Van úgy, hogy öregszik az ember és netán szülő is lesz. Aztán észre sem veszi, hogy olyan dolgok kezdenek el számítani, olyan dolgok képviselnek értéket számára, amikről a "vad kamaszkor-ban" meg is feledkezett. Ilyen az én kerékpárom. Tizenéves koromban nagyon szerettem tekerni Erdélyország kis útjain, Háromszék kis szegletében, Kézdivásárhelyen, Bálványoson, a Szent Anna tó felé.
No de a szél és az idő másfele sodorja az embert, ideális dolgok csak a mesében vannak.
De ne kalandozzunk el. Sok év alatt, sok száz kilóméter távolságba sodort az élet és a kerékpárom egy Dacia-val történ ütközés után nagymamám padlásán pihent, úgy cirka 15 évet, ahogy a képek is mutatják. Hosszas "küzdelem után" végül mégis visszatalált hozzám és habár nem tökéletes, de már újra használható és újra az ideális 28km/h -ás ÁTLAGsebesség közelében tekerek ismét. A többiről meséljenek a képek.
Ilyen volt amikor kiért hozzám és ezúton is nagy köszönet érte Stangli fórumtársnak! 
Közben találkoztam Zsoltival, a Bikepont tulajával, aki lehetővé tette többek közt eme újjászületést. Ezúton is nagy köszönet érte. Ő egyébként az egyetlen általam ismert becsületes és bármikor ajánlott kerékpárszerelő Budapesten.
És akkor itt van az újjászületett gyerekkori kerékpárom. A Millenium Falcon (Ezeréves sólyom) nevet kapta, mert hogy laza 30 év körül van most és egy kupac rozsdából lett újjáépítve. (És még új kerekek és új fékek várnak rá, de készként kezelem.)
Homokfújás, szinterezés, összerakás és matricázás után:
És tudjátok mit? Kurva jó érzés ráülni és tekerni! 
Olyan, mint valamit visszakapni, amit régen elveszettnek hittünk! Tegyetek érte ti is!
V.Stryker oldala
