...Mohamed megy a hegyhez. Tartja a mondás.
Egyre inkább azt veszem észre környezetemen, hogy az emberek igen nagy része panaszkodni tud, de eszébe nem jutna, hogy saját életéért, boldogságáért, boldogtalanságáért igen nagy részben ő a felelős.
Többször alakult már ki ezzel kapcsolatban vita a szüleimmel. Édesanyám ha szabad így fogalmaznom konzervatív gondolkodású, és röghöz-kötött. annak idején 1992-98 közt munkanélküli volt, ekkor én még gimnazista voltam. A hűtőgépgyárban dolgozott mérnökök mellett műszaki rajzolóként, majd elküldték arra hivatkozva, hogy nincs számítógépes ismerete (92-ben milyen lenne neki? Commodore? ). Többször javasoltam neki, költözzünk el, keressen valami munkát, és bár napszámba elment igen sokszor , végül ismét az említett gyárban kötött ki, immár szalag mellett.
Tudom, hogy nem keres jól. De változtatni , munka után menni sosem mert, mert hát itt van a rokonság, a halott nagyszülők, stb. stb.
Nemcsak az idősebbekről van azonban szó. Rengeteg olyan fiatalt látok, aki elvárná, hogy képzettségének megfelelő munka legyen a lakhelyén, vagy környezetében, de hogy ezért valamit tegyen? Netán elköltözzön? ÁÁÁÁ. Vagy ott vannak azok az emberek, akik nem szeretik , sőt szinte utálják a munkájukat , minden nap úgy mennek be, hogy jaj, megint munkanap. Utáloma főnököt, munkatársaimat, a munkámat, blablabla.
Mondhatnám, igen az ő dolga. Csakhogy ezek az emberek panaszkodnak. Kevés a pénz, rossz a meló. Elhatározzák persze nagy ritkán, hogy na majd 1 hónap múlva elkezdek szétnézni, vagy keresek másik munkahelyet, vagy valami. Aztán 1 hónap múlva ugyanúgy nem tettek meg önmagukért semmit.
Node ugorjunk egy kicsit nagyobbat! Nézzük meg mi van a párkapcsolatoknál. Nem mindnél természetesen, de igen soknál igen. Az emberek félnek a tetteikért felelősséget vállalni. Félnek megbeszélni a problémákat, és azokra megoldást keresni. Ehelyett mi történik ? Szőnyeg alá söprés, problémák elmismásolása , és ha valamit otthon nem kapnak meg... Nos akkor pedig kezdődnek a félrelépések és hazudozások. Nem tartom ezeket az embereket egyeneseknek, sőt egyre inkább gerincteleneknek tartom őket. Ha férfi , legyen talpig férfi, és álljon oda az asszony elé , hogy ez van, ez a szitu, mi a megoldás! Nő esetén szintén. De a kicsinyes sumákolások,hazudozások...
Ugyebár tartja a mondás az vesse rám az első követ aki maga is bűntelen. Nem vagyok bűntelen. Voltak nekem is olyan tetteim, amiket utólag már bánok, amely nem volt fair. Hibáztam én is. Belátom, ezek a lépéseim hibák voltak , hülyeséget csináltam, és ezért szégyellem is magam.
Azt hiszem úgy érdemes élni, hogy az ember a végén elmondhassa: ami tőlem tellett mindent megtettem, mind munka terén, mind pedig emberi kapcsolatok terén. Ha nem sikerült valami, nem fogom enni magam rajta , hiszen amit lehetett megtettem, nem rajtam múlt. Hiszem és tudom, csak akkor van értelme élni, ha nem adjuk fel az álmainkat, hanem reálisan gondolkozunk felőle, és megteszünk mindent érte , ami tőlünk telik.
Menni kell előre, mert ha beragadunk , megragadunk , besavanyodunk, és bolfdogtalanná válunk.
A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga."
Madách : Az ember tragédiája
A vitorlázórepülős képet azért választottam, mert szimbolizálja azt amit leírtam, menni előre egyenesen, gyorsan, de nem erőlködve, hanem a "szelek szárnyán" tudatosan
A másik pedig, hogy egy jó állásért én bármikor itt hagynék mindent... Jelenleg nincs párkapcsolatom, egyedül a barátaimat sajnálnám, hogy itt kell hagyni, de ha ezen nekiáll keseregni az ember nem lehet előrébb jutni. Ha meg elmegyek és az állítólagos barátok elfordulnak, akkor nem is igazi barátok.
