2019. június 16., vasárnap

Gyorskeresés

Közlekedés Lengyelországban

Írta: | Kulcsszavak: Lengyelország . közlekedés . autó

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Egy ideje a munkám Lengyelországba szólított. Félve és előítéletekkel telten hoztam meg ezt a döntést, de akkor nem is gondoltam volna, mennyi természeti szépséggel és alapvetően jó fej, vidám emberrel ismerkedek majd meg. Van azonban egy súlyos árnyoldala is az itt tartózkodásomnak. Varsóban lakom és nem messze innen, egy kisvárosban dolgozom. Minden nap vezetek, de az autós közlekedés „másságát” máig képtelen voltam megszokni.

Mióta megérkeztem és pár napra rá, mikor majdnem meghaltam, egyfolytában tervezem egy összefoglaló mű megírását az itteni közlekedésről. Remélem, a tapasztalataim segíthetnek annak is, aki autóval vág neki, hogy felfedezze Lengyelország valóban csodálatos tájait.

Habár az itteni vezetők stílusát akarom leginkább kidomborítani, rájöttem, hogy mindez nem lenne érthető néhány háttér-információ nélkül. Ezért pontokba szedem az észrevételeimet, hogy egy kicsit követhető legyek.

Lengyelország közlekedési sajátosságai
Úthálózat:
Az egyszerű mellék- és főutak olyanok, vagy inkább olyanabbak, mint Magyarországon. Brutális kátyúkba lehet belefutni szinte mindenütt. A nyomvályúk néhol akkorák, mint egy normális útpadka. Érdekes, hogy sok főútvonal szélén, kb. 1 m-es sáv van kialakítva. Nem tudom, hogy hivatalosan milyen szabályok vonatkoznak erre a szaggatott, vagy folytonos vonallal elhatárolt részre, de több érdekes funkciója is van. Kisebb járművek (kerti traktor, bicikli, robogó) és gyalogosok használják rendszeresen – akár forgalommal szemben is ! Tekintve hogy el van választva az autós közlekedéstől, ELVILEG ez jó is lenne. Csakhogy az autók is előszeretettel használják, vagy kényszerítik egymást a használatára. Ha a szembejövő úgy ítéli, hogy neked még van elég helyed lehúzódni, akkor simán előzésbe kezd. Külföldiként, erre senki nincs felkészülve az első hetekben. Ezeken kívül még a főútra kanyarodók is szokták használni ezt a leállósáv-bicikliút kombinációt, mintegy gyorsítósávvá kinevezve. Ha pedig az út szélén gombát és erdei gyümölcsöt áruló kofák vannak, akkor ez a sáv a vásárlók parkolója.
A városokat és szinte az egész országot autóutak hálózzák be. Ezek 2x2 sávosak és néha nehéz azonosítani őket csak úgy ránézésre. Az itteni KRESZ két fajtájukat különbözteti meg: Középen kettéválasztott és elválasztás nélküli pályák. Minőségük a tükörsima és a csak harckocsival járható szintek között változhat. Rengeteg gyalogátkelő, betorkolló utca és lámpás kereszteződés ad plusz halálfélelmet a rajtuk való utazás közben.
Autópályák is vannak – állítólag. Ha Magyarországról Pozsony érintésével utazunk és Csehországból lépünk be Lengyelországba, akkor itt öt (5 !!!) km-t tudunk (a 400-ból) autópályán haladni Varsóig. Nagyon kevés van és többnyire véletlenszerűnek lehet mondani az elhelyezésüket. Varsóból például egyetlen autópálya sem indul. Ha Poznanba akarsz menni, előbb meg kell tenned egy jókora utat a kertek alatt, mire autópályára lelsz. Ami persze fizetős és kapukkal, nem matricával. Asszem, erre az úttípusra nem is kell több szót vesztegetni.
Forgalomszervezés
