Nos igen. Amit anyucim vett nekem pár éve, annak vége. Foszlott a pántja, lekopott a talpa. Kellett már egy másik sok év után.
Irány a "bót", veszünk másikat. Fussa, felvet a pénz.

Belépvén az üzletbe... Szóval megyek a bejárathoz, és a kettős üvegajtó készségesen széthúzódik előttem. Gyere csak, drága vevő, téged vártalak, látod milyen készségesen tárom eléd a cipők, csizmák, papucsok kánaánját?

Kicsit tanácstalanul nézelődtem, hiszen nem mindennapos tevékenység a lábbeli vásárlás. Kiszúrtam egy embert, aki engem figyelt. Ki lehet, tán ismer valahonnan? Ja, hogy a zsebére rögzítve ott egy bankkártya méretű izé? Akkor ez biztonsági személy.
- Jó napot kívánok, segítene?
- Természetesen.
- Papucsot keresek.
- Hol óhajtja használni?
- A lakásomban. Puha talpú kellene, mert a panel viszi a hangot, és nem szeretném zavarni az alsó szomszédomat.
- Fáradjon velem, kérem.

Vele fáradtam, megköszöntem a segítségét.
Nézegettem a papucsokat, és megállapodtam egy három pántos, mindhárom pántot csattal állítható papucsnál. Mi is a márka? Björndal. Hmmm, jól hangzik. Kényelmes is, meg puha a talpa, de mennyibe kerül? Aha, 3.990 Forint. Jöhet.

Cipő is kéne, méghozzá melóba.
Nyolc óra pihenés...
Vagyis nem, inkább nyolc óra aktív toporgás, plusz besétálás, hazatérés.
Kényes dolog.
Előző melós cipőm szintén innen származik, közel három évet bírt ki.
Memphis One a márkája. Megszerettem, hiszen meló közben elfelejtettem, hogy cipő van a lábamon.
Na nézzük, mi a választék. Ez nem, mert nem. Ez meg csak úgy nem. Ez már jónak tűnik, de nyomja a lábfejem, plusz anyag nincs benne.
Na... Próbáljuk csak fel. Wink cipő le, ő meg fel. Némi toporgás, és nem maradt más, mint az árcédula megtekintése. 5.990 Forint. Jöhet.

Két dobozzal a kezemben irány a pénztár.
- Csókolom.
- Jó napot kívánok.
Na, ezen már túl vagyunk, de a hölgy megtisztel elbűvőlő pillantásával, és negédes hangon kérdi, hogy kérek-e szén izés talpbetétet, mert ugye az elveszi a szagokat, meg minden ilyen.
Khm... Büdös lenne a lábam? Lehet, de én már megszoktam a szagát. Arról nem is beszélve, hogy napi rendszerességgel mosok lábat, és ha kell, hát többször is.
Átérzem segítő készségét, és az ár felől érdeklődöm. 790 Forint. Ennyit megér a hit, hogy ezután ha büdösödne is a lábam, elveszi a szagát ez az aktív szenes izé.
- Igen, kérem, de csak azért, mert szép szeme van.
A hölgy kicsit pirul, és ahogy nézem, volna is esélye nálam. Kár, hogy van köztünk vagy harminc év korkülönbség.
Fizetek, és mivel nagyok a dobozok, két reklámszatyorral távozom. Hadd lássa a világ, hogy ez a hosszú hajú vén fószer is a Deichmannban vásárol.

Itthon jön a végkifejlet.
Bontom a cuccost, átfűzöm a cipőt, mert útálom a vizszintes fűzést, nekem keresztfűzés kell. Stimmel, most jó. Vagyis majd szerdán megyek benne melózni, és akkor derül ki, hogy tényleg jó-e.
A papucs is sorra kerül, és jön a nagy meglepi. Björndal márka, hihető, hogy skandináv országból származik, de nem. Gyártási hely: Ukraina.
Cseszdmeg!
Na mindegy. Itt pózol a lábamon. Panaszom nincs, sem hasmenést, sem hátfájdalmat nem okozott idáig.

10.770 Forint az összkiadásom. Sok? Kevés? Kinek hogy.

Hogy ezt miért írtam meg?
Mert úri passzióm úgy tartotta.