2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Vissza a gimibe

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Arra készülök, hogy visszamenjek a gimnáziumomba, és beszéljek osztályok előtt az egyetemi életről. Szándékosan nem azt mondtam, hogy arról, hogy mit csinálok én, bár azt is biztos el fogom mondani.

Az az érzésem, hogy amiko én voltam gimnazista, nagyon sokan dobták el az idejüket és az erejüket olyan dolgokra, amikkel nem jutottak előrébb. Szeretnék hatni a hallgatóságomra. Ha már csak egy-két ember elgondolkodik azon amit mondok és nyit a világra - legalábbis az általam vélt fontosabb részére - akkor megérte elmennem.

Úgy szeretném őket megszólítani, hogy úgy érezzék, nem vagyok olyan messze tőlük. Ez azért is piszkosul nehéz, mert amikor én voltam 16-18 éves, már akkor nagyon messze éreztem magam a korosztályom általános mentalitásától és érdeklődésétől.

A tanterembe egy vázlatot viszek be:

- Az egyén fogalma
- Mire fordítok időt és energiát?
- Mik a céljaitok, és hogy jöttök erre rá?
- Erősségeitek, gyengeségeitek?
- A belső kényszer ereje
- Lean szemlélet a tanulásban
- Miért olyan nehéz ez? - mit mond a média a sikerről és boldogságról?
- miért nehéz befelé figyelni? - a közösségi oldalak hatása
- konfliktusaitok kezelése - felismerni mit "hozol otthonról", és megkeresni a saját véleményedet

A vázlat nekem bőven elég, mert az alapján on the fly meg tudom fogalmazni az összegyűjtött gondolataimat. Gyorsan össze is írtam, hogy képzelem el körülbelül a szöveget. Belefér-e ez a negyvenöt percbe? Hogy tehetném ezt az egészet interaktívvá? Minden segítséget örömmel veszek.

A kamaszkor a változásoké. Mindenki ezt mondja. Mélyül a hangotok, kiserken az első pár szál bajusz vagy szakáll, nőies alakotok lesz. Persze a szerencsésebbeknek nem egyszerre.
Teljesen jogos ilyenkor Önmagatok keresése. Rengeteg dolog változik körülöttetek most, és fog változni az elkövetkező években. Változik, hogy mennyit láttok a világból, és ezért változik az, hogy hogyan reagáltok egy helyzetben, milyen döntéseket hoztok. Ti belül viszont nem változtok. A döntést hozó személy ugyanaz, csak azok a „keretek” cserélődnek, amik alapján megszületnek a döntéseitek.
Az időtök véges és drága. Ti döntitek el, hogy mire használjátok fel. Megpróbálhattok megfelelni egymásnak. Amint vége van a gimnáziumnak, ez a megfelelés, osztályon belüli rendszer megbomlik, véget ér. Megfelelhettek az otthoni kívánalmaknak. Küzdhettek a szüleitek elismeréséért, amivel őket ideig-óráig boldoggá tehetitek. Megfelelhettek a tanáraitoknak is, egytől egyig. Az idegösszeroppanásig vezető út is kitűnőkkel van kikövezve.
Az időtök úgy folyik ki a kezeitek közül, hogy észre sem veszitek. Ki az, akinek egy napnál többet kibír az okostelefonja? Komplett délutánokat lehet elpörgetni a Facebookot, sorozatot vagy filmet nézni, bújni az internetet. Egy valamiről viszont ne feledkezzetek meg, amire muszáj időt szakítanotok ebben az életben: próbáljatok meg boldogok lenni.
Az iskolából kikerülve az a célotok, hogy olyasmit tanuljatok, majd dolgozzatok, amiben kiteljesedhettek és amiben örömötöket lelitek. Szerintem, hogy rájöjjetek hogy mi a jövendőbeli hivatásotok, első sorban befelé kell figyelnetek és nem kifelé. Ahogy a gyermek játszik némán a szobában, teljesen elmélyülve, úgy űzhetitek néha a hobbijaitokat teljesen belefeledkezve. Megszűnik ilyenkor a külvilág, és csak ti maradtok, és a szenvedély amivel éppen foglalkoztok. Megvan tehát az érdeklődési körötök. Gondolkodjatok el rajta, hogy milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy ezt jól csináljátok, majd keressetek olyan szakterületeket, ahol ezeket a képességeket tudjátok kamatoztatni. Ti vagytok valamilyenek, van egy egyéniségetek, amit a környezetetek minden eszközével próbál a sárba tiporni. Ne hagyjátok, hogy más mondja el vagy találja ki helyettetek, hogy miben lennétek jók. Ti vagytok azok, akik a legjobban ismeritek magatokat, nektek kell megtalálnotok a saját helyes utatokat.

