2008. február

Szomorú napok. Nem találom a helyem, mintha semmi sem lenne rendben úgy , ahogyan éppen van. Félelem ölel körül. Lehet az időjárás teszi, lehet csak a szokásos januári-februári depresszív időszak... Érzések , félelmek, reménytelenség fájdalma ez. Belülről.
Látszólag semmi ok aggodalomra, biztos kapcsolat , biztos munkahely, biztos jövő.

Megérzések gyötörnek. Nem jó móka! Felkapnak, megpörgetnek, majd földhöz vágnak kegyetlenül.

El fogok veszteni mindent. Mindent , mit azt hittem elértem.
Hajléktalanság rémképe üldöz, minden téren. Egy kép villan be, melyen egy híd alatt húzom meg magam. Félek.

Az idő telik, és az álom valósággá válik. 1 hónapom maradt, hogy megoldjam a problémám : el kell mennem. Nem én döntöttem így. A körülmények űzik gonosz játékukat velem.

task 1: munkahelykeresés és találás 1 hónapon belül

Talán mégis létezik Isten, talán csak a sors akarja így, ezúttal még nem küld a padlóra, céltudatosan keresem helyem. Nem szabad feladnom, tudom mit akarok.
Valaki hisz bennem, bízik bennem, task 1 ezennel kipipálva.

március
Ismerkedés, beilleszkedés : pörgős egy hely ez.
Életem látszólag rendben, ráadásul a március mindig is mozgalmas hónap. Életem párja 30 lesz ráadásul. Készülődöm, meg szeretném lepni, emlékezetessé akarom tenni a születésnapját.

Közben úgy látszik , másoknál is tavaszodik. Hiába na, múlik a tél, elkezdenek a hormonok tombolni. Valaki engem szeretne. Régóta figyel, és ... Úgy érzi itt az ideje, hogy ezt a tudtomra adja. Próbálom megértetni vele, én szeretem a kedvesem és nincs másra szükségem.
Hogy ne legyen egyszerű a dolog, megjelenik még valaki a színen. Szeretni való vagyok, és szeretet adni is tudok. Jó érzés ezt hallani, de ...

Miért pont most, miért többen, és miért engem?

Snitt.
Vásárolok, tervezgetek, ünnepelni fogunk!
Az ember az életében csak egyszer 30 éves, ezt olyan sorsfordító dátumnak élem meg.
Mintha csak éreztem volna.
Vacsora egy pizzériában (haverjai mondták, isteni a pizza ott, hát nem ) , csönd, kissé hűvös a hangulat.
Hazaérünk, dumálunk kicsit, majd ülünk a gép elé.
Megint PHzol? Jahm egy kicsit.
Bújjunk! Oké. Fejem a mellkasára hajtom, szuszog. Jobban vagyunk, lassan épülünk fel a betegségből .Megérdeklődöm, tartogat-e még valamit az este. Kínos csönd. Csak nem történt valami?Kínos csönd, félreeső pillantások.
Nem bírom, tudni akarom mi a szitu, legszívesebben menekülnék. Leállít. Nem merte elmondani. Félt , hogy nem sikerül jól egy telefonkonferenciám, félt, hogy bántani fogom.
Magamba roskadok. Miért nem mondta el?Miért hazudott? Pedig rá is kérdeztem.
Van egy ötlete.Felajánlja ne vegyem ilyen drasztikusan a szitut, fogadjam el, hogy ő néha más utakon szeretne majd járni, amikor a más út vinné a prioritást, mintegy 90%-ot.

Nem, ebbe nem megyek bele.Aznap éjszaka még otthon alszom, de nem akarok többet ott aludni , úgy hogy ő is ott van.
Gyökeresen felfordul az életem, én hülye azt hiszem más karjaiban könnyebb lesz. Megkeresem a srácot , akinek tetszettem, és egy kis italozás után hagyom , hogy megcsókoljon.Tudom , MNK.
Nem vagyok magammal tisztában, csak arra vágyom, hogy valaki szeressen, így folyamatos hangulatingadozások közt hol az említett illető karjaiban kötök ki, hol pedig tolom el magamtól.

