A lét-létezés dolog megfogott. Nem csak most, mindig is.

Többféle variációt is látok bele:

- Abszolút semmi racionalitás, minden szimplán jön, te éppenséggel megfogantál, megszültek, majd élsz-halsz. Ennek semmi értelme nincs így.

De mint ahogy az életben minden okkal, céllal történik, így szerintem a fenti verzió ki van zárva.

- Vagy büntetésből születünk meg, hogy éljünk a földön, mert az előző életünkben (?) rosszakat cselekedtünk. Sőt, menjünk bele, hogy mi az élet, mi a halál? Lehet hogy most épp halottak vagyunk, s az újjászületés teljesen más dolog? Vagy ez egy egyszeri lehetőség, s ha meghalunk, akkor ennyi, nagy üresség, nincs semmi?

- Esetleg ez egy jutalom lenne, amit élvezni kellene? Kétlem, mert néhány ezer éve, mikor ténylegesen a túlélésért küzdöttek az emberek, szerintem nem sok élvezet volt benne. Egyáltalán minek a jutalma? Ez ismét feltételezi, az életen (?) túli létezést.

Sőt, ha már itt tartunk, egyáltalán a létezést úgy kell felfognunk, hogy élünk? Mi van akkor, ha ez a jutalom (vagy büntetés) aképp nyilvánul meg, mert valamit tettünk-elkövettünk a létezésünkkel, és ezért egyféle fizikai testet kapunk, amivel kezdenünk kell valamit? Egyáltalán van célja ennek így? És így vissza is jutottunk az első variációhoz, hogy ha nincs értelme, akkor mégis mi lenne? Ám de ha nincs értelme, viszont létezünk, akkor lehetséges, hogy a lélek, vagy maga a létezés létezik, így máris jöhetnének a következő pont.

Tételezzük fel, hogy van lélek. Abban az esetben, miért nem emlékezünk semmire, mi lehet az oka? Előző élet például. Túl összetett a lélek ahhoz, hogy az bárminemű információt átvigyen más testbe? Vagy éppenséggel, a másik létbe? Ha meghalunk, lehet, hogy újjászületünk, csak azt nem így ténylegesen kell elképzelni mint a világban, hanem az mást fog akkor jelenteni? Ez feltételezhet más létsíkokat is, mint ahogy erről egy picit szó volt mindig, ezelőtt.

Egy kicsit filozofáltam.
Nem folynék bele tovább a bejegyzésben, szerintem ez is elég lehet most.