Arra készülök, hogy visszamenjek a gimnáziumomba, és beszéljek osztályok előtt az egyetemi életről. Szándékosan nem azt mondtam, hogy arról, hogy mit csinálok én, bár azt is biztos el fogom mondani.
Az az érzésem, hogy amiko én voltam gimnazista, nagyon sokan dobták el az idejüket és az erejüket olyan dolgokra, amikkel nem jutottak előrébb. Szeretnék hatni a hallgatóságomra. Ha már csak egy-két ember elgondolkodik azon amit mondok és nyit a világra - legalábbis az általam vélt fontosabb részére - akkor megérte elmennem.
Úgy szeretném őket megszólítani, hogy úgy érezzék, nem vagyok olyan messze tőlük. Ez azért is piszkosul nehéz, mert amikor én voltam 16-18 éves, már akkor nagyon messze éreztem magam a korosztályom általános mentalitásától és érdeklődésétől.
A tanterembe egy vázlatot viszek be:
- Az egyén fogalma
- Mire fordítok időt és energiát?
- Mik a céljaitok, és hogy jöttök erre rá?
- Erősségeitek, gyengeségeitek?
- A belső kényszer ereje
- Lean szemlélet a tanulásban
- Miért olyan nehéz ez? - mit mond a média a sikerről és boldogságról?
- miért nehéz befelé figyelni? - a közösségi oldalak hatása
- konfliktusaitok kezelése - felismerni mit "hozol otthonról", és megkeresni a saját véleményedet
A vázlat nekem bőven elég, mert az alapján on the fly meg tudom fogalmazni az összegyűjtött gondolataimat. Gyorsan össze is írtam, hogy képzelem el körülbelül a szöveget. Belefér-e ez a negyvenöt percbe? Hogy tehetném ezt az egészet interaktívvá? Minden segítséget örömmel veszek.
A kamaszkor a változásoké. Mindenki ezt mondja. Mélyül a hangotok, kiserken az első pár szál bajusz vagy szakáll, nőies alakotok lesz. Persze a szerencsésebbeknek nem egyszerre.
Teljesen jogos ilyenkor Önmagatok keresése. Rengeteg dolog változik körülöttetek most, és fog változni az elkövetkező években. Változik, hogy mennyit láttok a világból, és ezért változik az, hogy hogyan reagáltok egy helyzetben, milyen döntéseket hoztok. Ti belül viszont nem változtok. A döntést hozó személy ugyanaz, csak azok a „keretek” cserélődnek, amik alapján megszületnek a döntéseitek.
Az időtök véges és drága. Ti döntitek el, hogy mire használjátok fel. Megpróbálhattok megfelelni egymásnak. Amint vége van a gimnáziumnak, ez a megfelelés, osztályon belüli rendszer megbomlik, véget ér. Megfelelhettek az otthoni kívánalmaknak. Küzdhettek a szüleitek elismeréséért, amivel őket ideig-óráig boldoggá tehetitek. Megfelelhettek a tanáraitoknak is, egytől egyig. Az idegösszeroppanásig vezető út is kitűnőkkel van kikövezve.
Az időtök úgy folyik ki a kezeitek közül, hogy észre sem veszitek. Ki az, akinek egy napnál többet kibír az okostelefonja? Komplett délutánokat lehet elpörgetni a Facebookot, sorozatot vagy filmet nézni, bújni az internetet. Egy valamiről viszont ne feledkezzetek meg, amire muszáj időt szakítanotok ebben az életben: próbáljatok meg boldogok lenni.
Az iskolából kikerülve az a célotok, hogy olyasmit tanuljatok, majd dolgozzatok, amiben kiteljesedhettek és amiben örömötöket lelitek. Szerintem, hogy rájöjjetek hogy mi a jövendőbeli hivatásotok, első sorban befelé kell figyelnetek és nem kifelé. Ahogy a gyermek játszik némán a szobában, teljesen elmélyülve, úgy űzhetitek néha a hobbijaitokat teljesen belefeledkezve. Megszűnik ilyenkor a külvilág, és csak ti maradtok, és a szenvedély amivel éppen foglalkoztok. Megvan tehát az érdeklődési körötök. Gondolkodjatok el rajta, hogy milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy ezt jól csináljátok, majd keressetek olyan szakterületeket, ahol ezeket a képességeket tudjátok kamatoztatni. Ti vagytok valamilyenek, van egy egyéniségetek, amit a környezetetek minden eszközével próbál a sárba tiporni. Ne hagyjátok, hogy más mondja el vagy találja ki helyettetek, hogy miben lennétek jók. Ti vagytok azok, akik a legjobban ismeritek magatokat, nektek kell megtalálnotok a saját helyes utatokat.