Ha kitaláltátok, hogy merre tovább, már sokkal előrébb vagyunk. A céloknak van egy olyan természete, hogy nem mindegy, hogy milyen motiváció hajt feléjük. A külső kényszer – verbális noszogatás – soha nem lehet olyan erős, mint a belső kényszer. Amikor Te döntesz a sorsodról, és el akarod érni a vágyott célodat, akkor önként és őszintén leszel képes mindent beleadni, hogy megvalósíthasd.
Ha eddig eljutottunk, már tudtok keményen dolgozni. Nagyon fontos, hogy a munka mellett hagyjatok magatoknak időt az őszinte és önfeledt pihenésre. Olyan időtöltésekre, ahol teljesen kikapcsoltok, nem gondoltok a titeket körülvevő nyomásra, problémákra. Miért olyan fontos ez? Mert problémák mindig lesznek, ti viszont nem lehettek mindig stressz alatt, mert akkor tönkreteszitek magatokat.
Merj többet és kevesebbet! Ha megvan a saját magad által eldöntött célod, amihez magad minden áron el akarod juttatni, akkor tegyél meg mindent a legjobb tudásod szerint azért, hogy valaha elérhesd, viszont minden esetben csak annyit, amennyi szükséges. Ráncolja a tanárnéni már hátul a szemöldökét. Azt értem ez alatt, hogy ne küzdjetek olyasmikért, amik nem tartoznak a célotokhoz! Láttam embereket közvetlen közelről – olyanokat, mint Te vagy Én – Magolásban megroppanni. Láttam őket tönkremenni abban, hogy a szüleiknek akartak megfelelni. Láttam őket elaljasodni, ahogy egymásnak akartak megfelelni. Végignéztem, ahogy boldogtalanok, mert maguknak nem felelnek meg.

Az önfegyelem rendkívül fontos eleme a jellemeteknek. Lusta vagy? Nem baj, én is. Ha viszont belső kényszer a motivációd, természetes lesz, hogy ne legyél lusta. Ahhoz, viszont befelé kell először figyelni, és eldönteni, hogy mit szeretnétek kezdeni az életetekkel. Ne féljetek bent szétnézni, nem dönthettek rosszul.
Sajnos az átállás nehéz. Nagyon sok hamis kép vesz titeket körül, ami miatt könnyen elsiklotok afelett, hogy mi az, ami igazán fontos.
A média ellopta a boldogságotokat. Erős kijelentés, nem? Gondoljatok bele, hogy amit nap mint nap a tévében vagy az interneten láthattok, minek a szüleménye. A média azért él és létezik a mai formájában, hogy reklámokat nézz általa. Nem a média a termék, hanem a TE tudatod a termék, amibe reklámokat tömködnek, hogy a fogyasztással jól eső érzés áradjon szét a tagjaitokban, és örüljetek annak, amit megvettetek. Legyen ez a legújabb ez, az, amaz. Boldogok lettetek tőle? Egy pár percig, talán.
A közösségi oldalak sem arra tanítanak titeket, hogy befelé figyeljetek. Mindenki kiteszi az ablakba a kiretusált boldogságát, ti pedig próbáltok felnőni a „feladathoz”, hogy legalább olyan szép életet éljetek. Lehet, hogy ez nem tudatos, sőt, valószínű.
A szüleitek jót akarnak nektek, de sajnos sokszor ők sem segítenek abban, hogy magatokra találjatok. A noszogatás a tanulásra persze nagyon fontos, ha az illető lusta. De ha magától jön a késztetés, megszűnik a lustaság.
Sok konfliktusotok lesz, amit el kell rendeznetek magatokban. A szüleitek tényleg jót akarnak nektek, viszont ők is emberek. Ők is ugyanúgy követnek el hibákat, mint Ti követtetek, és mint ahogy Ti el fogtok. Szeressétek hát őket olyannak amilyenek, és értékeljétek, amíg vannak. El kell fogadnotok azt is, hogy egy idő után már nem lesznek, ahogy Ti sem. Az életetek véges. Az időtök véges. Próbáljátok azt a keveset boldogan itt tölteni, hogy amikor közeleg a vége, akkor kimondhassátok, hogy igen, boldog és teljes életem volt, önmagatok voltatok és maradtatok a végéig.

Hozzászólások

(#1) bambano


bambano
titán
LOGOUT blog

azt sulykolni, hogy ne akarjon megfelelni másoknak, egyenes út a munkanélküli szingliséghez.
ez a mai világ legnagyobb problémája, hogy pár idióta elkezdte erőltetni az önmegvalósítást, amit sokan elhittek, most meg egy generáció alkalmatlan munkahelyi létre.

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

(#2) Uzsito válasza bambano (#1) üzenetére


Uzsito
csendes tag

+1

Úgy ám.

