Nagyon sokszor látom olvasom hogy emberkék kétségbeesetten kérdezősködnek, a tegnap még jól működő Linux konfigurációjuk bedobta a törölközőt, mit lehet tenni?
Oka vagy ismeretlen, vagy bár ismert de sokan vannak hozzám hasonlók akik vagy termináldiszlexiások, vagy szimplán azt sem tudják hogyan lehet ilyenkor viszahozni a rendszert, csodaszavak mormolásával és bűvös, félelemmel vegyes tiszteletet parancsoló terminálos pötyörészéssel.

Ezeknek a felhasználószintű userecskéknek találták ki a rendszermentő, backup, pillanatkép, vagy akárhogy is nevezhetjük programokat. Amik szinte erőforrásigény nélkül elfutkorásznak a háttérben, lementegetik a komplett rendszert, annak minden beállítását meghatározott időpontokban.
És ha baj van, csak vissza kell állni reggelre vagy tegnapra és mi se történt, vagy ha nagy a gond, hdd, ssd elhalálozás, akkor is bármilyen lemezre a mentés visszaállítható. Ergo örökéletűnek tekinthető egy akár évekig faragott csicsázott, sok munkát beleölt konfig.

Vágjunk bele, próbálom a legeslegkezdőbbek számára is érthetően, több képpel illusztrálni a mondandómat.
Akinek a Timeshift a kisujjában van, az átugorhatja a leírás elejét és egyből a KLÓNOZÁS fejezetre lapozzon.

Először is ismerkedjünk meg a nagyszerű szoftverrel közelebbről.
Majdnem minden disztribúció és Live rendszer alaptartozéka, Ubuntu, Mint, arch Manjaro stb. alapból tartalmazza. Viszont alapból nincs konfigurálva és ezért nem is indul a rendszerrel.
Indításakor bekéri a rendszergazdai jelszavunkat amin nincs mit csodálkozni mivel erősen root dolgokba kotorászik bele, akár a teljes / könyvtárszerkezetet is felülírhatja/módosíthatja.
Leírásom az átlaghasználatra jellemző, titkosítás nélküli EXT fájlrendszer esetére vonatkozik.

Nagyon röviden a működéséről pár szót.
Bekonfigolás után létrehoz egy teljes másolatot a megadott mappaszerkezetről.
Itt láthatók a megadott mentési partíción a program könyvtárai.

A legelső az maga a mentett teljes könyvtárstruktúra.
A boot, daily, hourly stb pedig a program segédkönyvtárai.
A beállított, pl. napi mentések nem a fő mappaszerkezetbe kerülnek tögtön mentésre hanem ide ebbe a napi könyvtárba.
Ide kerülnek a létrehozott, megváltozott vagy törölt fájlok, egy leírással hogy mi is történt, ez gyakorlatilag egy indexelésként fogható fel.
Majd a lejárati, megtartási idő után innen átintegrálódnak a fő snapshots könyvtárba és ez megy folyamatosan.
Ezokból a mentési teljes méret addig nem sokkal, max. 1-2%-al nagyobb a mentett rendszernél míg nem történik napi szinten sok nagy változás. Ha igen, pl. 6-800MB méretű videófájlok jönnek-mennek akkor a mentés ennek arányában óriásira is duzzadhat, erre figyeljünk oda a backup partíció létrehozásánál mert ez erősen felhasználói szokás függő hogy mekkora hely kell.

Miután ezzel jól elvoltunk és ezután vérprofin el tudjuk bárkinek magyarázni hogyan is működik a Timeshift, nézzük mit is tud a szoftver és hogyan konfigoljuk.

------------------BEÁLLÍTÁSOK, MENTÉS------------------

Timeshift kezdőképernyő. Részletesen elmagyarázom az összes opciót, kezdem a felhasználó szemszögéből logikus sorrendben.

A szoftvert először elindítva ezt látjuk, és ne a tündért válasszuk hanem a Beállításokat.

Típus--RSYNC ezt hagyjuk ahogyan van.

Hely--itt kell kiválasztanunk hogy HOVA készítse el a program a rendszer mentését.

