Minden a konzolokkal kezdődött. Egy jó barátomnál voltam, ahol is éppen egy Playstation 1 gépezet is volt 1998-ban... Ezekben az időkben voltam éppen 6-7 éves, tehát ki lehet találni, "Apaaa, nekem iiis..." effektus lépett közbe, így lett egy PS1-em, ahol 6-7 évesen nem épp a lájtosabb játékokkal játszottam, Diablo, C&C Red Alert, Dune 2000... Ezekben az időkben még nagyon focista lelkű voltam, télen-nyáron rúgtuk a (kínai, műanyag) bőrt...

Az alábbi bejegyzésben elég erőteljesen jelen vannak a játékok, a végefele kezd kitisztulni belőle!

De, ekkor már tudtam, hogy engem érdekelni fog a számítástechnika (és a játékok, köszönjük Sony Playstation), így kiharcoltam rá néhány évre (talán 2000-2001), hogy nekem egy gép jó lenne, mert az milyen jó dolog. Természetesen már előtte 98 tájékán már volt egy Commodore 64-em, te jó ég, milyen jókat játszottunk rajta... Na de nem is ez a lényeges, hanem hogy egy este, hazahozott édesapám egy normális, valódi számítógépet, és úr isten, és örültem mint majom a farkának!

Így került hozzám az alábbi konfiguráció (amelyből néhány dolog már nem jut eszembe, de felvázolom):

- Talán ABIT alaplap
- 400mhz-s AMD K6 processzor
- Riva TNT2 VGA kártya
- 64mb SD ram
- 40x-es CD olvasó
- 14"-os 1024x768-as felbontású crt monitor, még ma is megvan!

Ezekben az időkben még igencsak játékra használtam (ma is előfordul még a játék...), MDK2, Dune2000, Red Alert, Tiberian Sun, Need For Speedek... Még a 98 állandó jellegű fagyásaira is emlékszem, amit gyors lendülettel a Windows Milleniumra váltottam, amint tehettem.

Egyszer csak kezdett kevés lenni a "vas", így egy videó kártyára szükség volt, ami a csodálatos kis TNT2-est... Édesapám segített ismét a dolgaimon, bővült a ram is, így lett 192mb, (1x128 + 1x64), illetve bele került egy 32 bites, 64mb memóriás Geforce 2 MX vga. Eredetileg egy Geforce 4 MX 64mb-s lett volna, de valamiért kék halálozott, így a másik verzió maradt. Ezekben az időkben jelent meg a C&C Renegade, és az Emperor: Battle For Düne (a C&C és a Düne világáért majd megőrülök), így csodálatos minőségben futottak a gépemen ezek a játékok, illetve ekkor lett véve az első PC-s újságom, egy 2002 áprilisi Gamestar, ahol pont tesztelték a C&C Renegade-t, és volt egy "Így fut majd a gépeden" táblázat, ahol az én kis gépem benne volt a "zöld"-ben, és ez örömmel árasztott el...

Na de folytassuk a történetet, eltelt 1-2 év ismét, ekkor jelent meg a GTA 3, ami aztán rendesen megakasztotta a gépet... Ekkor jött az ötlet, itt lenne az ideje ismét a fejlesztésnek, a VGA maradt benne ugyanígy, viszont apu elvitte a gépet Kecskemétre, (tudniillik Szabadszálláson éltem 14 évem, ) miután hazahozta, csak néztem, MSI alaplap, 1,7ghz-s P4 Celeron processzor (Ekkor még a mhz-k bűvöletében éltem, bár nagyon beleszólásom sem volt.), 384mb ram, ismét majom a farkának örülés effektus, gép bekapcsol, GTA 3 elindít, minden akadás nélkül szalad, kész öröm és mámor. Majd rá 2003 decemberében került bele egy LG DVD író. Ez a gép így maradt 2005 környékéig, amikor is egy ismerősömtől megkaparintottam az ATI 9200 SE, 64bit, 64mb ram vga kártyáját, ugyanis egy 9600xt-t szerzett be, így ez a vga is keresztbe lenyelte az én 3-4-5 éves GF2-es vga-mat (ami így kinyílt szemmel, már akkoriban is alsó kategóriás volt), és ismét megdöbbenés, ahogy száguldanak a játékok, Far Cry, SW: Republic Commando, Call of Duty 2, huhúúú!

Ezekben az időkben még arról szólt egy játék számomra, hogy a singleplayert 20 milliószor kijátszom, ekkoriban a multiplayernek még csak 1-2 alkalommal volt helye, de akkor is csak többnyire szóban, de ha mégis élőben, akkor is barátoknál csak, más gépen...