Ha kitaláltátok, hogy merre tovább, már sokkal előrébb vagyunk. A céloknak van egy olyan természete, hogy nem mindegy, hogy milyen motiváció hajt feléjük. A külső kényszer – verbális noszogatás – soha nem lehet olyan erős, mint a belső kényszer. Amikor Te döntesz a sorsodról, és el akarod érni a vágyott célodat, akkor önként és őszintén leszel képes mindent beleadni, hogy megvalósíthasd.
Ha eddig eljutottunk, már tudtok keményen dolgozni. Nagyon fontos, hogy a munka mellett hagyjatok magatoknak időt az őszinte és önfeledt pihenésre. Olyan időtöltésekre, ahol teljesen kikapcsoltok, nem gondoltok a titeket körülvevő nyomásra, problémákra. Miért olyan fontos ez? Mert problémák mindig lesznek, ti viszont nem lehettek mindig stressz alatt, mert akkor tönkreteszitek magatokat.
Merj többet és kevesebbet! Ha megvan a saját magad által eldöntött célod, amihez magad minden áron el akarod juttatni, akkor tegyél meg mindent a legjobb tudásod szerint azért, hogy valaha elérhesd, viszont minden esetben csak annyit, amennyi szükséges. Ráncolja a tanárnéni már hátul a szemöldökét. Azt értem ez alatt, hogy ne küzdjetek olyasmikért, amik nem tartoznak a célotokhoz! Láttam embereket közvetlen közelről – olyanokat, mint Te vagy Én – Magolásban megroppanni. Láttam őket tönkremenni abban, hogy a szüleiknek akartak megfelelni. Láttam őket elaljasodni, ahogy egymásnak akartak megfelelni. Végignéztem, ahogy boldogtalanok, mert maguknak nem felelnek meg.
Az önfegyelem rendkívül fontos eleme a jellemeteknek. Lusta vagy? Nem baj, én is. Ha viszont belső kényszer a motivációd, természetes lesz, hogy ne legyél lusta. Ahhoz, viszont befelé kell először figyelni, és eldönteni, hogy mit szeretnétek kezdeni az életetekkel. Ne féljetek bent szétnézni, nem dönthettek rosszul.
Sajnos az átállás nehéz. Nagyon sok hamis kép vesz titeket körül, ami miatt könnyen elsiklotok afelett, hogy mi az, ami igazán fontos.
A média ellopta a boldogságotokat. Erős kijelentés, nem? Gondoljatok bele, hogy amit nap mint nap a tévében vagy az interneten láthattok, minek a szüleménye. A média azért él és létezik a mai formájában, hogy reklámokat nézz általa. Nem a média a termék, hanem a TE tudatod a termék, amibe reklámokat tömködnek, hogy a fogyasztással jól eső érzés áradjon szét a tagjaitokban, és örüljetek annak, amit megvettetek. Legyen ez a legújabb ez, az, amaz. Boldogok lettetek tőle? Egy pár percig, talán.
A közösségi oldalak sem arra tanítanak titeket, hogy befelé figyeljetek. Mindenki kiteszi az ablakba a kiretusált boldogságát, ti pedig próbáltok felnőni a „feladathoz”, hogy legalább olyan szép életet éljetek. Lehet, hogy ez nem tudatos, sőt, valószínű.
A szüleitek jót akarnak nektek, de sajnos sokszor ők sem segítenek abban, hogy magatokra találjatok. A noszogatás a tanulásra persze nagyon fontos, ha az illető lusta. De ha magától jön a késztetés, megszűnik a lustaság.
Sok konfliktusotok lesz, amit el kell rendeznetek magatokban. A szüleitek tényleg jót akarnak nektek, viszont ők is emberek. Ők is ugyanúgy követnek el hibákat, mint Ti követtetek, és mint ahogy Ti el fogtok. Szeressétek hát őket olyannak amilyenek, és értékeljétek, amíg vannak. El kell fogadnotok azt is, hogy egy idő után már nem lesznek, ahogy Ti sem. Az életetek véges. Az időtök véges. Próbáljátok azt a keveset boldogan itt tölteni, hogy amikor közeleg a vége, akkor kimondhassátok, hogy igen, boldog és teljes életem volt, önmagatok voltatok és maradtatok a végéig.