26 évem nagy részét képezték a PC-s és konzolos játékok, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy készítek egy összefoglalót, a 90-es évek közepétől, napjainkig, a főbb mérföldkövekkel, és azokkal az emlékekkel, amelyek akármilyen régen is voltak, nem koptak ki az emlékezetemből, ennyi év után sem.
Korábbi részek: I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész
A Modern Kor
„….Szükségét éreztem egy új gépnek, ezzel kapcsolatban pedig számos kérdés kavargott bennem.
Vegyek újra egy asztalit? Vagy egy másik laptopot, de drágábban, jobbat? Vagy hagyjam az egészet a fenébe, ha 10 évet kibírtam az előzővel, ezzel is kifogok még párat?”
Ezekre a kérdésekre egy teljesen új gondolat csírából érkezett a válasz.
Ha eddig sem éreztem szükségét, hogy szétszedjem a gépet, valamint többször is elvittem a laptopot magammal egy kényelmesebb ülőalkalmatosságba, és ha nem akarok 2-3 évente fejlesztgetni, akkor miért ne próbáljam ki a konzolt?
Tudtam, hogy ez a gondolat több sebből vérzik, egyrészt ha konzolt veszek, akkor már vennem kell egy komolyabb, nagyobb tv-t is, és azt is tudtam, hogy amiket eddig összegyűjtögettem játékokat, nem vihetem át magammal.
Azt is tudtam, hogy ha veszek egy másik PC-t, biztos, hogy pár év elteltével ismét költenem kell rá, majd újra és újra.
Elkezdtem nézegetni a fórumokat, cikkeket, teszteket a mérleg nyelve pedig egyre inkább a konzol irányába húzott, és egyre inkább kezdett kirajzolódni bennem egy kép egy olyan szobáról, ami egy saját kis játékos-birodalmat rejt, idővel pedig azon kaptam magam, hogy azon merengek, hogy a Microsoft, vagy a Sony által megtervezett gépet vegyem?
Így végül is elérkezett az a reggel, amikor elhatároztam, megveszem az első konzolomat, egy Xbox One formájában.
Szokták mondani: Ember tervez, Isten végez. Ez nálam is pontosan így történt, mivel az áruházba az Xbox épp elfogyott, és mivel már beleéltem magam, nem mehettem haza üres kézzel, vettem hát egy PS4-et, 2015. júniusában.
Később szépen bővült a kínálat, meglett az áhított TV, egy második kontroller, hozzá töltő, gamer fejhallgató, és szépen valósággá vált az a játékos birodalom, aminek a képét a tavasszal még csak a képzeletemben láttam.
Ha csak ennyi lenne a történet, akkor nem kezdtem volna mondatokba, blogokba foglalni, ugyanis a fentieken túl olyan élményeket is kaptam, amiket nem is sejtettem:
Egyrészről számos új emberrel ismerkedtem meg, akikkel időről időre újabb és újabb küldetésekre indulunk, és szórakozunk a vicces szituációkon. Hozzátenném a PC-n korábban ilyen nem volt, egyedül a Battlefield 3-al multiztam, de ott is idegenek között, akiknek csak a nick nevüket ismertem, azt is a feliratokból.
A másik, legfontosabb élmény, pedig az, hogy visszacsöppentem oda, ahonnan indultam, és amit leírtam az I. részbe. Az a tény, hogy nem kell arra figyelnem, hogy mi dolgozik a háttérben, min fut az adott játék, azon kérdések hiánya, hogy elindul-e az adott játék, vagy hogy hogyan kell beállítani, hogy fusson az adott játék, teljesen előtérbe helyezik azt, hogy csak a játékra koncentrálhassak, és minden mást kiszűrjek.
Ettől újból olyan „gyermeki” lelkesedéssel csodálkozok rá a játékokra, a játék élményére, mint tettem azt 6-7 éves koromban, ez által úgy érzem, körbeértem.
És mit hoz a jövő?
Nem tudom biztosan. De már most motoszkál bennem a kíváncsiság, hogy mit rejthet a PS4, de tudom, még nem szedhetem szét.
Előbb-utóbb pedig ez is elavul, addig pedig sok változás fog végbemenni az informatika világában, és a saját életemben is.
A tapasztalataim alapján sokan vannak, akik vagy PC-snek tartják magukat, vagy konzolosnak.
Az én életemben ez nem különül el. Megvolt az indok, hogy miért és melyik utat válasszam.
A PC nélkül nem értem el volna idáig, nem tanultam volna meg ezt a sok dolgot az informatika világáról, a konzol nélkül pedig nem biztos, hogy belecsöppenek egy olyan világba, ahol még nem jártam, illetve nem idézi fel gyerekkorom nosztalgikus pillanatait.
Így jutottam hát el a PC-től a konzolig, bő 26 évemből, bő 20 év alatt...
