Bevezető mese

A sors szeszélye folytán beléptem a Cumigyár munkásainak táborába.

Az egyik műszakvezető bevitt az étkezőbe. Kaptam egy rövid kiképzést, hogy mit nem szabad, és mi az, ami tilos.
Fél füllel hallgattam, egyetértően bólogattam, tetszett neki. Közben lehetetlen volt nem észrevenni, hogy kihasadt műanyag burkolatú székeken ültünk, és aki nem disznó emlőin nevelkedett, nem szívesen étkezik ilyen koszos körülmények között.

Takarító személyzet nem volt, a melósnak meg nem volt kedve fizetés nélküli túlórában takarítani. Sokan mégis ott ettek, viszont velem együtt akadtak olyanok is, akik soha. Nos igen, ez származás, neveltetés kérdése.

Miután átestem a minden szükséges tudást kimerítő oktatáson, beosztottak egy szaki mellé, hogy eltanulhassam tőle a magas kvalifikációt igénylő tudást.
- Benyomod, bezárod, megnyomod a zöld gombot. A másik gép nyit, kiveszed, leteszed, benyomod a másikat, bezárod, megnyomod a zöld gombot. Amit kivettél, azon van a cucc, lekeféled róla a sorját, letologatod róla a terméket, aztán van időd levegőt venni. A másik gép nyit...

Két nap múltán egyedül melóztam, két gépet kellett kiszolgálnom. Mint minden friss belépőt, engem is lestek, aztán közömbössé váltam. Tettem a dolgom, beleszürkültem a melóba.

Pár napig csendben voltam, aztán előtört valós énem. Váratlanul elkezdtem hangosan kornyikálni, hogyaszongya...
- Ha meghalok, ne szólj hozzááám...

Elképedt arcok, fakó tekintetek. Aznap csodámra jártak. Nem szóltak hozzám, nem babráltak, de minden melós megfordult a közelemben, és a szemükben látható volt a szánalom.
Kiderült, hogy bolond vagyok. Később megerősítettem társaimat hitükben. Arra viszont nem számítottak, hogy ez ragadós. Eljött az az idő is, amikor a közelemben lévő gépeknél mindenki gajdolt, no persze mindenki mást. Élmény volt.

Egyszer megállt egy vezír a gépnél, és megpróbált lebeszélni a danászásról. Elmondtam neki, hogy a többiek már megszokták, sőt, kontráznak, és nem ártunk vele senkinek. Elgondolkodott, legyintett, aztán ment dolgára.

Az is élmény marad, amikor a mindenható főnökasszony megkérdezte, hogy tetszik-e a meló. Visszakérdeztem. Őszintén válaszoljak, vagy azt mondjam, amit hallani akar. Kitalálható, őszinte választ akart hallani. Röviden előadtam, hogy talán a világon nincs, aki erre a büdös, lélekölő, meg nem fizetett, egészségre káros munkára vágyna, nem tetszik. De munka, elvégzem becsülettel.
Paff lett a nő, és szó nélkül távozott...

Egyelőre ennyi. Tolulnak az emlékek, majd beosztom.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Szeretem az ilyen történeteket a maguk módján, fiatal korom ellenére nekem is lenne számos hasonló sztorim, de nincs erőm leírni őket...

when the sun shines, we'll shine together

Na, akkor előszedem én is az emlékeim. Majd az érdemesebbek közül válogatok.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Szerintem pedig erőt vehetnél magadon, és közkinccsé tehetnéd élményeid.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Jónak tűnik, figyelőre tettem

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Azt figyeld meg, ha belelendülünk.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Arra várok

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Hát nem raktak át valahová máshová, ami jobban tetszett volna?
A dolgozók elégedettségét szemmel tartó üzemek minden bizonnyal így tettek volna.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

A vulkanizálók nem igazán válogathatnak. Adott a csarnok, és benne a gépek. Mindegyikben forró a szerszám, 180-200 fokos, mindegyikből dől a füst, a gumigőz.

No persze volt pár részleg másik csarnokban, helyiségben, ahol emberségesebbek, lazábbak voltak a körülmények, de oda csak kihalásos alapon lehetett bejutni.
Nekem sikerült. Idővel átkerültem egy olyan részlegbe, ahol ugyan három gépet kellett kezelnem, de sokkal nyugodtabb meló volt.
Később pedig sikerült átminősíttetni magam síkköszörűssé, mivel esztergályos szakmám van. Na, az már tényleg megfelelt, és nyugdíjazásomig kivételezett elbánásban részesültem.

Az is megér egy misét, hogy mivel bárhol alkalmazható voltam, beosztásomtól függetlenül más feladatot is el kellett látnom. Amolyan Jolly Joker lettem. Ebben az volt a jó, hogy tényleg békén hagytak, bár akadt időnként problémám néhány akarnok főnököcskével.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Igen-igen, olvastam amikor erről írtál.

Pár vezetődet pépesre lehetett volna verni, amiket meg nem engedtek maguknak.. :/

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)