2019. március 21., csütörtök

Gyorskeresés

Őrület

Írta: | Kulcsszavak: Titokszoba . Őrület

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

"A gyűlölet egy tartós vagy rövid idejű érzelmi állapot, amelynek tárgya lehet egy személy, emberek csoportja, állat, vagy tárgy, esetleg elvont fogalom. Lényege a gyűlölet tárgyának teljes elutasítása, utálat (...) A gyűlölet rendszerint nem éri be azzal, hogy a gyűlölet tárgyát elutasítja, hanem meg akarja rontani, semmisíteni, mindenképpen kárt tenni benne.."

Alsó közép osztály, tartozás nem sok és számlák is fizetve vannak, de itt meg is áll az élet, hónap végére már öröm ha jut parizer meg leértékelt "napos" kenyér az asztalra.
Antiszociális ex alkesz apuka + eléggé vallásos anyuka nevelt engem és a nővérem, úgyhogy nagyon felemás volt a nevelés. Ő lett a bulizós, züllöttebb életű gyerek, én meg az otthonülős antiszoc kocka.

A nővérem a nagyinál lakott 16éves kora óta mivel itthon folyamatosan veszekedett apámmal a bulizósabb életvitele miatt. Érettségi után valamit próbált dolgozgatni, tovább tanulni, de évente új dologba kezdett, sose fejezett be semmit, így töltötte be a 23-at.

'14 őszén előtt kattant be először.
Kopaszra vágta a fejét. Nemsokára rá a szobába szart. (Nem volt kedve elmenni a wc-re.)
Pár napra rá jött a telefonhívás a nagyitól - "félek hogy bántani fog, bezárkóztam a szobámba" -
Letépte a festményeket a falról, és felszabdalta őket mert látta bennük a "gonoszat", szétverte a lakás egy részét, megfenyegette a nagyit hogy bántani fogja merthogy ő is igazából "gonosz".

Drogelvonón/Zártosztályon kívül mást nem tudtam javasolni anyámnak, úgyhogy ő hívta a mentőket, én pedig oda indultam. A mentő megelőzött pár perccel, és pici dobálózás után el is vitték. Próbálta tettetni hogy normális, de hát látszott hogy nem.
Az őrület látszik a szemekben. De még mennyire...

Kétszer látogattam meg. Amennyire az a dühöngő szitkozódó valaki akit elvittek nem hasonlított arra az emberre aki régen volt, úgy nem hasonlított az se aki benn volt.
Zöldség.
Orvosi oldalról kimerült abban a gyógyítás hogy tartósan telenyomták minden szarral és egy már már nyálcsorgató idiótát csináltak belőle.
Ennek ellenére valahogy sikerült megszöknie.

Mi van ha bosszút akar állni? Egyszerűen fogalmam sem volt mi járhat a fejében, mit akarhat. Szóltunk a nagyinak hogy ne engedje be egyedül, ha odamenne, de végül nálunk kötött ki. Nem volt agresszív, inkább csak rögeszmés, de itt tartózkodása se volt hosszú életű, mert hát persze hogy itt keresték először a rendőrök

Januárban kiengedték és hozzánk költözött erős gyógyszeres kezelés mellet. Ahogy fokozatosan állt le elkezdett krumpliból agresszívvá változni. Lassan már ugyanolyan volt mint amikor bevitettük, csak talán még rosszabb is, amit ott csináltak vele az összvissz rontott csak a dolgokon.
Akkor kezdtem el késsel a párnám alatt aludni. Ő meg lopni. Fokozatosan eltűntek itthonról az ékszerek, órák, aztán már a pénz is. Dolgozni nem akart elkezdeni, mi nem akartuk visszaküldeni.

Nagyinál kötött ki valamelyik veszekedés végén. Ott tartós semmittevés után valahogy elkezdett mégis dolgozni. 4 óra takarítás, de hát az is valami nem? Már már azt hittem minden stabilizálódik, aztán 1 hónapja kilépett mert már mindenkivel összeveszett. Az állapota egyre romlott, már megint kopasz lett, végül eljutottunk oda ahova '14 őszén.
Jön a hívás anyámtól, hogy hívta a nagyi hogy lökdöste meg kidobta a lakásból és bezárkózott.
Nálam van kulcs, apámmal menjünk már oda beengedni a nagyit, kipaterolni a nővérem.

