Kurta farkú malacok kocsmája
Írta Lalos, a fuvaros.
Falu végén kurta kocsma,
ahol szinte minden kurta.
Kurta székek, kurta asztal,
kurta asszony, ki vigasztal.
Ne ríjjon kend, térjen észre,
ne gondoljon mingyá vészre.
Gondoljon inkább csak másra.
Nem hiszi? Jöjjön nyitásra.
Engem kért meg, este vittem,
balban gyeplő, jobbal ettem.
Komám leste lovam farkát,
szemmel méricskélte hosszát.
Ostorom is nagyon leste,
araszával méricskélte.
Mi jót csinálsz, megkérdeztem,
nem felelt, csak bámult engem.
Aztán kiszakadt belőle
a bánat, hogy nincsen nője.
Kurta szegény, kikacagják,
seprűnyéllel messze hajtják.
Somolyogva hajtom lovam,
jó tréfára fenem fogam.
Kap majd szegény a kocsmába'
ezer tréfát kurtaságra.
Megérkeztünk, le is másztunk
a kocsiról, s bekopogtunk.
Beléptünk, a szám tátottam,
malacokat sokat láttam.
Észrevettek, körénk álltak,
komám leste minden állat.
Ők is tudták milyen kurta,
mint a malac farkincája.
Leültették, italt hoztak
neki, s vele vigadoztak.
Rokon lelkek, összeillők,
nem kellenek ide már nők.
Vagyis egy van, kurta asszony,
kocsmáros, hogy italt hozzon.
Nem kell idő, hogy a komám
mellett üljön az oldalán.
A boldogság kicsin múlhat.
Megnógattam a lovamat.
Hazatérve felest ittam,
ezt a verset is megírtam.
Lalos nem elírás, tényleg így hívják. Nem létezik, vagyis már igen, hiszen moonlight115 játékostársunk kitalálta, életet adott neki. Mi pedig megszerettük.
