Történt még tavaly nyáron, hogy na majd én beújítok egy Nikon D800-al meg 1-2 obival. Aztán a lakásvásárlás miatt kútba dobtam a témát, meg végül is amennyit én mostanában fotózok, nem is kell...

Szóval a téma az volt, hogy majd a kit obikat cserélem le. Mivel általában tájat fotózok, nekem nagylátóra volt szükségem. A 18-55-ös kevés volt, a 18 mm nagyon sokszor akadályozott. 55-200-am ritkán használom, de az helyett egy 70-200 2.8 vol tervben.

Nézegettem a nagylátókat és végül a Tokina 11-16 2.8 mellett döntöttem a D5000-es gépem mellé. Nagy nehezen, de be is szereztem. Örülem, mint majom a farkának. Aztán másnap ment a nagy próba, fotózás ezerrel... és faszán hazafelé a metrón hagytam a kis fotós tatyóm, amibe épp csak az obi volt benne, mert gépet basztattam az 55-200-al. Na jó, 1 napig volt Tokina.
Úgy voltam vele, hogy ez van, nem veszek én ehhez a géphez semmit... egészen eddig

Januárban jött az ötlet, hogy de nekem kell nagylátó. Tokina sehol, vagy is csak 2-3 hetes várakozással. Hát mondom anyád, nézek mást. Így jöttem a Sigma 10-20-asához. Nem az új, hanem az f4-es régebbi, mert tesztek alapján jobb, mint a 3,5-ös.
Mellé még berendeltem egy portré markolatot, régi nagy álom volt. Minden megjött, örö me bódottá:

Lakásba próbálkoztam először és wow A színek sokkal, de sokkal jobbak mint a Nikon kit obikkal, na meg a minőségbeli különbség is látható. Szóval azt mondtam, hogy beltérre fasza a cucc, de menjünk ki.
Először a kimenés addig tartott, hogy kinyitottam az ablakot és onnét fotóztam:

Színek, képminőség, élesség nagyon jó... vagy is úgy gondolom, úgy látom, hogy megérte. Tervben van, hogy majd napos időben tesztelem, de az még nem jött össze, mert azóta nincs nap, mióta megvan a cucc

Ma azért mentem borósba fotózni egyet:

Összességében elégedett vagyok vele és a portré markolat is jóféle, közel 900 fotó után is van benne még szufla