Mikor valamit normális áron árulok, sőt, már erősen nyomott áron, és jön a parasztja, és még próbál alkudni, és ajánlja a cserét, meg a beszámítást, mert hátha odaadom neki szarér'-húgyér' a cuccot. És még mindig jönnek.
Hát esküszöm, mi a francot írjak még ki azon, hogy ALKU, CSERE, BESZÁMÍTÁS NINCS, ha egyszer ezt se tudja értelmezni a sötét eszű???
És nem elég az, hogy nyomott áron árulom, egyszerűen nem akarják megvenni, csak az alkudni akarnak. Most is a srác, levittem 45 000ft fixről az árat 40 ezer fixre, és jön, hogy ő biza megvenné 35-ért... Nem sül le a képéről a bőr? Többre megyek, ha ebayen próbálom eladni, talán ott gyorsabban elviszik, és nincs ennyi vastagpofájú ember ott...
Az meg felettébb érdekes (kicsit csaló utánérzés), hogy sürgősen kellene neki a cucc, megdumáltuk már a dolgot, ő előreutal, én megadtam a nevet, számlaszámot, ő a nevet, címet, majd miután lezsíroztuk, azt mondja, hogy neki sürgős, és hogy ha megvan az utalásról a papír, azt nekem elküldi, és adjam már fel aznap postára a cuccot, mert neki sürgős. Mondom neki, hogy nem, mert nem fog senki átbaszni, fő a bizalmatlanság... Válasz nem jött semmi, rákérdeztem, hogy mi legyen, áruljam-e tovább a cuccot, vagy kell neki. Azt mondja, várjak szerdáig, és ha nem vinnék el, akkor írjak neki... Éééééééééérdekes, eddig sürgős volt, most meg ráér a cucc? Hogy is van ez? Válaszoltam neki, hogy eddig sürgős volt, most meg ráér? Válasz nem jött... Szánalmas emberek, eladnák a lelküket aprópénzért is...
