Nem matek. Vérnyomás, pulzus.

Évente lenne kötelező a munkahelyi alkalmassági vizsgálat. Júniusban volt nyolc éve, hogy a gumigyár hasznos dolgozója vagyok, mégis csak harmadszorra voltam az üzemorvosnál tegnapelőtt.

Első alkalom. 2002, június.
- Csókolom, itt szeretnék dolgozni, ide küldött egy hölgy, valami főnök, itt a papír.
Ja, hogy olvasni is kell szemvizsgálat ügyileg? Már mehettem is haza a szemüvegért. Mentem, visszatérvén olvastam.
Kartonra bevezetve: szemüveggel dolgozhat. Ezért küldtek haza?
Vérnyomás picit magas, úgy 150 körül. Na ja, benne van az izgalom, meg a fehér köpenytől való félelem.
Alkalmas, sipirc melózni!
Köszönöm szépen.

Második alkalom. 2006, valamikor tavasszal.
- Csókolom, ide kergetett Rozika, hogy bizonyítsam alkalmasságom.
Olvasni már nem kellett, hiszen a kartonomon szerepelt a "szemüveggel dolgozhat" megjegyzés. Éljen, egyébként sem tudtam volna elolvasni a táblát a DM-ben vásárolt szemüveggel. Melózni elég, spéci dolgokra kevés. Arra viszont nincs pénzem, hogy tuti szemüveget csináltassak.
Doktornő a mellkasomhoz nyomja a fonendoszkópot, majd a hátamhoz, és bíztat, hogy sóhajtsak. Na még egyet... még egyet. Sóhajtok, van miért, és az okát csak én tudom.
Vérnyomás 160/akármennyi.
- Mi van magával, beteg?
- Nem, csak van elég bajom, különben is izgulok.
Megúsztam, a főorvos asszony bekarikázta az "Alkalmas" feliratot.

Harmadik alkalom. 2010, szeptember 14-e.
Szeretett főnöknőm előző nap kezembe nyomott papírjával irány az üzemorvos. Lejtmenetben irány a rendelő. Jé, tiszta gaz minden, az ajtó meg zárva.
Irány a porta, majd a rendészek megmondják. Megmondták. Menj csak fel, és ha koppansz, célhoz értél.
Hegymenet, pár száz méter, meg is van.

- Csókolom, már megint Rozika... itt a papír.
Főorvos asszony kérdezi, hogy mikor voltam utoljára, nem tudom. Az asszisztensnő tudta. Kétszemélyes kollektív felháborodás, részemről széttárt karok, mentegetőzés.
- Tudja, hogy csak szemüveggel?
- Most vettem le, láthatta, itt van az ingzsebemben.
Vérnyomás mérés. Szép digitális buzernyák, mégis útálom. 191 fölött mért. Nem tudom elhinni, már a földön kéne fetrengenem ilyen értéktől.
Kérésre adom a jobb karom, újabb elektronikus pumpa, majd rápumpálás, ahogy előbb. Már kevesebb, de nyomassunk egy harmadikat. Megvan a végeredmény.
Három hétre kaptam alkalmasságot.

A főorvos asszony elküldött a háziorvoshoz, hogy állítsa be a vérnyomásomat. Feltétele annak, hogy bár jól érzem magam, dolgozhassak, élhessek tovább.
Nem kamu ez az "élhessek" dolog. Ha alkalmatlannak bizonyulok, kirúgnak. Nincs meló, ebben a korban nem kellek már sehova. Segély? Az még a lakásom rezsijére sem elég.

Szóval mehetek a házidokihoz. Már tudom, hogy kicsoda, és mikor rendel. Meg kellett kérdeznem, mert idejét nem tudom, hogy mikor voltam a rendelőben.

Betojtam. Valaki azt mondta, hogy a házidoki elküld az SZTK-ba, és teljes vérképet kér, meg ultrahangos szívizét, meg cifra sallangos bármit.
Reszketek. Ha tűt látok végem, a többiről nem is beszélek.

Mi a franc lesz velem?
Én csak nyugodtan szeretnék élni.