Ez lehet a rendszerlemez egy külön EXT fájlrendszerű partíciója, nem ajánlott. Mert ha meggübbed a lemez, oda a rendszer és a mentés is.
Lehet a gépben lévő MÁSIK lemez, ez már inkább ajánlatos
És lehet egy külső adathordozó amire ráfér a mentés, nagyobbacska pendrive, usb-s hordozható hdd, ssd.
Ez utóbbi a legjobb választás, nem kell magyaráznom miért.
Valamit ez a külső mentés lehetőséget biztosít a lementett komplet rendszerünk későbbiekben bármilyen PC-re, laptopra való visszaállításra!!! Azaz lehet költözni, klónozni és ez nagyon kellemes!
Menetét lásd lejjebb.

Ütemezés.
Nem hinném hogy komolyabban magyarázni kéne, de azért én megteszem
Rendszerindítás--minden tiszta boot esetén (alvás, hibernálás esetén nem) készít egy pillanatképet. Aki agyonbuheraálja nap mint nap a rendszerét annak ajánlott.
Óránként--én ennek nem látom értelmét, csak ha valaki tőzsdézik, vagy olyan tevékenységet folytat aminél akár 1 órai kiesés is komoly problémákat okozhat.
Naponta--ez egy jó opció, ha megsérül a rendszer, holnap reggel nem indul, tagnapra vissza tudunk állni.
Hetente--ez arra jó ha valamit Fletóztunk, azaz elqurtuk de nem azonnal vesszük észre, pl. a házipornó legújabb videóját tegnapelőtt töröltük és most hiányzik, 1 hetünk van hogy visszaállítsuk.
Havonta--nem igényel magyarázatot, én nem használom mert 1 hónap alatt már sok változás történik a gépen, az már erős visszalépés lenne.

Megtartás-- no komment, ennyi darab mentést tart meg a szoftver, 2-nél nem nagyon van értelme többet megtartani.

Mielőtt valaki megrémül hogy egy pl. 30GB méretű rendszerről így azonnal 120-150GB méretű partíió kell a mentéseknek,
nem mert a program intelligensen csak a változásokat menti azaz növekményes a backup.
Vagyis az első mentés 30-31GB lesz és utána alig változik a mérete.

Felhasználók.

Sok magyarázatot nem igényel, ha egyedül vagyunk a gépen semmit nem kell babrálni, ha többfelhasználós (ideértve a virtuális gépek csoportját és még mást is) akkor amire/akire szükségünk van azokat vegyük bele a listába, az Include All Files azaz az Összes fájl kijelölésével.
Itt szabadon válogathatunk, a root csoportot/felhasználót mindenképpen jelöljük be és saját magunkat!
Ha viruális gépeket is használunk, a libvirt is jelölendő, de arra figyeljünk ha itt be van jelölve a teljes / akkor ha itt tároljuk a virtuális gépeket, és esetleg a /home alatt van pl. a torrentmappánk akkor a mentés ezekkel akár több100gigára is nőhet!
Ezokból én az öszes virtuális gépet és minden adatfájlt egy másodlemezen tárolom.

Szűrők.

Ez icipicit mélyvíz de használhatjuk bátran, maga a kánaán.
Itt bármit kizárhatunk-hozzáadhatunk a mentéshez, akár kizárhatunk a mentésből fájlkiterjesztés alapján pl. ne vegye bele a videó, filmfájlokat, vagy hozzáadhatunk a mentéshez másik partícióról, lemezről bármit stb.

Ha mindent beállítottunk, leokézzuk, bejön a Timeshift kezdőlapja és innentől semmi de semmi teendőnk, a program mindent intéz, be is zárhatjuk de mielőtt továbbmennék, nézzük meg a kezdőablak többi opcióját is.

Létrehozás.
Itt ha beállítottuk a mentés helyét, erre rákattintva egy azonnali mentés készül, ez hasznos lehet ha most rögtön kell egy mentés pl. a megszokottól eltérő helyre, pl. egy csatlakoztatott usb pendrájvra.
Utána ne felejtsük el a mentési utat visszaállítani a régire!
Visszaállítás
Ezt lejjebb részletezném, okára kitérek részletesen.
Törlés
Itt a mentéseket, bármelyiket törölhetjük ha úgy látjuk nem lesz rá szükség.
Tallózás
Erre kattintva megnyit egy primitív fájlkezelőt és kotorászhatunk a fájlrendszerbe. Vigyázat!! mivel a Timeshift root joggal lett megnyitva, a fájlkezelő is azzal fut, ezt jelzi is úgyhogy csak óvatosan.
A Beállításokat már részletesen leírtam, a Tündér gyakorlatilag ezen a Beállítások proedúrán vezet végig.
Támogatás--nem igényel részlezezést
Menü--itt a szoftver naplóot és névjegyét, verziószámát tekinthetjük meg.

