Szeretem az állatokat, no meg a növényeket is.
Állatot tartottam. Nem egy, nem két papagáj, egérke múlt ki nálam végelgyengülésben. Kaptak tisztességes temetést, béke poraikra. Mivel még magammal sem vagyok képes kielégítően törődni, már nincs a lakásomban semmilyen állatka, amely hangot ad. Kivétel azért akad, ha betéved egy légy, darázs, egyszer még imádkozó sáska is tiszteletét tette nálam. Az ilyenekre poharat borítok, alácsúsztatok egy kartonlapot, kiviszem az erkélyre, és jó utat kívánva szabadon engedem őket.
Növényeket nem tartottam, most is csak egy örökzöld van az erkélyládában. Még a feleségem ültette, csak ezért gondozom. Nemes egyszerűséggel gaznak hívom.
Történt a múlt héten, hogy az egyik reggelen egy szarka röppent az erkély korlátjára. Határozottan szép madár.
Meglepett a dolog, hiszen tapasztalataim szerint óvatos fajta, szinte megközelíthetetlen. Lám, most önként ajándékoz meg látványával. Nem mozdultam, hogy el ne riasszam. Körbelesett, és mivel nyugodtnak vélte a körülményeket, ráállt a virágláda szélére. Már majdnem felüvöltöttem, hogy "hess, le ne taposd", amikor észrevettem, hogy valami van a csőrében. Vajon mit akar? Csak nem eldugni a zsákmányt? Hamar megkaptam a választ. Csőrét bedugta a gazba, kotort egy kicsit, aztán üresen húzta ki, és elrepült.
Hopsza, nézzük csak, mit dugtál a gazba. Nem volt gond megtalálni, egy körömnyi nagyságú, - hogy is mondjam... - mondjuk húscafat volt. Meg nem tudtam volna mondani, hogy mi, lehetett akár valamilyen kártevő hullája, de lehetett akár egy darabka nyers csirkehús is. Egyre megy, papírba csavartam, szemétbe dobtam.
Késő délután volt már, amikor ismét megjelent a szarka. Körbenézett, és miután nem találta veszélyesnek a helyzetet, a virágláda szélére lépett, és hajszál pontosan ott, ahol reggel eldugta zsákmányát, belefúrta csőrét a gazba. Lelkiismeretem furdalni kezdett, elszoruló szívvel néztem tevékenységét. Viszonylag hamar abbahagyta, és elrepült. Megfosztottam a vacsorájától.
Azóta naponta teszek a gazba ugyanoda kolbász-, felvágott darabkát, de volt már gulyásból kiszedett husi is. A régit kidobom, bedugom a frisset.
Potyára teszem, Isten szép madara nem jön érte. A mai az utolsó alkalom, befejeztem.
