NEM

Nem az a bátor ki tűrve szenved
Nem a halál ad az életnek kegyelmet
Nem kiálthatsz fel únos untalan
„Nem bírom tovább, szívem boldogtalan”

Nem szabad a változástól megijedni
Nem lehet csak bátran neki menni
Nem tudják a lázadásod elnyomni
Nem tudod a szíved eltiporni

Nem fogják majd mindig a kezed
Nem siratsz később igaz könnyeket
Nem lesz senki ki melletted legyen
Nem bízol e szóban sem: „szerelem”

Nem leszel más csak egy marék föld
Nem hall majd füled, a zaj összedőlt
Nem lát majd szemed, a föld kivet
Nem, Te még akkor sem mondasz „igen”-t
-----------------------------------------------------

MÁMOR

Egyetlen egy napot kérek tőled néha
Akikor lehetek bolondos és léha
Amikor adhatom asszonyi létemet
Ne kelljen szégyellnem amit teszek veled

Lehessek a tiéd csókok özönében
Megtehessek mindent amit eddig még nem
Átadhassam magam gyengéd kezeidnek
Olyat nyújtsak Neked amilyet senkinek

De hisz mindezt máris átéltem Teveled
Rózsaszín mámorok borítják szememet
Felemeltél engem a gyönyör csúcsára
Nem érdekelt többé, hogy mi jön utána

Te vagy nekem minden lelki boldogságom
A testem lükteti: kívánom, kívánom!
Kívánj engem Te is testeddel-lelkeddel
Hadd lehessek Tiéd egész mindenemmel!

2000. 04. 26-án
-----------------------------------------
Köszöntő

A jókívánság csak annyit ér
Mint az, kitől kaptad
Tudom mit illenék
Mégis más mit mondhatok
Csak annyit, hogy ma égigérj
Hogy hulljon novemberi hó
Csak annyit, hogy elérd a fényt
S téged köszöntsön minden szó
Essen eső, süssön a nap
Szél borzolja fel hajad
Hogy simogassanak szelek
Beszélgess ma a faággal
Együtt szárnyalj a madárral
S mindig fogjam a kezed!