Egy teszt rendszermentés képekben, egy 32GB EXT4-re formázott pendrájvra:

És most nézzük meg tüzetesen a Visszaállítást.

-------------------VISSZAÁLLÍTÁS-------------------------------------

Amennyiben a rendszerünk még bootképes és bármi miatt visszaállnánk tegnapra, múlt hétre vagy bármilyen létezó mentési időpontra, ez egyszerű.
Timeshift a rendszer alól indít, a főképernyőn kiválasztjuk melyik mentést állítanánk vissza, és rákkatintunk a Visszaállítás gombra.
A szoftver mindent intéz, közbe lesz reboot is és a végén ott a visszaállított rendszer.

Ha a saját rendszer bootképtelen.
Bármilyen, a Timeshift szoftvert tartalmazó Live Linux, boot, majd ezen indítjuk a Timeshiftet.
A Live Timeshiftbe beállítjuk a Helyet hogy INNEN MELYIK mentést állítsa vissza, majd a következő ablakba beállítjuk HOVA állítsa vissza azaz megadjuk a / partíciót. Tovább, molyolás, kész és reboot után indul a helyreállított vagy bármilyen okból visszadátumozott rendszerünk.
Nem illusztrálok képekkel, annyira adja magát, a szoftver GUI kezelhetősége picit egyszerűbb egy faék használatánál.
FONTOS, a visszaállítás során bár még nem végzett, szoftver verzió függően kattintható, megnyomható az OKÉ gomb. Ezt ne tegyük! mert a visszaállítás megszakad, ez egy enyhe bug, legalábbis nálam többször belefutottam.
Viszont a szoftver a visszaállítás során kérdez, mégpedig a rendszebetöltővel mit csináljon, visszategye, ha igen, hova, újrakonfigurálja, és generáljom-e új initramfs-t.
Ez viszont függ az éppen aktuális procedúrától, a hiba fajtájától. Ha a boot rendben lefut és ezután akad meg a betöltés akkor logikus hogy a grubot ne piszkálja, ilyenkor ki lehet venni a pipákat mindenhonnan.
Valamint ez függ attól is hogy MBR/BIOS vagy GPT/EFI rendszerindítást használunk.
Vagyis ezt mindenki legózza ki a saját rendszerére.

Ha lefutott a viszaállítás, reboot és el kell indulnia a visszaállított, a visszaállítási dátumkor még jól működő rendszernek. És el lehet kezdeni megint beleturkálni, hekkelni, tönkretenni mivel bármikor vissza lehet állítani a működő állapotot, amíg van egy működő mentésünk.
Mindezt egy átlátható faék egyszerű GUI alól kattingatva, terminál és parancsok bepötyörészése nélkül, abszolút laikusanak is.

################################################################

---------KICSIT MÉLYEBB VÍZ, KLÓNOZÁS, KÖLTÖZÉS-----------------

Mivel van egy olyan mentésünk, amit egy Live alól vissza lehet állítani pl. sda2 partícióra, szinte adja magát a lehetőség hogy akkor bárhova, bármire vissza lehet állítani és akkor ez már lefedi a klónozás fogalmát is.
Pontosan így van. Viszont ez már némi előkészületet igényel.
Mondhatjátok hogy erre ott vannak a jól bevált DD elven működő, direkt erre kitalált szoftverek, Live Clonezilla és társai, vagy vérprofiknak a terminál és a megfelelő parancsok.
Ez így igaz. Csak. Ezek némi magasabb szintű hozzáértést igényelnek, valamint ha a klónozandó partíció nagyobb mint amire klónoznánk, hiába maga rendszer csak a töredékét foglalja el, a művelet meghiúsul.
Pl. egy 500GB partíción csücsül egymagába egy 100GB méretű Linux, az DD-vel sohe nem fog átmászni egy 256GB méretű lemezre. (igen tudom, vannak erre is megoldások, Gpartedes zsugorítgatás de ez sem veszélytelen mutatvány)
Valamint ha a klónozás után bennmarad a forráslemez és vagy ezt, vagy a másolatot indítjuk, akkor bizonyos körülmények között olyan UUID ütközések lesznek hogy öröm nézni.
Azt ugye nem kell leírnom hogyha a forrás rendszer pl. 54GB méretű, az ezzel a módszerrel sem fog egy 40Gb partícióra felmászni mivel ez fizikai képtelenség.