Zárakat kinyitom, biztonsági láncot is kiakasztottam nehezen. Elkezdünk vele beszélni, hogy vagy orvosi segítséget kér önként, vagy esetleg nálunk próbálja meg a normalizálódást, de itt nem maradhat. Közben megjött a rendőrség. Kiderült hogy ő hívta ki őket hogy meg akarja gyilkolni a nagymama.A Rendőrök megértették a helyzetet, korrektek voltak, és miután kikísérték a lakásból a cuccaival együtt, elmentek.

Pár nap után hazajött. Azóta itt van. Többször kijelentette hogy gyűlöl mindenkit, nem akar változtatni az életén mert neki megfelel hogy eltartjuk. Nagyi anyagilag összeroppant attól hogy eltartotta, anyám teljesen kikészült, apámnak is kiújult a gyomorfekélye. Senki se tud mit kezdeni a helyzettel, de már mindenkinek elege van.
Egyszer láttam boldognak amióta itt van. Amikor diákmunka (nehéz fizikai éjszaka) után nem hagyott aludni, és már teljesen ki voltam készülve a fáradságtól ezért magamból kikelve ordítottam vele hogy hagyjon már békén aludni, mindjárt mennem kell vissza. Na akkor vigyorgott mint a tejbe tök.

Látom a szemében az őrületet és érzem ahogy gyűlöl, mégsem akarom visszaküldeni.A problémát nem oldja meg hogy 1 évre bedugjuk valami kórházba, sőt. Amennyire ott leszarják a betegeket (láttam), és azok alapján amit mond hogy mit tett vele egy másik "beteg" ott benn, már azért is súlyos bűntudatom van hogy először beküldettem. Azt látom hogy a legelején több kontrollal és több szeretettel meg lehetett volna oldani talán. Azt nem tudom hogy most ez elég-e. Az őrülteket nem értjük, és amit nem értünk, attól félünk, de nem szabad félelemből cselekednünk. Máshogy viszont nehéz. Nagyon nehéz.

Hozzászólások

(#1) Titokszoba


Titokszoba
(újonc)

Ki kellett írnom magamból, ha csak dióhéjban is

(#2) attilasd


attilasd
(őstag)

Elég durva sztori... :Y :(

HP Elitebook 8470p & LG G Pad 8.3 & LG Optimus F6 & Xiaomi Mi Speakers

(#3) frem1790 válasza Titokszoba (#1) üzenetére


frem1790
(tag)

Kemény.....
Meg kellene próbálni magánúton egy pszichológussal kezeltetni. Ki kellene deríteni az okokat: mitől kattant be ennyire és megpróbálni gyógyítani. Mert a tb-s ellátásban szerintem nem sokat foglalkoznak az okok felkutatásával, begyógyszerezik oszt jónapot. Persze először rá kell venni valahogyan, hogy hajlandó legyen eljárni. Meg sok pénzbe is kerül. De vagy ez, vagy a diliház, más utat én nem látok.
Ha azt mondom nem irigyellek, akkor visszafogottan fogalmaztam. :(

(#4) #20655360


#20655360
(törölt tag)

Tippelhetek?
Súlyosan elhanyagolva, lényegében egyedül, 0 érzelmi támogatással vergődött évekig, míg nem súlyosbodott az állapota, totálisan elragadta a depresszió és a kilátástalanság. Ezért kénytelen volt komolyabb eszközökhöz folyamodni (akár nem teljesen tudatosan is), hogy végre felfigyeljenek rá. A célját eléri végül, de nem úgy ahogy számított rá, mivel a kedves család (akik szintén nem lehetnek vmi top lelki állapotban) bebassza a diliházba, ahol nem csak gyógyszerrel tömik. Természetesen totál potatoként távozik, 100x rosszabb állapotban, mint előtte volt.
Hány ilyen kibaszott sztorit hallottam.... :((( A leszakadt, vidéki magyarisztánban ahol élek, előfordul az ilyesmi.

