Ide is elértünk. Zolinak van egy motorja, ami inkább púp a hátán, mint jármű.

Ismét, kezdjük az elején...

Hősünk nagyon szeretett volna egy használható, egész Schwalbét, amivel szaladgálhat Siófokon a jogsi megszerzése után. Aki nem követi aktívan a simsonok piaci viszonyait, azt muszáj beavatni: nincs siófok 50 kilométeres körzetében összesen 5 eladó Schwalbe, és amik egyszer eladásra kerülnek, pillanatok alatt gazdát cserélnek, még nagyon elrongyolt állapotban is. Ez sajnos nem csak a fecskére igaz, de a többi régebbi és újabb típusokra is. Hasonló antropológiai okai lehetnek, mint annak, hogy a mobiltelefonos boltokban még mindig van kereslete - igaz, olcsón - a békebeli Nokia 3310-3410 telefonoknak. Ez alól a kereslet alól ugyanúgy fogy el a kínálat mind motor, mind telefon oldalon.

Adva volt, hogy Zoli nem tud a környéken értelmes motort venni. Elkezdtünk nézelődni messzebb is, hogy találjunk valami használhatót. Egyszer elmentünk Almádiba, ahol egy cigánykrómmal arany neolux-szal újrafestett kerekű rettenetes szerkezetet próbáltunk ki. A motor kókadt volt, mint az origami papírteknős amire már négyszer ráültek, de cserébe el is kérte érte az eladó a 140 magyar ezrest. Ez is közre játszhatott Zoltán lélektani ferdülésében, aminek következtében minél messzebb kezdett el minél jobban megcsinált motorokat nézni. Eddig sem hallgatott, hogy a becsületes lepusztultságot érdemes keresni, ezután viszont végképp felcsapta a szemellenzőt.

Ennek a következménye volt az is, hogy Nélkülem, és Tibor nélkül, az apjával mentek el ketten motort venni, ami önmagában is egy sajátos börleszk lehetett volna: kombi fókusz buktatott üléseire passzírozták az inkontinens szajhát, amiért egészen Szegedre el kellett vergődni. A legrövidebb úton 230 kilométer egy irányba az út, tehát tekintélyes szállítási költségek is felmerültek a motor mellé.

Zoli tehát jött, látott, győzött. Meghozta a motort, amivel a határban néha elment csettegni, mire arra lett figyelmes, hogy a gépsárkány melegen leáll, rengeteget eszik, és a felniken feszülő (eredeti 30+éves) Pneumant külső dudorokkal tarkított felülete életveszélyessé teszi a réten csapatást.

A réten veretés ideje lejárt, elvitték tehát Tibor Mesterhez, minden keleti gépek atyjához. Az öreggel találkoztam, mielőtt Zolinak átadta volna a motort. Nem volt boldog. Mire rákérdeztem, hogy mi áll a görcsbe szoruló, elfehéredett ujjak, és a szitokszavak hátterében, előtolta Zoltán kemény munkával megszerzett pénzből vett motorját.

A Mester még meg sem szólalt, de a következő dolgok egyből szemet szúrtak:
- nem benzinálló, rettentő igénytelen festékkel lett újrafestve az egész, és ennek a fele már le is jött.
- az apró gumialkatrészeket az eladó mit sem törődve azok funkciójával és esztétikumával, lefestette.
- a bilincsek, kötegelők, kupakok mind rossz helyen, rossz sorrendben tarkállottak a burkolat alatt.
- a kerék itt is a mindenható kályhaezüst áldozata lett.
- a csavarfejek egyik fele fényes, a másik felén friss, vörös rozsda tette tiszteletét.

Persze, Tibor nem fogalmazta meg ezeket a konkrétumokat, hagyta, hogy sorban, magamtól találjam meg a finomságokat. Beindította, amitől a műhely tetejére szállt madarak ijedten szétrebbentek. Én is szétrebbentem volna, ha többen lettem volna, ugyanis a kipufogó egyenesen ordított a szerencsétlen motoron. A dobból az előző gazdi kireszelte a konfúzort, amitől a gázok bénábban, de legalább hangosabban hagyták el az égésteret.

A kipufogó hangján elegánsan felülemelkedve fürkészni kezdtem, ugyanis a süketítő rötyögés mellett egy éktelenül hangos csörgő hang is áradt a henger felől. Tibor felvilágosított, hogy a henger utángyártott, a hang semmi jóra nem utal, de ő ezt már nem fogja megnézni.

Nem...? Miért nem...? Mindent meg lehet csinálni! Miért nem csinálja meg? Mindent meg lehet szerelni! Mindent! Van az a pénz!

Ezek már Zoli gondolatai voltak, amik a gombóccal szorongatott torkából kiszűrődtek. Most eljutottunk oda, hogy Zoli nem érti meg, az Öreg miért nem vállalja a motort (megcsinálta a szembetűnő dolgokat, de a teljes generálról hallani sem akar), az Öreggel meg drukkolunk Zolinak, hogy el tudja adni a motort, ne bukjon rajta (sokat), és a lelkesedése is megmaradjon, de legalább annak a töredéke. Zoli már mindenkit elmondott mindennek, köti az ebet a karóhoz, lehetetlenül gondolkozik és lehetetlen dolgokat kér számon. Megcáfolja a saját épelméjűségét, és mások felé irányuló jó akaratát. Zoli ragaszkodik, Zoli dühöng.

Zoli még nem tudja, hogy már megoldottam a problémáját...

...folytatás következik

A "sorozat" további részei (friss felül):

[Simson szakmai kérdés]
[Barátnő és motorkerékpár...]
[Cimborát motorra]
[Így nem vettünk simsont]
[Gertrúd tündöklése]
[Gertrúd kálváriája]
[Gertrúd megállt]
[A fecske egy költöző madár]
[Marhadrága-Simsonfelújítás 3]
[Marhadrága-Simsonfelújítás 2]
[Marhadrága-Simsonfelújítás 1]

Előző "motorom" előző "kalandjai":

[Helyzetjelentés]
[Első belső égésű...]
[Tegnap szereltünk]
[Egy fecske nem csinál nyarat]