Korai még. Mit akarok, rögtön felejteni? Ez nem megy. 1 hét után azt mondom, felesleges ebbe belemenni.

A szakítás utáni hónapokat zombiként élem, közben "életem nagy szerelme" megismer egy lányzót, igen hamar összejönnek, hát igen, ennyit jelentettem én.

Azt mondja aranykalitkába zártam. Nem tehetek róla, akit szeretek, azt túláradóan szeretem.
Telnek a napok, a hónapok, de dühös vagyok, nagyon mélyen sértve lettem, megbántottak , nőiességemben is , egyéb téren is. Pár ember mellettem áll, vigyáz rám, nem hagy elveszni. Nyugtatókon élek.
Próbálkozom, de ezek csak fejvesztett , menekülő próbálkozások. Közben hívogatom, és durván beszélek vele, mocskolódom. Mintha nem is önmagam lennék.Én aki azt mondtam , sosem bántanám, kikelve önmagamból nagyon nagyon csúnya dolgokat művelek.

Közben egy nyaralás is összejön, jól sikerült, persze kiderül, hogy alig pár hónap ismeretség után volt kedves szintén nyaralni viszi a "nőt". Még dúl bennem az indulat, lecseszem, hogy hogy képzeli, hogy engem ennyire megbántott, stb. és hogy nincs tekintettel a sebeimre, mindent megad a lánynak, amit én nem kaptam meg tőle.
Node a hiúság nagy úr... Meg a büszkeség is. Magamnak keresem a balhét.
Nehéz elfogadni a kidobott rongy érzést.

Telnek a hónapok, beköszönt az ősz. Élem az életem, próbálkozom kapcsolatokkal, sajnos sérülök is ezekben. Nem akarok többet félelemben élni!

Hajnalig dumálok szinte minden nap egy fiatal sráccal , hihetetlen, hogy van valaki, aki ennyire hozzám hasonlóan gondolkodik.
Aztán majd 3 hónap msnezés után -úgyis üres az albi jelszóval - megbeszéljük, hogy feljön,ha nem megyünk partyzni, csapunk egy házibulit. Barátnőm jönne bulizni velem , de azt mondja, ha jön a srác is, nem akar nekünk gyertyát tartani , így inkább nem jön. (MIvan? NEm a pasim, jóbarátom, Macs ne vacakolj már Meg amúgyis , kis fiatalka még, hova gondolsz???) Közbe meg másik oldalról is megkapom a magamét, marad otthon.
Elküld bulizni, pasizzak be... Másik választási lehetőség: itthon nézem a négy falat...
Már lassan 8 óra. Meggondolja magát , szüleinek szól , hogy jön fel Pestre. Meglepődnek, válasz: megyek pestre csajozni.

Snitt.
Nyugati PU, puszi, puszi.
Merlin, Goa party, jó kis svéd goamuzsika, jó magas. Létra is kell hozzá (olyannyira, hogy a színen feltűnik egy létrát hordozó ember).

Hajnali 5, álmos vagyok, irány az albi. Ő még beír a Ph-ra , hogy lefárasztottam???!!!, gonosz, egy kis gyomorbox befigyel.

Hajcincálás, nemalvás.Már reggel 8 van, sikeresen odacsapok az ágy szélének.
Nem jó ez így, menjek a radiátor mellé, akkor tudunk dumálni.Ott a fotelágy van, nuku szivacs, takarómon alszom.Egy arcsimogatásra ébredek...

Snitt.
2009 . április:
Narancsszörp vár az asztalon reggel. Aláírás: Tündér-üzemanyag.

Tanulság? Tanulság nem nagyon van.
Egy dolog van , és az pedig az, hogy tudjuk a legkeményebb , legrosszabb, legfájdalmasabb dolgok azért történnek velünk, hogy aztán tudjuk értékelni a jót , az igazán jót.
Nem hittem volna, hogy ilyen szerencsém lesz. Talán mégis van egy angyal aki figyel, és vigyáz ránk?
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Esmein, köszönöm, hogy vagy nekem. Immár lassan fél éve.