(#5) Eastman


Eastman
(őstag)
LOGOUT blog (1)

20 éve pszichiátriai-főnővér ismerősöm elmondta, hogy míg anno nagyobb százalékban idős emberekkel volt tele a „zárt osztály”, most nagyobb százalékban fiatalokkal. A drog megbontja az elmét.

Jobbulást!

https://www.youtube.com/watch?v=--S8Y1iePGQ ### http://www.tulsokcucc.hu/az-oldalrol

(#6) Titokszoba válasza frem1790 (#3) üzenetére


Titokszoba
(újonc)

Próbálkozunk vele, de amíg ő nem akar változtatni a dolgon, addig kívülről nem lehet. :(

#4

Megjött a tudó ember.
Az igaz hogy nem egy amerikai álom a család, de nem lehet a nevelésre kenni a dolgot. Én is itt nőttem fel, ugyanazt kaptam, nem lettem ugyanolyan. Igen, követtek el hibát a szüleim is, én is, de itt senki sem volt súlyosan elhanyagolva, pláne 0 érzelmi támogatással. Annál árnyaltabb a dolog mint hogysem mutogatni lehetne, bár tudom, azt könnyebb.

[ Szerkesztve ]

(#7) fordfairlane


fordfairlane
(PH! kedvence)

Sajnálatos dolog. Ez nem egyszerűen depresszió, a viselkedése sajnos nagyon emlékeztet a skizonfrének viselkedésére. Amit meg gyógyítani nem lehet, csak kezelni, bogyókkal.

x gon' give it to ya

(#8) Eastman válasza Titokszoba (#6) üzenetére


Eastman
(őstag)
LOGOUT blog (1)

Vázoltad az alaphelyzetet. Nem kicsi a probléma, nyilván egyre türelmetlenebbek vagytok, ez érthető is. Mi lehet a megoldás? A szeretet, az elfogadás nagyon sokat segíthet.

Itt most nem vallásra vagy bármilyen földtől elrugaszkodott dologra gondolok, hanem valamilyen rendszeres közösségi tevékenységre vagy munkára, „munkaterápiára”. Addig amíg nincs fix állása megpróbálhatnátok az önkéntességgel ismerkedni. http://onkentes.hu/ Ha esetleg még most visszafordítható az állapota - nyilván ezt az utat véleményeztetni kellene a terapeutáival - talán jót tenne neki a beilleszkedés, a „tét nélküli” hasznos napi elfoglaltság, az önkéntes munka. Mit gondolsz?

[ Szerkesztve ]

https://www.youtube.com/watch?v=--S8Y1iePGQ ### http://www.tulsokcucc.hu/az-oldalrol

(#9) #20655360 válasza Titokszoba (#6) üzenetére


#20655360
(törölt tag)

Ez jutott eszembe elsőre.
Bármi lehet. Am nekem az volt legdurvább az egész sztoriban, h 16 éves kora óta a nagyanyjánál lakott.

[ Szerkesztve ]

(#10) Titokszoba


Titokszoba
(újonc)

#7

Bennem is felmerült már, de nagyon remélem hogy nem így van

#8

Valamikor énn is így gondolom, de alapvetően nehéz olyan dolgot szeretni meg elfogadni ami gyűlöl.
Nem is tudom mennyire kötelességem, dilemma már rég óta az elengedés-küzdés kérdése, mert egyik oldalról családtag, másikról meg mi megyünk rá.

A linket köszi. Mi is úgy javarészt valami folyamatosságot akartunk megteremtetni, vagy munka vagy tanulás által, de sajnos a legtöbb munka büdös neki, mondja hogy minek dolgozzon, amikor eltartjuk, így szerintem az önkéntességre is így reagálna. Bár az pont még nem merült fel.

#9

A kiindulási ötlet az volt, hogy mindegy hogy hol lakik, mert a nagyi is közel van (Ő is fővárosi), és ha picit nagyobb légteret kap az csak jó lehet, mert itt tényleg kicsi a lakás 4 főre. Gyengítve lett a kontroll, a szabadságért cserébe. Igen, az egy hiba volt.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.