A legfurcsább, hogy a lámpák „kissé” másképp működnek, mint azt megszokhattuk más országokban. A legveszélyesebb az „irányított zöld” működése. Ez ugye szabad utat ad a kanyarodónak, az egyenesen haladóktól függetlenül. Lehet, hogy csak kevés helyen jártam a világban, de ahol eddig megfordultam, ott csak akkor engedett el a lámpa, ha minden irányból biztosítva volt a kanyarodásom. Na, itt erről szó sincs ! Ha itt, a kis zöld nyíl kisívű jobb kanyarra csábít, akkor nagyon körbe kell nézni, mert keresztben még nagyban özönlik a forgalom. Semmi szabad út, vagy biztosított kanyarodás ! (Na ebbe haltam majdnem bele, mikor egy kamion vagy százzal elrobogott előttem balról – vagy egy centire !) Balra kanyarodást legtöbbször semmi sem segíti. A két irányból érkezőket elengedik telizölddel és lehet küzdeni. Nagyban hozzájárul a dugókhoz, hogy ilyen esetben néhol csak 2-3 autó tud bekanyarodni a piros előtt és a kanyarodó sáv akár egy kilométerre is visszatorlódik.
Végül pedig a váltások ütemezése. Zöld hullámot még nem tapasztaltam. Talán sehol sincs több kereszteződés vezérlése összekötve. Ha igen, még nem jöttem rá a logikájukra. Ezen kívül, iszonyú hosszú üresjáratok vannak a váltások között, mikor mindenkinek tilos és csak várakozunk. Ha a gyalogosok lámpája pirosra vált, még 7-8 másodperc, mire elengedik az autókat. A legtöbb helyen, ha a gyalogos akkor indul, mikor a lámpa pirosra vált, akkor is simán átér – még a nagy 2x2 sávos, villamossínes úton is.
Évekkel ezelőtt, a piros lámpánál is lehetett jobbra kanyarodni. Később eltörölték ezt a szabályt... De erről még lesz szó.
Körforgalmak szép számmal vannak mindenfelé. Egy részük hagyományos, vagyis olyan, mint ahogy mi ismerjük, mások eléggé egzotikus kivitelűek. Néhol úgy vannak a jelek felfestve, hogy minden kijárat előtt balra kell indexelned és elsőbbséget adnod a belső sávból jobbra letérőnek, ha te nem azon a kijáraton akarsz kimenni. Ha ezt megspékeljük a több irányból érkező villamosokkal (melyek simán kettészelik a körforgalmat), gyalogosokkal, akkor minimum nyolc szem kell az eligazodáshoz. Ha valamelyik résztvevő még szabálytalanul is közlekedik (na de ilyet !), akkor egyenesen túlélő show lesz a játék neve.
Sebesség
Sima település tábla után 70-nel lehet robogni, míg nem találkozunk a belterület táblával (kis házacskák sziluettjei, fehér alapon), ami után már csak 50.
Egyszerű autóúton (ahol a két irányt nem választja el középen semmi) és lakott területen kívül 90 a maximum
Középen elválasztott autóúton már 110-zel lehet tempózni
Autópálya 130
Az országban több ezer kamera van az utak szélén ! Kb. 500 m-rel előttük van figyelmeztetés.
A rendőrség igen komoly veszélyforrás arra nézve, aki egy kicsit kreatívan kezeli a sebességhatárokat. Az esetek túlnyomó többségében kézi sebességmérőt használnak. Ez az un. „hajszárító”. Ha akarják (és akarják bizony) teljesen láthatatlanul el tudnak vele rejtőzni. Bokor, fa, domb, parkoló autó, vagy bármi mögé beállhatnak. Igazi szerencsejáték. Becsületükre legyen mondva, hogy akár szakadó esőben, vagy mínusz 20 fokban is képesek kint ácsorogni az út szélén és mérni. Szintén mellettük szól, hogy leginkább a vadállatokra vadásznak és az 50-es tábla mellett nyugodtan elgurulhatunk mellettük 55-60-nal. Az új törvények miatt, már a megvesztegetés is nagyon veszélyes lett, de néhány történet alapján még egyáltalán nem lehetetlen. Általánosan elmondható róluk, hogy sehol, semmilyen napszakban, semmilyen időjárásban nem lehet az ember biztonságban, ha túl gyorsan hajt. Ez Magyarországon messze nincs így...

