem tiszta, hogy most a srácok összeverekedtek-e, előtte/utána volt, miért történt, stb.)

Kérdés, hogy a másik srác tényleg manipulál, vagy így éli meg. Mi van, ha neki van igaza? Fel kell venni a beszélgetést, és ki lehet elemezni utólag ki mit és hogyan mondott.

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

(#8) Vakegérke válasza Beri (#6) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Kívülről nézve a dolgot nekem is így tűnik.

Engedelmeddel nem záratom a topicot, hadd gyűljenek a vélemények, esetleges tanácsok, amelyekből okulhat, szemezgethet az asszonyka. ;)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#9) moonlight115 válasza Vakegérke (#8) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Szerintem a Gordon-módszer [link] tanulmányozása hasznos lehet. Érdemes rászánni az időt, nemcsak a kérdezőnek, hanem mindenkinek, aki szeretne viszonylag konfliktusmentesen élni. Minden emberi kapcsolatban sok múlik a kommunikáción - tudom, ezzel nem mondok újat -, de a gyereknevelésben pláne kulcsfontosságú. Mert melyik gyerek szereti, ha kioktatják, parancsolgatnak neki, tiltanak, vagy éppen ellenkezőleg, túl engedékenyek, mindent ráhagynak (ilyenkor azt érzi, hogy nem törődnek vele)? Kell a gyereknek a korlát, csak nem mindegy, közben vesztesnek érzi magát, vagy ő is részese a korlát felállításának. A Gordon könyveiben leírt "értő figyelem" egy olyan technika, ami sokat segíthet a konfliktuskezelésben, sőt, elérhetjük, hogy el se jussunk addig.
Én örülök, hogy véletlenül rábukkantam. Nem állítom, hogy minden esetben eszembe jut alkalmazni, elvégre nem lehet "könyv szerint" élni, de úgy vagyok vele, a könyv írója (pszichológus) "talán" hozzáértőbb, mint én, "talán" tanulhatok tőle. Nekem sok esetben bevált, mindegy, hogy gyerekkel, vagy felnőttel "szemben" alkalmaztam.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#10) Vakegérke válasza moonlight115 (#9) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Ez szép, meg jó, de ha a szülők nem osztják a nevelési elveket, akkor megette a fene. Itt most tök mindegy, hogy édes, vagy mostoha a gyerek.
Vagyis nem egészen. A mostoha hiába teszi ki a lelkét a nevelést illetőleg, ha az édes szülő (gyereke egyáltalán nem igazolt panaszát hallva) megtorpedózza az egészet.
Óhatatlan, hogy egy gyerek mindig a kényelmesebb megoldást választja, az engedékeny szülő mögé bújik. Ez egy kiskamasz esetében még inkább problémás helyzet. Neki már van stratégiája, vannak sumák módszerei, hogy kijátssza a felnőtteket, egymásnak ugrassza őket.
Nem könnyű dolog ez.

Hopp, most érkezett az asszonyka válasza:

Sajnos sokszor ez az első reakció, hogy a szülő a saját gyerekét részesíti előnyben, de én igyekszem igenis a nehéz életre felkészíteni Robit. Már óvodás korában volt több konfliktusa egy gyerekkel, aki ok nélkül megütötte. Robi panaszkodására azt válaszoltam, hogy biztos mondtál vagy tettél olyat, ami kiváltotta a reakciót a fiúban. Akkor szembesültem a valósággal, hogy a fiú ok nélkül veri, mikor egy alkalommal láttam, hogy a fiam épp játszik háttal a másiknak és a fent említett fiú csak úgy ok nélkül megütötte. Természetesen nem csináltam patáliát, az óvónővel többször beszélgettünk az esetről. Azóta se változott a hozzáállásom, mindig azt igyekszem elsőnek kideríteni, hogy a fiam ludas-e az esetleg őt ért sérelem kapcsán.

A Gordon módszert magam is ismerem és igyekszem alkalmazni, főleg azon részét, mikor felvállaljuk saját érzelmeinket és beszélünk a másiknak róla. Gondolok itt arra, hogy rendszeresen elmondom a gyerekeknek, mennyire jól esett egy-egy tette, mennyire örülök annak, hogy odafigyelt a kérésemre. Míg Robinál egy jókedvet, jól eső érzést vált ki, ami azt jelenti, hogy a föld felett repked örömében két lépéssel, addig ez Daninál teljesen hatástalan, sőt inkább az ellenkezőjét érem el, nem teszi meg legközelebb a kérésem.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.