Novemberben sajnos bekövetkezett valami ami nagyon szomorú, de sajnos kiszámítható volt, ugyanis senki sem él örökké. Dédmamám 93 éves korában elhunyt. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egyáltalán ismertem, van aki a nagyszüleit sem ismeri, nekem meg volt egy fantasztikus Dédim. Kisiskolás koromban sokat nyaraltam mamáméknál, Dédi is sokat vigyázott ránk (vannak tesóim is) amikor még jól volt sokat kértem hogy meséljen milyen volt régen. Elmesélte, hogy volt cseléd a helyi uraságnál a 40es években, volt szakácsnő, hogy dédipapától a szomszéd falu határában kobozták el a ruszkik a szekerét és a lovakat....

Tőle szármozik a munkácsy tv is amit átalakítottam és nem engedtem kidobni. Most előkerült még valami ami ezzel kapcsolatos, a tv eredeti használati utasítása és a jótállása.

Rengeteg régi fénykép és dokumentum közt találtunk rá. Például Dédpapám katonakori fényképére, díszes huszár egyenruhában, és a legizgalmasabb, egy 1820-as házasságlevél, szépszüleim házasságlevele.

Már csak azt sajnálom, hogy ezekről nem tudtam mikor még Dédi élt. Mert egy dolog a sok dokumentum, de a történetre is kíváncsi lettem volna. Sajnos már nincs aki elmesélje, csak a fényképek és a papírok......

A nyáron pedig egy másik családi ereklye kapja vissza jól megérdemelt régi fényét:
MZ ES 250/2 Trophy, 70-es évek vége óta hever a garázsban, minden porcikája felújításra szorul....