Drága Margitom!
Jó magasra ragasztottam celluxszal az ajtóra ezt a levelet, mert tudom, hogy nem szoktál lefelé nézni, hacsak a férfiak nadrágjának tartalmát nem fürkészed.
Tudom, hogy nem érdemellek meg téged, ezt sokszor el is mondtam. Mivel egyszer sem cáfoltál meg, tényként kezelem a dolgot.
Mikor először omlottál karjaimba, hajtottad fejed a vállamra, boldogan hoztalak haza. Végre nem a drogos, piás társaságodban lehetünk együtt.
Az inget kidobtam, nem volt kedvem kimosni a hátamon lefolyó hányás nyomait.
Tudod, jól esett ölelésed, és mámoros élvezettel töltött el az első alkalom, amikor eggyé váltunk. Az viszont zavart kissé, hogy idegen szót kiabáltál éhesen, miszerint mandingo!
Mára már tudom, hogy mit jelent.
Tudom, hogy többet, nagyobbat érdemelsz annál, amennyit én nyújtani tudok. Benned jöttem rá, hogy mennyire túlbecsültem magam.
Tudod, azt sem vettem jó néven, hogy a hűtőgépben találom a mosatlan bugyidat, és rendszeresen kenyér a vacsora, ha én nem főzök.
Párszor megfenyegettél, hogy visszamész anyádhoz.
Nézd, nem állok a boldogságod útjába.
Bőröndödet bepakoltam, a szomszédban megtalálod.
A kulcsot ne keresd, kiloptam a táskádból, amikor bejelentetted, hogy utaznod kell, hiszen a főnököd csak a horvát tengerparton képes utasításokat adni.
Egyébként is, a zárat kicseréltem.
Szeretettel Lajosod.
Utóirat.
Anyádhoz ne menj, szó se lehet róla. Hozzám költözött.
Egyébként csókoltat, és üzeni, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve.
Ez komoly! 
.