Nézzük meg, hogyan is megy a bár kétségtelenül több kézimunkát igénylő, de végig GUI alól kattingatós, max. kis szövegszerkesztős procedúra.

Legelsőnek létre kell hozni a cél lemez partícióstruktúráját és partíciószerkezetét.
Ha MBR volt akkor MBR és a / partíciót EXT4, és a swapot.
Ha EFI akkor GPT, az EFI partíció FAT32, ezt ellátjuk boot, esp flaggel, zászlóval,
majd a / EXT4 és a swap.
Ha a cél teljes költözködés nagyobb lemezre akkor a többit is létrehozhatjuk, adatpartíció, esetleges második Linux vagy akár Windows helye, egyéni igény szerint.
Erre a Gparted, vagy a Disks, Gnome Disks, Lemezek alkalmazásokat vagy a kedvenc erre készült programunkat használjuk.
Én a bemutató kedvéért egy 32GB pendrájvot használtam, itt a kész eredmény,
Gparted alatt

Gnome Disks (Lemezek) alatt:

Ha kész a cél lemez, és mivel gondolom ezt az élő, futó rendszer alól csináltad,
Timeshift indít, ki kell választani egy neked tetsző snapshotot a Timeshift főképernyőn és rányomni a Visszaállítás gombra.
Itt a Céleszköz kiválasztása ablakban a legfelső legördíthető menübe megkeressük azt ahová szeretnénk másolni/klónozni a mentést.
Nálam ez most a pendrájv sdc2 clone_ubi nevű partíciója.

Itt van egy Rendszebetöltó beálítások (speiális) gomb.
Erre nyomjunk rá és mindenhova tegyünk be pipát. ! Ez se MBR sem EFI esetén nem azt jelenti hogy megcsinálja a boot és grub bejegyzéseket a lemezen a MBR-ba és az EFI partíción hanem csak a rendszer boot mappa alatt molyolgat. Mivel jó, hibátlan rendszerről van amúgy is szó hisz ezt klónozzuk éppen, ez kell nekünk mert így beteszi az uuid-t és a megfelelő legmagasabb verziószámú vmlinuz és configfájlok elérését a /boot/grub/grub.cfg -be.

Miután lefutott a helyreállítás, a céllemezem már ott figyel a klónozott Linuxunk.
Csak sajnos szegényke egy kis kozmetikázást, kézimunkát igényel mert ugye magától bootképtelen, nem tud elindulni.
Lássuk most ezeket.
Legelőször is a céllemez EFI partícióra drag&drop mádszerrel egérrel másoljuk át a forráslemez EFI partíció tartalmát.
Ez jellemzően így néz ki, mivel mindkettő FAT32 ezért ehhez semmi emelt jogosultság nem szükséges. egyszerű egérhúzás.

És most jön a picike feketeleves 1. része, a második majd az fstab szerkesztgetése lesz
A cél lemezen meg kell tudnunk a / azaz a klónozott Linux partíció UUID azaz partuuid-jét.
Ezt a nemrégen használt lemezkezelők, Gparted, Disks, stb. segítségével könnyen meg tudjuk tenni.

Rögtön kopizzuk is ki az UUID-t, kijelöl, jobbklikk-másolás.
Ezután nyissuk meg a cél lemez
EFI partíció/EFI/ubuntu könytárban lévő grub.cfg fájlt.
(nem biztos hogy ubuntu lesz az EFI könyvtárba, ez van az Ubuntu és Mint származékoknál de lehet manjaro is vagy disztrófüggő)
Ez a fájl írja le hogy a rendszerbetöltő egyik része, ami az EFI partíción van, hova adja át a bootolás további menetét. Nekünk a most frissen klónozott Linuxunk partUUID-je kell, azaz írjuk át a grub.cfg fájlba az előbb kopizott UUID-t.
search.fs_uuid 9039592a-0628-4f7b-b821-794b0136d960 root hd2,gpt2
set prefix=($root)'/boot/grub'
configfile $prefix/grub.cfg
Itt látszik hogy a boot további folyamata át lesz adva az UUID szerinti partíció boot/grub/grub.cfg fájlba meghatárzott paraméterekkel. És ez bizony már a klónozott rendszer indítását jelenti.
Miután mentettük az átírt UUID-vel a fájlt, még egy dolgunk van.
Menjünk a klónozott rendszer /etc könyvtárába, ott keressük meg az fstab fájlt és nyissuk meg.
Ilyesmit látunk:

