Az öreg halász és Cápika
A mese megértéséhez szükséges elolvasni a Kakaska mesék első részét.
Tararapp, tiriripp, mondta a halász.
Nem gondolta komolyan, de ha már évek óta ezt mondta, nem volt szíve felborítani a megszokást. Ugrándozva ment a csónakjához, amelybe be is ugrándozott. Ugrándozva evezett, és ugrándozva képzelt el egy hatalmas ugrándozó halat, amelyet majd ő ugrándozva kifog.
Épp köpni készült, de meggondolta, három okból is. Egyrészről nem akarta szennyezni a folyót, másrészről nem akart olyan halat enni, amelyik lenyelte a köpését, de a harmadik indok volt a legfontosabb. Laza volt a protkója, és ha beesik a folyóba, akkor annyi.
Evezett, evezgetett, és épp ki akarta vetni a hálóját, amikor meglátta, hogy valami hatalmas lény van a folyó mélyén.
Ez elijeszti a fogásomat, gondolta, és mégis köpött egy nagyot. A protkó is repült, és a pórul járt halász látta, hogy bár Cápika orra előtt fúródott az iszapba, semmi mozgás nem volt. Alszik, vagy dög-e már?
A protkó is fontos volt a halásznak, na meg ekkora halat életében nem látott, így levette a gumicsizmáját, és beugrott a vízbe.
Na, ettől közel, s távol orrukat fogva menekültek a vadat és halat, s mi jó falat... Ja, ez más. De menekülés volt, az biztos.
Meglett az a fránya protkó, még a víz alatt a szájába nyomta a halász, így egy slukk levegővel kiemelte Cápikát is. Haza is vitte, és mivel merevnek találta, kalapáccsal puhítgatta.
Jó ez nagyon, kell ez nagyon, napkeleten, napnyugaton...
Pergett a beton elől-hátul Cápikából.
Töprengett a halász. Megegye? Túl nagy, ráadásul nagyon szép szemei vannak. A szíve győzött. Magához ölelte, könnyes csókot lehelt rá, aztán visszavitte a folyóhoz, és egy újabb könnyes csók után útjára engedte...
Itt vége is lett volna a mesének, de volt, aki más befejezést kívánt. Amolyan igazi mesebelit. Na, nézzük csak, talán tehetek valamit az ügyben.
Szóval ott tartottunk, hogy...
Töprengett a halász. Megegye? Túl nagy, ráadásul nagyon szép szemei vannak. A szíve győzött. Magához ölelte, könnyes csókot lehelt rá, aztán visszavitte a folyóhoz, és egy újabb könnyes csók után útjára engedte.
Cápika nem úszott el, hanem kidugta a fejét a vízből, és kedvesen szólt a halászhoz.
- Lehet három kívánságod, mert visszaengedtél a vízbe.
Töprengett a halász, mit is kívánhatna. Aztán csak kinyögte.
- Látod, egyik lábam rövidebb, mint a másik, legyen egyforma a két lábam!
Cápika örült, hogy életében először csodát tehet. Harapott egy nagyot, kívánság teljesítve.
- Nem így gondoltam! - Ordított a halász. - Elvesztegetem a második kívánságot, de legyen egészséges mindkét lábam!
Cápika erősen töprengett, majd szétszakadt a feje a gondolkodástól. Azt tudta, hogy több csodát nem tud tenni. Rá is jött a megoldásra.
Bruggyolt, szrippálgatott, meg vrinnyogott, hívására meg is jelent az aranyhalacska.
- Na mi van, haver?
- Kiakadt a fazon, mert leharaptam a lábát. Nyomass már valamit, tudod, három kívánság...
- OK.
Az aranyhalacskának szent volt a barátság, így mivel nem tudta, hogy a halász már egy kívánságot elvesztegetett, hármat ajánlott fel neki.
- Mit kívánsz, te halász? Sorold.
A halász boldog volt, és elkezdte sorolni.
- Dögöljön meg a szomszéd tehene, ne lötyögjön a protkóm, tűnjön el a cápából kivert beton a kertemből. Ja, és a lábam...
Az aranyhalacska átbucskázott a fején háromszor, aztán így szólt a halászhoz.
- A szomszédod tehene már nagyon idős volt, csak jót tettem vele, békésen elszenderült. A fogsorod már nem lötyög, kertedben egy deka beton sincs. Remélem, elégedett vagy.
- De a lábam!
- Három kívánságot teljesítettem. A lábad már a negyedik lett volna. Menj békével. Már persze, ha tudsz.
- Na OK, haver? - Kérdezte az aranyhalacska Cápikát.
- Köszi! Csak szólj, ha meg akarnak verni, de lehetőleg kajaidőben provokáld őket. Legalább meglesz a napi betevő falatom.
A halász úgy érezte, hogy gyönyörködnie kéne a méltóságteljesen elúszó Cápikában, és a fickándozva távozó aranyhalacskában. Valahogy mégsem sikerült neki...
Mellesleg, egy valóságos eseményt, ami tényleg megtörtént, tehát nem mese, sokféleképpen lehet megírni, vagyis "elmesélni". A valóságból így lesz mítosz, ami már egy kicsit hasonlít a meséhez.
