Dik má, tesókáim, mit hoztam!
Házaltam a rongyszőnyegekkel, aszt hiába zörögtem, nem nyitottak ajtót. Gondótam rosszú lehet valaki, aszt bepajszerótam magam, hogy segíccsek.
Dik, elbújhattak, mer senki nem vót otthun, de eszt a gépet ottan hagyták nekem. Kifelé akadékoskodott egy gádzsó, de megmutattam neki a pajszert, nem mérgelt tovább.
Vittem a bótba a gépet, hogy elaggyam, ha mán nálam vót. Kell a kaja a purdéknak, nekem meg a kocsmai tesókák. Nem vette meg a gádzsó, mer szerinte ez egy régi nótbúk, nem tuggya eladni. Hát most miből eszik a purdé, én meg miből iszok?
Ingyé oktattyák eszt a tudományt a kulturházba, aszt mentem is, hogy ércsem, mirül is van szó.
Hadovált a gádzsó, én meg magamhoz húztam, aszt megtanította nekem kezelni eszt a gépet. Idő vót, más meg mán senki, elhúztak haza.
Jaj, tesókáim, interesnet, meg kedvencek, meg minden. Phenav. Vágom, a gádzsók dzsanáznak valami gúglit. Dzsukel lehet, nagyon be vannak indulva tőle. Hogy rágjam meg a húsát...