UUID=9039592a-0628-4f7b-b821-794b0136d960 / ext4 errors=remount-ro 0 1
UUID=db3feea1-f042-4eab-ad52-5a1131cedbbf swap sw defaults 0 0
#UUID=448883198883091E /media/tibi/aero_data auto nosuid,nodev,nofail,x-gvfs-show 0 0
#UUID=E6CE3F6ECE3F35E1 /media/tibi/aero_mndns auto nosuid,nodev,nofail,x-gvfs-show 0 0

A legelső sort nem bántjuk, azt a Timeshift már átírta a jó, új UUID-re vagyis a root partíciónk csatolása már sínen van.
A másodikat, ami a swap partíciót jelöli, azt viszont nekünk kell átírni, a mostani lemezen lévő swap UUID-re.
Ha nem tesszük meg sincs baj, ettől még elstartol a rendszer de nem lesz cserehely.
Aki swap fájlt használ annak is újra meg kell adnia a swapfájl helyét ami ennél, egy UUID átírásnál sokkal bonyolultabb procedúra. Én magam ajánlom a swap partíció használatát.
Következő sorok.
Itt ez az én rendszerem ahol láthatjátok hogy én használok fix csatolással egy aero-data és egy aereo-mndns nevű partíciót. Viszont ezeket kikommenteltem, # mert ezek a partíciók az eredeti, a klónozandó rendszerben, az otthoni gépemen vannak egy lemezen és a pendrájvra klónozott, más környezetben, másik gépen elindított klónozott rendszer ezeket nem fogja megtalálni. Igaz ott a "nofail" opció de jobb a békesség.
Mentsük az fstab fájlt, vegyünk egy nagy levegőt és indítsuk el a klónozott rendszert.
Vajsimán bootolnia kell és csont nélkül feláll.

Amennyiben nem abba gépbe indítjuk amiről klónoztuk, előfordul hogy megakad a boot, 3 vagon új hardverhez kell alkalmazkodnia. Ilyenkor várjunk, akár 2-3 percet is. Ha ezután sem jön be az Asztal, akkor ne a bekapcsoló gommbal vagy a konnektorból kihúzással öljük le a félig bebootolt rendszert!! hanem lépjünk ki konzolra, ez disztrófüggő de általában F3 vagy ctrl-alt-F3 és szabályosan rebootoljunk.
Ilyenkor másodszorra 99% hogy feláll a rendszer.
Ha ez megtörtén, ajánlott a frissen bootolt rendszeren egy sudo grub-update .
És készen vagyunk.

--------------------UTÓIRAT--------------------------------
Ami ilyenkor problémás, az a külön hitelesítéshez kötött vagy alapból valamilyen titkosítást használó programok. Ezek "észreveszik" hogy valami történt.
Jellemzően ilyen a Viber, nem mindig de valószínű hogy kér egy új hitelesítést a telefonnal.
Ilyen a MegaSync ami bár jelzi hogy megvannak a szinkronkönyvtárak, nem működik amíg újból meg nem adjuk a könyvtárakat.
Ilyenek a régi, másik géphez, hardverhez köthető és az egyéni hadverazonosítókkal operáló programok, pl. a monitorvezérlő szoftverem. Ez egy újrainicializálás után tökéleten működik.
Más, pl. böngészők, bármilyen más szoftverek nálam többszöri klónozás után is zökkenőmentesen működnek.

Mégegy, az EFI rendszereken ez ahogy leírtam működik, így egyébként át lehet állni MBR-to-EFI módba is.
de sajnos az MBR-hoz már én tök vagyok. MBR rendszerek rendszerindítójának a mbr-be tételéhez keressétek a fórumon Csixy kollégát, ő tud valamit amit elmormolva, közbe tömjént égetve és kelet felé néző terminálba varázsszavakat beírva bekerül a grub az MBR-ba.

Bocs ha kissé hosszú lett, igyekeztem hogy a hozzám hasonló kicsit lámák is megértsék a folyamatot, ezért lett ilyen szájbarágós.
Ha helyesírási hibákat találtok az annak köszönhető hogy a cikket egy éjszakai szolgálatom alatt írtam meg, egy töksötét őrházba egy olyan világítós billentyűzeten aminek a fele nem világít. és nem működik rajta a c és a t betű. Ezeket kopiztam és crl-v beillesztettem, egy élmény volt.. Ezért bocsi.