Az alábbi pontban olyasmiket gyűjtöttem össze, amik leginkább tönkreteszik az idegeimet vezetés közben – a lengyel autósok jóvoltából. Mielőtt belekezdenék, kell tennem pár önigazoló kijelentést.
Tudom, hogy minden országban vannak béna vezetők és nagyon jó vezetők. Ezek aránya alapján szoktunk/szoktam általánosítani. Ezzel az általánosítással nyilván megsérthetek olyanokat, akik messze kimagaslanak az adott ország átlagából, ezért minden ilyen „ítéletemet” úgy kell érteni, mintha hozzátettem volna, hogy TISZTELET A KIVÉTELNEK.
Eddig bármely ország autós társadalmáról alakítottam ki magamban egy általánosító véleményt, mindig tudtam érteni, hogy miért olyanok, amilyenek. Például a németek kínosan ügyelnek a szabályok betartására, mert nekik ez a vérükben van és ha kétszer nyolc, üres sáv lenne előttük, akkor is 20-szal mennének, ha a tábla azt mondja. Mi magyarok erőszakos marhák vagyunk (én is), mert mindenhová a fizikailag lehetséges menetidő fele alatt akarunk odaérni. Az olaszok őrületig idegesítenek az egyéni értelmezésben, ám halál lazán előadott ámokfutásukkal, amit ők autózásnak neveznek, de mindezt úgy élvezik, hogy fülig ér a szájuk. Aztán ezt még sorolhatnám. Mivel nagyjából ismertek a mozgatórugóik, valamelyest kiszámíthatóak. Ez pedig nagyon fontos számomra a közlekedésben. Ez az a kiszámíthatóság, ami itt teljesen hiányzik.
Nem vagyok profi sofőr. Megvannak a saját stiklieim és az erőszakos, száguldozó marhák csoportját gyarapítom – de mindezt nem öngyilkos módon. Igyekszem mindezt úgy megoldani, hogy senkit se öljek meg, ne hulljon atomjaira az autóm és ne fizessek vagyonokat a rendőröknek. Tehát valamiféle józansággal akarok minél többet kihozni a lehetőségekből.

Hogy miért félek itt vezetés közben ? Hát jöjjenek az okok:

· Követési távolság

Ebben az abszolút biztonságra törekszenek. Három csuklósbusznyi távolság az elöl haladóhoz képest minimum kell. Főleg a belvárosi csúcsforgalomban ! Természetesen, ennek az az eredménye, hogy 6500 autó sorol be az okos „drájver” elé percenként és minden alkalommal fékeznie kell, mert az új felvezetője már túl közel van. Ezen feldühödik és heves gesztikulálás közepette magyaráz, integet és dudál. Előfordulnak olyanok is, akik mindezt sztoikus nyugalommal tűrik. Ebben az esetben a mögötte haladó (ki más, mint én ?) kap sikító frászt.

· Fék

A fékpedál használatát valószínűleg kifelejtették az autósok oktatásából. Kevés olyan lengyelt láttam, aki egy üres úton, egyetlen fékezéssel meg tud állni egy fehér vonaltól nem messzebb, mint 30-40 cm-re. Itt a következő módon működik a fékezés: A távolban a lámpa pirosra vált és az előtted haladónak kigyullad azonnal a féklámpája. Te, a magyar viszonyokhoz szokott vezető ilyenkor beleugrasz a fékbe, hisz az elöl menő is fékez. Na ez hiba ! A világító féklámpa csak azt jelzi, hogy a tag rátette a lábát a pedálra és te sima motorfékkel is jobban lassulsz, mint ő a „fékezéssel”. Így gurulsz mögötte, mikor jön a meglepetés ! Megáll, vagy 20 m-re a lámpától. Mivel eddig is égett a féklámpája és nyugodtan gurulsz mögötte, semmi sem figyelmeztet erre az akcióra. Ilyenkor egy csikorgósat fékezel, amit ő csodálkozó tekintettel nyugtáz a visszapillogóban. (Nem kaphatnék pallos jogot ?)

· Indulás

A körülményes fékezés után jön az elindulás. Rosszul fogalmaztam, az elindulások. 10-20 másodperc múlva a mazsola észreveszi, hogy messze van a vonaltól és előre gurul. Na nem a vonalig, hanem csak pár métert. Te nem veszed ki a sebességből a kocsid, mert még nem vagytok ott, de némi várakozás után mégis feladod, mert a madár csak nem akar tovább menni. Amint leszálltál a kuplungról, azonnal előrébb megy pár métert ismét. Nos, ez idáig az átlag, de a „jobbak” 4-5 megindulásból is abszolválhatnak egyetlen lámpát. Holott már a másodiknál is kéjesen tervezgeted, hogy felgyújtod őt a kocsijával együtt. Aztán eljön a megváltás és zöldre vált a lámpa. Ez persze hatalmas meglepetésként éri a figurát – ha egyáltalán tudatosul benne a szabad jelzés ténye. Ha rádudálsz, azonnal elkezd csodálkozni, vagy mérgelődni, de előbb-utóbb csak elindul. Szép lassan. Mert nem siet. Némelyik még kettesbe sem kapcsol, míg át nem jutott a kereszteződés túloldalára. Ez hát az egyik titka a rengeteg dugónak. Ugyanis a katasztrofálisan vezérelt lámpák áteresztő képességét simán megfelezik az ilyen csigák. (Mindig a régi tornatanárom jut eszembe: „Maguk olyanok, mint a gyenge, enervált vakondok !”)

