Nem tudom ki hogy van vele, de két napja elég durván átmódosult a hangulatom, ez a rossz idő visszaidézi az 5 évvel ezelőtti németországi utazásom a régi osztálytársakkal, és boldogságot hoz, és hiányt is, nagyon hiányoznak, hisz annak az évnek a végén költöztem el arról a lakhelyemről, így teljesen más helyre kerültem, minden ismeretlen, ismerősök nélkül, és ez mára sem változott meg. Ugyan vannak barátok, de vajmi keveset járunk össze, nem az igazi, mert velük nincsenek olyan igazi élmények, amelyek régről összekötnek... Most ez a hiány terjeng bennem, plusz ez a rossz idő letört 2 napja, és azóta is tart, tiszta depresszió érzés.
Aztán most jött ez az új suli, ismét új emberek, van már itt is barát (már ismertük egymást látásból, baráton keresztül régebbről), nappal nincs is gond, estére viszont nagyon "összezuhanok".
Magányosnak érzem magam, nagyon is. Leginkább hullámokban tör ez ki, vagy én nem tudom, de néhány percre eltűnt a bejegyzés elkészültének a vége felé, most ismét rám jön ez a bolondság...
Ki, hogy van ezzel-ezekkel a dolgokkal? Ki, hogy vészelte át ezt az időszakát? Gondolom nem csak én jártam így egyedül ezzel.
Bocsánatot kérek az n+1-edik ilyen bejegyzés megszületése miatt, de muszáj volt kiírnom magamból, illetve a véleményetekre vagyok kíváncsi, és a kérdésekre a válaszaitokra.
) De ott van lehetoseged a legtobb, utana egyre kevesebb lesz!
