Ha már társadalom... Ugye mi nem vagyunk rassziták...

Egy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya.

A hangya szorgalmasan dolgozott,hisz tudta jól,

hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében.

A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott.

Aztán, egyszer csak beköszöntött az ínséges idő.

A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát.

A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla,

a hangyák vezetőihez fordult segítségért.

Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek,

hátrányos helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát.

Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből,

majd a többit a játékgépbe dobálta.

Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt.

Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.

Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot.

Kikérte magának az alamizsnát.

Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár!

És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások:

- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" - rendelkezett.

A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet,

így hát megadták a tücsöknek, amit kért.

Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott,

majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott,

hogyan tehetne szert még több segítségre:

- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!" -rikkantotta.

Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett,

hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult,

valahányszor visszament a hangyákhoz.

A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek,

ám néhányan közülük elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:

- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége van rá?"

Erre a tücsök agresszívan visszavágott:

- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedűvirtuóz!

Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetően, majd útjára indult.

Napokig forrongott magában.

"Még hogy tücsök... teremtsem elő... nem tudják ezek, ki vagyok én!!!"

Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.

- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel

szemben!" - duruzsolta társai fülébe.

Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló.

Neki nincs más dolga, csak fülelni.

Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy rasszista és kirekesztő.

Taktikájuk bevált.

A hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így mind több és több segítséget nyújtottak.

Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni.

Fel is tűnt ez a tücsköknek.

Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol,

amikor pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle...

Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották, és jól elverték.

A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz fordult:

- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"

A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:

- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"

A hangya inkább legyintett, és hazament.

Napokig emlegette barátainak, hogy csúnyán elbántak vele a tücskök.

A barátok csak bólogattak, hiszen velük is ugyanez történt.

A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről,

míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:

- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!"

Ezzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten.

A tücskök raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a hangyákat.

Erről nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen volt,

valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal üvöltötte:

-"RASSZISTAAAA!"

A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak.

Megalapították a hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták.

Fegyveresen egy hangya sem merte megvédeni magát,

hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt volna rá.

A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedűvirtuózok)senkit sem kíméltek.

Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés nélkül.

Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más hangyával együtt.

A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rétkomoly gazdasági válságba sodródott.

Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj .

A hangyák etették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbűnözők nem cseperedtek.

A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat.

A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az irányítást.

Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot,

büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is.

Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki.

Nem vagyunk rasszisták.