· Előzés

Az itteni autós társadalom nagyobbik részét nem érinti ez a pont, mert látszólag egyáltalán nem előznek. A fennmaradó rész viszont nagy változatosságot mutat. Az első az, amelyik a többségből éppen csak átkerült és az előzést kívülről figyelve úgy tűnik, mintha az akció közepén se sikerült volna neki megnyugtatóan eldönteni, akar-e egyáltalán előrébb jutni. Ez abban nyilvánul meg, hogy csak igen komoly laborműszerekkel lehet kimutatni némi sebességbeli fölényt a javára, ezért nyugodtan kibonthatsz egy kólát, megihatod és elpakolhatod az üveget, mire talán befejezi. Örülni viszont még nincs okod, mert lehet, annyira belassul a kimerítő manővertől, hogy visszaelőzi az előbbi kocsi. Vannak még a vagányak, akik mindent meg akarnak előzni, ami náluk lassabb, függetlenül a körülményektől. Ennél fogva nem is rendelkeznek konkrét tervvel az előzést illetőleg, csak nyomják. Ha felbukkan valaki szemből, akkor kikényszerítik a leállósávba. Ha nem megy, akkor jobbra rántják a kormányt és beállnak a sorba. Ha ilyenkor van mellettük valaki, akkor az majd fékez és/vagy lehúzódik a leállósávba.

Azt meg kell hagyni, vannak autósok, akik azonnal lehúzódnak, mikor látják, hogy előzni akarják őket. Vannak viszont olyanok is, akik az elválasztón lovagolva száguldanak ötvennel és meg kell küzdened velük az előrejutásért. (Miért nem lehet géppuskát szerelni a motorházba ?)

· Sebesség

A fent említett rendőri jelenlét miatt, a kameráknál és a megszokott mérési pontoknál, mindenki betartja a sebességhatárokat. Sok autón ficeg CB antenna és az ilyenek nagy valószínűséggel képben vannak a rendőröket illetően. Ha tempósan halad egy ilyen, nyugodtan követheted. Ha látszólag indokolatlanul fékez, ne előzd meg ! Valószínűleg tud valamit !

Mi a helyzet az olyan helyeken, ahol kis valószínűséggel várható rendőri ellenőrzés ? Sokan a megengedett sebességnél lassabban vezetnek, lakott területen kívül. Ha viszont ez párosul az előzéstől való irtózással, akkor hamarosan, egy nagyon hosszú 70-nel haladó kocsisor végén találjuk magunkat, ahol képtelenség az előzés és a leglassabb mazsola határozza meg a sebességet. Meg lehet érteni, ha valaki óvatos, de nem ritka, hogy ezt a sebességet tartva robognak keresztül a lakott területen is ! Egyik helyen hússzal kevesebb, másik helyen ugyanannyival több, mint a megengedett. A következtetés az, hogy az ilyenek nem óvatosak, hanem lúzerek...

A konstans sebesség témakörébe illik a következő, mindennap tapasztalható példa is. Zöld a lámpa és te egy 40-nel szuttyogó mögött közelítesz a kereszteződéshez. Előzni nem tudsz, de reménykedsz, hogy gázt ad az illető, hogy még a zöldnél átérjetek. De nem ! Ezzel a tempóval értek a kereszteződéshez, ahol éppen pirosra váltott a lámpa. Mi történik ? A gyökér simán átgurul a piroson 40-nel (Utána menni, tarkón lőni !!!!!), te meg ott maradsz, mert piroson azért mégse...

· Kanyarodás

A többség számára a kanyarodás egy elképesztően veszélyes manőver. Jobbra kanyarodáskor meg kell állni szinte és egyesben, 10-15 másodperc alatt, gyök kettővel behúzzák a hátsójukat a főútról, a mellékútra. Rengeteg kerékpárút van idekint és ezek mellett érthető az óvatosság, de a puszta közepén miért ???

