Sokan eleve úgy mennek szakmunkásnak, hogy le van szarva, hogy mit csinálnak, csak legyen valami végzettségük. Pedig egy asztalos, kőműves, stb. szakmát csak úgy lehet jól végezni, ha az ember szereti is azt csinálni. Mennyi panasz érkezik, hogy milyen nehéz jó szakembert találni... Közeli (asztalos és ács végzettségű) barátom elmesélése alapján mondom, hogy jó szakember mindig kap munkát, még akkor is, ha megkéri az árát a munkának. Van melója, mert minőségi munkára mindig van kereslet, amit meg fognak fizetni az emberek. A "sufnituning", drágán dolgozó, nagypofájú fazonok teszik tönkre a szakmák becsületét...

sok helyen ez van nem csak a szakmunkásokra kell gondolni... barátnőm egészségügyi sulit végzett meg utána +2évet, hogy legyen szakmája (gyógyszertárban dolgozik) és ő is kiakadt, hogy olyan embereket is átrugdostak, akik sík hülyék és pl. egy hashajtót nem tudtak mondani, amikor a vizsgaelnök kérdezte... márpedig gyógyszertárban dolgozni szerintem nem kis felelősség... itt is lehetne keresni a felelősöket, amik között ott vannak a tanárok is meg a diákok egyaránt

nekem szerencsére szerencsém volt a mesterekkel (igaz, a festést/villanyszerelést magam csináltam...)

a cikkben említett "jómunkásembereket" pedig felelősségre vonnám, hogy mégis hogy képzelték? ha annyira durva a sérülés, akkor egy festést/polírozást nyugodtan kifizethetnek

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

Nálunk anno az egyetem kezdetekor ez volt szinte az első mondat: menedzseld magad. Szuper. Aztán egyik tanárunk is elég határozottan megerősítette: tömegoktatás folyik, nem lehet vacakolni mindenkivel. Hiába érdekel egy témakör, hiába nyújtasz jó teljesítményt valamiben, le van tojva, ha a többi tárgyban gyengélkedsz. Ha el tudod adni magad, akkor nyert ügyed van, ha nem, akkor szopás.