Picit régebben el voltam keseredve, hogy a kedvenc művészi irányzatomat/szubkultúrámat/irodalmi stílusomat (válassz egyet), a cyberpunkot nagyon elhanyagolják. A cyberpunknak igazából a 80-as években volt aranykora, a 90-es években vált populárissá (ennek a tetőpontja volt 99-ben a Mátrix), azóta viszont egyre csak degradálódik, kevés ilyen mű jelenik meg. Az utóbbi időben viszont ez a tendencia kezd fordulatot venni.
A magyar művészek sem hanyagolják el az irányzatot (Szintetikus álom, Adás, 1, de én még a Kontrollt is ide sorolom), filmek és sorozatok is jelennek meg néha napján (Tron Legacy, Caprica), William Gibsonnak is kb fél éve hogy megjelent a legutóbbi regénye, számomra a leglátványosabb "fejlődés" viszont a játékok terén volt. Sok cyberpunk játék jelent meg az utóbbi időben. Ezek közül kettőt emelnék most ki: a Gemini Rue-t, és a Deus Ex 3-at, de jelentek meg mások is, pl. az Alternativa c. hangulatos kalandjáték, és az EYE: Devine Cybermancy c. nagyon összetett FPS, amiben a cyberpunk keveredik a misztikummal.
A Gemini Rue egy régi vágású kalandjáték, első ránézésre a Beneath the Steel Sky-ra emlékeztet a leginkább. Sokan szidják a pixeles grafikát, de szerintem ez is hozzájárul a varázshoz. A játék folyamán két karaktert irányítunk felváltva, egy fiatal amnéziást, akit egy furcsa helyen tartanak fogva, és egy kiégett nyomozót, aki a testvére után kutat. A két karakter sorsa egészen furcsa módon fonódik össze, rég nem találkoztam játékban ennyire jól eltalált, fordulatos és izgalmas sztorival. A fejtörők egy átlagos kalandjátékokon nevelkedett rutinos játékos számára nem jelenthetnek gondot, logikusak is, és pixel vadászatra sincs szükség, szóval teljesen rendben van.
A Deus Ex - Human Revolution egy nagyságrenddel komolyabb játék, pár napja jelent csak meg, de persze én egyből rávetettem magam. Az első részt egyszerűen nem lehetett nem imádni, és szerintem a másodikkal sem voltak nagyobb bajok, bár az első rész szintjét nem ütötte meg. A harmadik részt azért vártam annyira, mert aki látta, azt mondta, hogy olyan jó, mint az első rész. Pár óra játék után elmondhatom, hogy igen, igazuk van. A történetnek a jelek szerint az augmentációk a központi témája, az intrót nézve libabőrös lettem, a Ghost in the Shell-ből a Making of Cyborg jutott az eszembe. Ajánlom mindenki figyelmébe a játékot.