Odahaza, teljesen női szokásként könyveltem el, hogy balra kanyarodáskor addig kell várni, míg a látóhatáron akár csak egy jármű is közeledik szemből. Itt ez nem függ nemektől. Az igazán „profik” szépen kihúzódnak JOBBRA (!!!) és a legközelebbi nemzeti ünnepig várnak, hogy kiürüljön az út és bekanyarodjanak balra. Közben te is vársz, mert jobbról nem lehet kikerülni a szerencsétlent. (Tolólapos Krazt ide !!!)

Mint említettem, régen piros lámpánál is lehetett jobbra kanyarodni, de ma már megváltozott ez a szabály. A baj csak az, hogy az autósok egy jó nagy részét erről nem sikerült értesíteni. Ha egyenesen, minden szabályt betartva haladsz át a kereszteződésen, akkor is előfordulhat, hogy egy félkegyelmű kikanyarodik eléd.

· Sávok

A lengyel autós társadalom még nem igazán érezte át a többsávos utak logikáját. Az, hogy ki, melyikbe sorol, a véletlen, vagy a pillanatnyi hangulat eredménye. Mindenesetre, a belső sáv az excentrikus művészlelkek gyűjtőhelye. Bizonyára a villogó reflektorok ritmusából, vagy a kürtök hangjának magasságából kívánnak ihletet meríteni és ezért mennek ott jóval a megengedett sebesség alatt. Mások élvezik, hogy alakzatban haladhatnak a másik sávban lévő autóval és ha ez több, mint 10 km-en át sikerül, akkor az ő számukra ez maga a katarzis. Nyilván vannak olyanok is, akiktől a művészet távol áll és a logika vezérli őket. Ilyenek azok a boldog párok, akik látták még Tutanhamon szarkofágját, mielőtt a nagyurat beletették volna. Ők a kalapjuk alól, rezzenéstelen tekintettel figyelve az utat, csak akkor mennek a belső sávba (40-nel), ha 10 km-en belül balra kell kanyarodniuk. Nehogy már az utolsó pillanatban kelljen kapkodni, mint ezek a hebrencs fiatalok ! Őket viszont a villogás nem idegesíti, hisz a rezzenéstelen, úton tartott tekintetük miatt, nem látják, mi van a tükörben. A dudálás szintúgy hatástalan, mert talán még Napóleon idejében megsüketültek az ágyúdörgésben. Nincs más hátra, ki kell kerülni őket jobbról – ami ugye szabálytalan... (Hogy élvezném, ahogy a darálóból, kicsiny csíkokban hullik ki az, ami a jogsijukból megmaradt...)

· Udvariasság

A lengyel vezetők meglepően udvariasak a gyalogosokkal. Néha egymással is, de nem tudják igazán, hogyan kell valakit elengedni és hogyan kell az udvariasságot fogadni. Gyakran olyan helyzetben akarnak elengedni, mikor egyáltalán nincs lehetőséged ezt elfogadni. Vagy azért, mert elállja közben az utat, vagy azért, mert közben jön a villamos és ő ezt valamiért nem látja. Ha te akarsz udvarias lenni, tudnod kell, hogy ők erre nincsenek felkészülve. Szinte soha nem lehet egy lengyel autót úgy kiengedni egy mellékutcából, hogy ne kelljen megállnod. Otthon csak lassítasz és már ugrik is az ott veszteglő. A villogásra hosszú, hitetlenkedő tekintet a felelet, az integetést nem látja és mikor már ott vagy és megállsz, még meg kell keresnie a sebességet. Volt, hogy a szemből (neki) balra kanyarodót be akartam engedni, megálltam, de ő integetett, hogy menjek. Azt hittem véletlen, de már többször jártam így és egy ideje már meg sem próbálok ilyet tenni...

· Besorolás

Sokan nem kanyarodnak be a gyorsítósávba, hanem megállnak a kanyarban és várják, hogy beengedjék. (Agyrém !) Sokak szerint az, hogy beengedjék őket a másik sávba, elidegeníthetetlen, alanyi joguk. Ha mégsem engeded be (mert pl. láttad, hogy pofátlanul, jobbról előzte a sort), akkor dühösen dudál. Mindazonáltal, besoroláskor nem elsősorban az udvariasságnak van nagy szerepe, hanem az előző pontokban említett hatalmas követési távolságoknak és az indulásról való lemaradásnak. Így már nem is akkora gond a besorolás, mert mindig van néhány lúzer.