Ám egy nagy változás történt 2006 nyarán, alföld közepéről Ezhtergom (ha már a Halo Reach az aktualitás) város melletti Tát falucskába költöztünk, ahol végre nem csak mobil internetem volt GPRS sebességgel, hanem egy 128kbps/128kbps sebességű netem lett, amivel életbe lépett a multiplayer lehetősége, és itt kezdődött a züllés, középiskola (egy elég színvonal alatti, de lényegtelen), illetve online szereztem barátokat, akikkel a mai napig (!!) beszélek, elvagyok, de akkoriban éjjel-nappal online CoD2 volt a téma, mindig az ment, megállás nélkül. 1 év alatt majd' 1000 órát öltem a játékokba, ami megdöbbentő. De ekkor jött a fülrágás, hogy kellene új gép, mert ez elavult, ám jött a válasz: Csak laptop, max 120 000ft-ig, mert rengeteg a villanyszámla. A gépet sikerült kiválasztani, természetesen sikeresen bele is választottam, a minőséggel nem volt gond, inkább a megabájtok bűvöletének hitten egy GMA950 vga kártyás gép kiválasztása volt a gond.

A gép pedig egy gemstone dizájnt magán viselő Acer Aspire 5310 volt, nagy vonalakban:
- 1,6ghz Celeron processzor,
- 1gb ram
- Intel GMA950 224mb memóriás grafikusgyorsítólassító

Meglepettem, megszeppenve, könnyekkel teli szememmel néztem, hogy ezen az égadta egy világon semmi nem indul el, így próbálkoztam CoD1-el játszogatni, de semmi nem adta vissza a CoD2 feelingjét, 1 pillanat alatt szakadt meg minden, hihetetlen rosszul esett, mellbevágó volt. Na de lényeg a lényeg, valamivel elszórakoztam az időt rajta, ismét előtérbe került szép lassan a singleplayer mód... Bár ekkor kezdődött az, hogy leginkább fórumozgatni kezdek, és hasonló dolgok, elkezdett érdekelni a számítástechnika többi része is, nem csak a "kockulás". És így utólag meg kell köszönnöm magamnak hogy ennyire beleválasztottam, mert az angol nyelvet a játékokból nagyon szépen megtanultam, és pont akkor hagytam abba a játékosdit (hála az Intelnek, és a VGA-jának!), amikor bejött a programozás óra, így teljes erővel rámozdultam a témára. Azt is tudniillik, hogy hivatalosan én soha nem tanultam angol nyelvet, csak németet. Na de haladjunk tovább...

Eltelt 2 év, ekkoriban már odafigyeltem hogy milyen gépet válasszak ki következőben, szülők jelezték, hogy itt az ideje új gépet venni. Így hosszú kutakodás, olvasás, tesztnézés, prohardverezés után 2009 júniusában megvettük az alábbi gépet, amiről ez a bejegyzés is készül...

Ez a gép pedig nem más, mint egy Fujitsu-Siemens Amilo PA3553, óriási, mértéktelen előrelépés az előző gépeimhez:

- AMD Athlon 64 x2 2,0ghz (1mb L2 cache)
- 2gb 667mhz DDR2 ram
- ATi Radeon HD 3470 + HD 3200 Crossfireben

A többi komponens lényegtelen a szempontunkból, itt leginkább a crossfire szó babonázott meg, na meg amit néztem róla, hogy simán szaladtak azok a játékok (és jóval újabbak is) amikkel játszottam azelőtt 2 évvel. Egyből Windows 7 RC7100 feltelepítése, eyecandy, Cod2 telepítés, maximum grafikán hasít, boldogság, de mégsem olyan mint régen... Már nem játszom. Nem érdekel a multiplayer. Csak hobbiszinten érdekel a dolog, néha kis játék, fél időmet a suli, a másik felét a prohardver teszi ki. Barátból nem sok van, ilyen idősen már lehetetlen volt olyan barátokat szerezni, akivel megvan a "kiskorunk óta barátok vagyunk" érzés, bár két embernek sikerült ezt elérni úgy tűnik, nem az igazi. Őszintén megvallva, nem szeretek itt élni, vissza vágyom egy kicsit, bár ez abból a szempontból jó, bárhova megyek, nincs olyan gondom, hogy nincs ismerős, és jaj mi lesz velem.

Na de hogy ne menjek el más irányba, így befejezem a mondókám.
Jelenleg is az Amilo PA 3553-as notim van meg, amivel messzemenőleg megvagyok elégedve, és még 1 évig biztosan meg lesz, az asztali gépem pedig 2009 októberében adatott el Marsu kollégának itt a prohardveren, aki személyesen eljött érte, a monitort pedig meghagytam emlékbe.

Már bánom hogy eladtam a gépet, de az emlékeket szerencsére nem tudom eladni, azok örökre megmaradnak!