Időnként számvetést készítek. Egyre ritkábban. A gyerekek már rég kirepültek, feleségem magamra hagyott, egyedül vagyok. Már elmúltak azok az idők, amikor újév alkalmával eltöprengtem a múlton, elterveztem a jövőt. Már nem érdekel, hogy milyen nap van, mennyi az idő, nincsenek hétköznapi kötelezettségeim.
Öt éve vagyok nyugdíjas, és eljött az idő, amikor már nem kell fizetnem, ha országon belül utazni akarok. Van még két darab BKV jegyem, elteszem emlékbe.
Ki itt a legvénebb?
Meglepne, ha aktívként nem én lennék, bár vannak olyan fórumtársak, akik a korosztályomba tartoznak. Jól érzem magam köztetek, és addig maradok, míg az egészségem, és az Úr engedi.
Vettem egy üveg Metaxát, meg egy Troya szivart. Nem tudom, hogy jól választottam-e, nincs nagy rutinom a pia, szivar kiválasztásában. Tény, hogy kinyitom az üveget, öntök a konyakból egy gusztusos pohárkába, magamba locsolom, aztán hátradőlök, és rápöfékelek a szivarra. Nézem a bodorodó füstöt, és eltöprengek múlton, jelenen. A jövő pillanatnyilag nem érdekel.
Ilyen "állomásom" hét év múlva lesz. 2023 július 18-án jár le a "személyes azonnalisági papírom". Az újon valószínűleg az szerepel majd, hogy érvényes a visszavonásig. Addig is nyűg vagyok a társadalom nyakán, de attól kezdve már az okmányaim cseréje is fölöslegessé válik. Egyébként is, hetven fölött pofátlanság élni. Én bizony pofátlan leszek, ha az égiek is úgy akarják.
Bizonyára voltak néhányan, akiket megbántottam. Ha még nem tettem volna meg, ezúton kérem bocsánatukat.
No, öntöm a konyakot a pohárba. Egészségetekre!