· Hivatásosok

Sajnos, itt ők az autós társadalom legalja. Elvileg nekik kellene legjobban ismerni és betartani a szabályokat, nekik kellene a legnyugodtabb, (minden tekintetben) legjózanabb vezetőknek lenniük. Ez távolról sincs így. A buszsofőrök piroson mennek át, index nélkül jönnek ki a megállóból és vagy száguldanak a forgalomban, vagy lépésben araszolnak az üres úton. Mindennapos, hogy a záróvonalon és a forgalomtól elzárt területen sorolnak be a másik sávba. A kamionosok ugyanezt nyújtják és még isznak is. Az őrség a cégünknél hetente többször hív rendőrt az ittas kamionosok miatt. Volt olyan, aki a sorompónál kiesett a fülkéből ! Mikor a rendőrök elvitték, a többi kamionos felháborodott, hogy tönkretesznek egy családos embert, pedig csak egy üveg vodkát ivott... A taxisok a legnormálisabbak, habár a szabályokat ők is elég kreatívan értelmezik. Azért mentem fel őket, mert a szakmájuk miatt megmagyarázható, hogy záróvonalon fordulnak meg, vagy szabálytalanul parkolnak. Ezeket viszont legalább körültekintéssel és biztonságosan teszik.

A (nem) kis csokornyi tapasztalat után, jöjjön az összegzés.

A fent leírt dolgokkal odahaza is lehet találkozni. Remek történetek születnek belőlük, mert emlékezetesek és az idő megszépíti őket. Itt az a helyzet, hogy nem tud annyi idő eltelni, ami alatt feldolgozásra kerülhetnének ezek az élmények, mert nem múlik el nap úgy, hogy ezek közül legalább 5-6 ne forduljon elő újra meg újra. Nem tud átváltozni humoros emlékké abban a pillanatban, mikor szinte a feledésből rántanám vissza az emlékfoszlányt, örülve a kaland felidézésének. Ezek csak gyűlnek és beteggé tesznek, mert fejlődést nem látok. Már igyekszem nem tudomást venni róluk (bárcsak menne) és megjegyezni azokat, akik igazán jól vezettek. Az elmúlt egy évben két autósra emlékszem, akik profin, tempósan (de nem száguldva), nyugodtan (de nem mazsolaként), tudatosan haladtak előttem. Meglepetésre, mindkettő nyugdíjas öregúr volt. Ezúton is leborulok előttük, akik fényoszlopként emelkedtek ki a tehetségtelenség mocsarából.

A többieket továbbra sem értem. Agyba-főbe szivatják egymást (ld. bealvás a lámpánál, mások feltartása), ami érthető lenne, ha simán bunkók lennének. Ők viszont saját magukat is ugyanolyan elánnal szivatják (ld. túl nagy követési távolsággal mindenkit maguk elé csábítanak). Mi több, a saját autójukat teszik tönkre némelyek a vezetési stílusukkal (ld. kuplunggyilkos araszolás). Ezek együtt, olyan mértékű dilettantizmusra utalnak, ami már bőségesen kimeríti a lúzerség fogalmát. Sehol, ahol eddig megfordultam, nem tapasztaltam ilyet a közlekedésben (na jó, mondjuk csak Európát vegyük alapul).

Nem tisztem és meg is haladja a tudásomat az okok kiderítése. Biztos benne van az oktatás, a pár évvel ezelőtti lehetőség, hogy boldog-boldogtalan tudott autót venni és most tapasztalatlanul kóvályog kint, és talán a helyi sajátosságok. Ki tudja ? Otthon a tanuló vezetőktől és az eltévedt turistáktól félünk, mert kiszámíthatatlanok. Itt szinte MINDENKI olyan, mintha turista lenne a saját hazájában. Sehol máshol nem éreztem magam ennyire veszélyben a mindennapi közlekedésben.

Végül megismétlem: a fent leírtak ugyan valós és gyakori tapasztalatok alapján születtek, de általánosítóak a megjegyzéseim. Tisztelet azon kivételeknek, akik számomra legtöbbször láthatatlanul, normálisan tudnak és akarnak vezetni és ugyanazon mérgelődnek, mint én.

Legvégül pedig hatalmas tisztelet Robert Kubicának, mert aki ekkora hendikeppel indul és ilyen szintre jut a Forma 1-ben, az tényleg világklasszis. Minél többet vezetek Lengyelországban, annál jobban tisztelem őt.

HAJRÁ KUBICA !

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.