Oulton Park International, jó lendületes, technikás pálya, kissé szűk ugyan, így nehézkesen lehet előzni rajta, de azért kivitelezhető. Ford Focus RS: Kis méregzsák, nagyon jól vezethető, lehet dobálni össze-vissza, igazi kezesbárány. A táv: 20 laza kör. Versenykörülmények: Délutáni kezdés, 5x időgyorsítás, néhol felhős idő. A vége felé a pálya egyes pontjain éppen szembe sütött a Nap, így elvakított rendesen, de a szükséges (lassú) tempó mellett ez nem jelentett különösebb kényelmetlenséget a számomra.
Tíz induló, nyolc célba érő, időmérőn vagy gyakorláson voltunk tizenegyen, azért ez már elég jó aránynak számít nálunk, és legalább két új arc is felbukkant, aminek külön örülök. A várakozással ellentétben elég simán alakult ez a verseny, a gyakorláson nem erőltettem meg magam, tudtam, hogy ami bennem van, azt ki tudom hozni az időmérőn ebből az autó-pálya párosításból. Kvalin a legvégére sikerült bemennem 1:50 alá, ezzel meglett a pole, amit a szokásosan kiváló rajtomnak köszönhetően élből elvesztettem, de a 2. kör közepére sikerült magam mögé utasítani Dohit. Egy darabig szinte kéz a kézben haladtunk, aztán Dohi lefejelte az egyik kanyarjelző bolyát vagy mit, ez után már elég tetemes előnyre tettem szert.
A 20. másodperc elérése után gondolkodtam azon, hogy brahiból kiállok kereket cserélni, de nem voltam biztos abban, hogy vissza tudnék jutni az élre és a köridők egyébként sem indokolták ezt a húzást, úgyhogy inkább kint maradtam. Volt két nagyobb hibám, egyszer majdnem sikerült levágni az egyik sikánt, aztán másodszorra az egyik nagyon szűk kanyaron mentem keresztbe -e z utóbbiért ki is osztottak rám 5 mp lassítás-büntetést. De nem volt hatása a versenyemre, az utolsó 7-8 kört tényleg csak kocsikáztam, tudtam, hogy ekkora előnyt ilyen, túlbiztosított tempó mellett sem fog tudni ledolgozni senki.
Videó: Igazából addig érdekes, amíg Dohival csatázunk, utána átmegy tömény unalomba, szóval kb. a 8-10. körtől nyugodtan tekerhető. 
