Egy régebbi írásom, de most is megállja a helyét. (Szerintem)

Viszketek a reklámoktól

Különösen a kozmetikai reklámok állnak közel a szívemhez, bár nehéz lenne rangsorolni, hogy melyik termékkategória marketingszakemberei képesek a leghamarabb kiverni a biztosítékot a fejemben. Mégis asszem a kozmetikai ipar reklámszövegíróit tudnám a legkitartóbban inzultálni, mind verbálisan, mind fizikailag. Szívlapáttal természetesen. Azt még nem döntöttem el, kit tartok nagyobb állatnak a marketing-ranglétrán, azt a szerencsétlen reklámszövegírót, akinek a fejéből ezek kipattannak, vagy azt a csökött agyú neandervölgyi döntéshozót, aki erre rábólint, és azt mondja, hogy ez igen, ez jó, csináljátok.

A kozmetikai reklámnak vannak kötelező tartalmi elemei: legyen benne százalék. Mindegy, hogy minek hány százaléka, csak legyen benne, hogy ennyi meg ennyi százalékkal jobb/simább/feszesebb akármi.

Legyen tele idegen szavakkal. Már eleve nem újítása van az egyik kérdéses cégnek, hanem innovációja. A célközönség harmada azt se tudja, mi az az innováció… legyen tele olyan vegyületekkel, amit senki nem ért, de higgyék el, hogy az valami rohadtjó nekik; akármiDIOL, valamiALÁN, OXYfranctudjamicsoda stb. Már hatásosan kezdődik az aktuális kedvenc reklámom: … az arcbőrt tartó lipidszerkezet meggyengül. Hatásos, mi? Lefordítsam? Oké: meglöttyedt a zsír a fejeden. Elismerem, ezzel a szöveggel semmit nem lehet eladni… aztán van ott minden, klinikai tesztelés, százalék, minimum két vegyület, nesze paraszt, kend a fejedre, bár azt se tudod, mi van benne. Különösen fájó pont az életemben a kreatinos arckrém (ekkor zokogtam fel először) és a karnitines fenékkrém narancsbőr (gyk: hájas segg szindróma) ellen. Ekkor sírtam másodszor.

A sminkes dolgokat most hanyagolnám; vagy írok erről 5 oldalt és agyvérzést kapok, vagy ennyiben hagyom. Most ennyiben hagyom. Külön téma.

De a Dentálhigiéniai reklám megöl! Minden héten megmagyarázom magamnak, hogy rosszabb már nem lehet. Hogy Pandacsöki Boborjánt idézzem: Pedig DE! Az eszkimónak azért olyan nagyon fehér a foga, mer sarki zuzmót rágcsál!! Rossz hírem van, a reklámeszkimónak a fotoshoptól fehérek a fogai, az igazi eszkimónak kb. kirohadnak a rágószervei a vitaminhiánytól, ha mégis fehér az azért van mer nem feldolgozott szemetet eszik. Pont. Nem tudom beleélni magam, hogy a francba lehet ekkora ökörségeket összehordani, de megpróbálom vizionálni: kérdéses Cég marketingesei főnek a levükben, mert már bizergálja őket a főnökség, hogy 3 napja nem álltak elő semmi újjal.

- Jóvan, srácok, találjunk ki valamit!

- Ööööö, gyógynövény van benne!

- Gratulálok, a kis növényhatározó összes növénye foglalt már. Valaki más?

- Legyen benne valami rajzolt rágcsáló!

- Assejó, foglalt a kenuzó rajzhód is.

- Eszkimók!

- He?

- Eszkimók…ööö… zuzmó!

- Mi a franc van?

- Várjál mingyá elmagyarázom...

És valami emeletes barom azt mondta erre, hogy jó! Pedig nem az! Sőt. És azt is utálom, ahogy kamutudósok kamulaborokban kamu grafikonokon kamu adatokkal próbálnak hülyíteni!

De az abszolút kedvencem a mosópor! A reklám alapján mindenhova magunkkal visszük, vadidegen kisgyerekek koszos gatyáját mossuk ki a játszótéren, belemászunk a szövetbe, hogy belülről nézzük, ahogy kis színes golyók mágikusan eltüntetik a foltokat. Kösz. Köszönöm a feltételezést, hogy Én ezt megkajolom, mert egy birka vagyok. De sajnos a potenciális fogyasztó tényleg ezen a színvonalon létezik.

Az „all time” kedvenc reklámom ide kötődik. Gondolom, ismerős: anyu mos, kosztümben, ahogy kell, mire megjelenik egy tricikliző rímelő rajzróka, aprópénzt csörgetve, mosóport lóbálva. Jaj, anyám. És mi történik erre? Anyu kedélyesen leáll csevegni vele. Nem egészen életszerű. Életszerű helyzetben a következő két dolog történhet:

A: „Húbazzeg ezt a flesst! Asszem abból a halu gombából veszek még a héten… vazzeeeee király.”

B: „Jéééézusom anyám! Úristen! MI A BÜDÖS FRANC EZ ITT A KURVA ÉLETBE ÉS HONNAN JÖTT ELŐ?!” majd első rémületében, sokkos állapotban a fészerből leakasztott szívlapáttal addig üti a rímekben kommunikáló rajzrókát, míg az elválaszthatatlanul egyesül triciklijével, aztán zokogva felmegy a házba, beszögeli a mosókonyha ajtaját, meghirdeti a házat eladásra és ideiglenesen hazaköltözik az anyjához.

Én személy szerint a „B” verzióra szavazok, (nem tartom magam a célréteg tagjának…) Ha nincs rajzróka, akkor lehet gyakorolni a marketingeseken.

Írta: Tzombi | Időpont: 2007-05-06 /