Hol van, hol nem van, van egyszer egy BSK névre hallgató kombinált hűtőgépem...

A rossz a gumi, a jó a gumi, a korrektség pedig a végén.

Magasabb nálam, bár nincs nehéz dolga felülmúlni engem, hiszen 168 centi az alacsonyságom. Kaján vigyorral mondom, hogy ő se lenne ilyen magas, ha a tervezője másként dönt.
Magasabb, hát magasabb. Legyen övé a dicsőség.
Felül hűtő, alul fagyasztó. Kombinált a lelkem, és története van.

Na, üljetek csak le körém, mesélni fogok.

Ugye tudjátok, hogy a nénik, meg a bácsik dolgozni járnak. Sokféle munka van, és bizony vannak olyan nénik, meg bácsik, akik hűtőgépet préselnek, sajtolnak, szerelnek össze.
Az én kombinált hűtőgépem is így készült, gondos kezek csomagolták, erős bácsik szállították az üzletbe, ahol türelmesen várta leendő gazdáját. Várt, csak várt, békésen tűrte, hogy nyitogatják ajtóit, és csak remélte, hogy egyszer ő is kell valakinek.

Egy napon, amely lehetett akár napos, vagy esős, egy idős nénike simította végig oldalát, ajtajait.
Hú, gyerekek, a hűtőgép beleborzongott az érintésbe, és egyre fokozódó örömmel vette tudomásul, hogy nem csak a kíváncsiság, hanem a vásárlás vágya hajtja a nénikét.

Reggel egy lakásban ébredt, és ha már a nénike rá bízta a hűteni valókat, tette a dolgát becsülettel. Felül hűtött, alul fagyasztott.
Azt ne kérdezzétek, hogy meddig, én sem tudom. A múlt ködébe vész.

A nénike egyszer csak meghalt, jött az örökös.
Kellett neki ez, meg az, ami pedig nem kellett, azt meghirdette, hogy eladó.
Nagyon szomorú volt a hűtőgép. Áramot nem kapott, nem volt munkája.

Ti ne szomorkodjatok, nincs vége a mesémnek. Aki viszont nem élvezi, az szomorkodhat.

Jött ám egy fiatal asszonyka, és miután megtekintette a hűtőgépet, meg is vette.
Másnap másik lakásban ébredt a hűtőgép, és miután érezte, hogy nem fölösleges, szorgalmasan hűtötte, fagyasztotta mindazt, amit az asszonyka belepakolt.

Minden jól ment, gyerekek. Az asszonyka elégedett volt a hűtőgéppel, áldotta sorsát, hogy 2002-ben olcsón meg tudta venni.

Egy év múltán az asszonyka máshova költözött, ahol szegény hűtőgépnek nem jutott hely.
Na, gyerekek, most mi legyen? Kitaláltátok?
A szüleinek adta.

Vége a mesének. Vagy mégsem?

Komoly rész következik.

Jóval több, mint tíz éves a hűtőgép, azóta is gond nélkül üzemel, hogy a lányom nekünk adta.
Azonban a fagyasztó ajtaján megadta magát a gumi.
Turkáltam a NET-en, keresvén újat. Nem mondom, találtam, de például a leggorombább ár tíz rugó fölött volt. Sajnálkozva turkáltam tovább.

Ismét mese.

Hú, gyerekek, találtam ám egy olyan boltot a NET világában, ahol ha nem is pontosan a gépembe való gumit találtam, de olyant, ami boldogabbá teheti életemet, és fagyasztottá ételemet.
Hehe...
Ceklima a neve.

Ajánlatukból ezt néztem ki, és írtam is nekik, hogy ez bizony kell nekem.

Képzeljétek, a válasz meglepő volt. A bácsi azt írta, hogy nem szükséges megvennem a drága gumit, elég, ha 2.550 Forintot fizetek, és ha fizetem a postaköltséget, enyém lehet vágyam tárgya, a gépem fagyasztó ajtajához gyártott gumi.

A mesének vége.

Valóban mesébe illő a történet.
Egyrészt azért, mert elvadult világunkban több, mint tíz éve működik valami.
Másrészt azért, mert jólesően tölti el szívemet az emberség.

Feltétlen meg kell említenem Abonyi Tibor nevét.
Ő volt az, aki ahelyett, hogy gondolkodás nélkül postázta volna a drága gumit, inkább törődött velem, és kielégítő megoldást nyújtott sokkal olcsóbban.

Ezúton is megköszönöm Abonyi Tibornak emberséges eljárását, valamint a pécsi cégnek alacsony árképzését.
Fura, hogy postázással együtt olcsóbb volt az akció, mintha helyben vettem volna hasonló terméket, beszámítva a BKV jegyeket.

A "százéves" hűtőgép köszöni az új gumit, jól van, mindenkit csókoltat.