-Aaaapaaa...már...itt van a karácsony?! -Igen, itt van. -Hol?!

(#3) kemotox válasza bambano (#1) üzenetére


kemotox
addikt

Thanks to szabó péter meg a többi hasonló sarlatán kutyaütőnek.

(#4) Tikakukac


Tikakukac
titán

Valaki mostanság kérdez a gimis-egyetemes témában, csak egy választ tudok: fussatok, bolondok!

Mert ami itt még jönni fog, azt elképzelni sem tudja szerintem senki ;)

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

(#5) updog


updog
senior tag

Őmm. A második mondat után elkattintottam. Így harmincas fejjel is, úgy, hogy az alapgondolataim (valószínűleg, nem olvastam ;] ) megegyeznek a tieddel. Csak képzeld el, te 16 évesen mit gondoltál volna, ha valaki a lean szemléletről kezd el előadást tartani (nekem most rá kellett googleznom hogy az mi a manó :DDD)

Ne érts félre, én nem tudnék egy ilyen előadást megtartani. De szerintem bármit is csinálsz majd, az osztály minimum 60%-a a telefonját fogja nyomkodni. Na de ha odasz*rsz a tanári asztal közepére, és szétcsapod tenyérrel ;] Amire ki akarok lyukadni: mi*** 15-20 éve is ugyanúgy magasról tojtunk a felvilágosításra, a továbbtanulási tanácsadásra, a suliba visszatérő idősebbek előadásaira, szóval még csak nem is "a mai fiatalok" hibája ez.

***(és mégis, akikkel én még azóta tartom a kapcsolatot, azok most családos, értelmes, jól kereső emberek)

Pedig biztos lett volna olyan téma és olyan előadásmód, amire tátott szájjal figyeltünk volna. Nem akarom elvenni a kedved, sőt, várom majd hogy elmeséld hogy sikerült, de így most kibicként azért azt mondom, ez szerintem nem jó irány.

Esetleg nézz meg néhány fiatalabb youtubert, hogy mikről, és hogyan beszélnek, vagy keress meg néhány ismerős gimnazistát, hogy szerintük mivel tudnád megszólitani őket.

"Belefér-e ez a negyvenöt percbe" Szerintem (ha csak nem saját készítésű vasember páncélban mész, motiválandó hogy srácok, ez az egyetemi labormunkám) meg ne próbáld 45 percig ezt forszírozni :)

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

(#6) Urby66


Urby66
aktív tag

A téma alapvetően jó. A tervezett 45 perces "monológ" első 15 percében már tuti el fogod veszíteni az érdeklődést. Az ember csak percekig tud ugyanarra a dologra folyamatosan figyelni.
Én kérdésekkel dobnám fel. Mennyit bír a telefonod? Miért? Hány percet / mire használod egy nap? Mivel gazdagodsz ennyi idő alatt? Mi hajt, mi motivál, hol akarsz lenni 10 év múlva, mit teszel érte, hogy elérd?
És lehet, hogy unalmas és elcsépelt dolog, de a család a gyökerek, az, hogy van kihez hazamenni, valakiért dolgozni, élni rohadtul fontos. Akkor is ha kényelmetlen, ha esetleg lemondás mert nem lesz új autó, utazás telefon...
De ez már messzire visz.
Azt gondolom inkább csak problémákra világítás rá, dolgokra amit másképp is lehet, mint ahogy az aktuális ideál mutatja.
Ne adj nekik konkrét megoldást csak mutass más utat is mint amit ismernek.

(#7) TheLázs válasza Urby66 (#6) üzenetére


TheLázs
csendes tag

Köszönöm, a kérdéseket alkalmazni fogom. Megpróbálom nem a kész megoldással tukmálni őket, hiszen annak még én sem vagyok sokszor a birtokában :)

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#8) TheLázs válasza bambano (#1) üzenetére


TheLázs
csendes tag

A másoknak nem megfelelés önmagában tényleg pusztító. De itt nem is erről szerettem volna, hogy szóljon a beszélgetés, sokkal pontosabb megfogalmazás az, hogy ne a szüleik "álommunkáját" próbálják elérni, hanem merjenek maguktól tájékozódni és álmodni.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#9) TheLázs válasza Tikakukac (#4) üzenetére


TheLázs
csendes tag

Éljen az intézményes butaság, és minden amit magával von... A TV készülékeket pedig lassan felváltja az Orwelli telekép intézménye...

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#10) Silεncε válasza kemotox (#3) üzenetére


Silεncε
őstag

Ne is mondd. Jónéhány alkalommal összefutok a videóival facebookon, egyszerűen a hideg kiráz már a hülyeségeitől. Azzal a zenével meg, amiket a videók alá vág, még visszataszítóbb lesz az egész. Az ilyenek hülyítik el a társadalmat

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.