Megkéstem az írással. Ezt a záróvizsgára fogom legszívesebben. Nem azért, mert arra készültem volna ahelyett, hogy kiírjam magamból ezt a csomó gondolatot és érzést. Inkább az játszott közre, hogy a helyzetemben furcsán éreztem magam, természetellenesen váltotta egymást a nyugalom és nyugtalanság, és hiányoztak a kérdéseimre a válaszok. Elnézést kérek az ismételt kedvesnaplómozásért.

Olyanná vált a világom, mintha lyukakat szaggattak volna rá, idáig. Ma sikeresen levizsgáztam, és lassan összeállt a kép. Nem a vizsgáról kijöve, és nem is a bizottság tagjaival az eredményhirdetésen kezet fogva. Hazaértem, és Zolit, a lakótársamat és a húgát hallgattam meg, ahogy előadtak két számot, ének + gitár. Ott engedtem fel, síráshatárig. Eddig azonban nagyon sok dolog történt velem ami a jövőmre is hatni fog, úgyhogy megpróbálom ezeket sorba szedni.

Tavaly voltam a gimnáziumban. Végül elmentem. Úgy érzem, sok helyen sikerült elérnem hogy figyeljenek rám, ahol megszólaltam, elrakták ösztönösen a telefonokat, néhány osztályban még többen kérdeztek is. Összefutottam egy kedves barátommal is, aki a szakdolgozatához végzett adatgyűjtést. Pár mondatot tudtunk beszélni, és az egyik ilyen bemutatót együtt tettük, hiszen egyszerre sikerült egy osztályba beszabadulni véletlenül. A tanácsaitokat igyekeztem megfogadni, interaktívan, kérdezve hívtam fel és próbáltam megtartani a figyelmet, miközben igyekeztem a gyakorlati oldalról szemlélve bemutatni az itteni életet, és azt, hogy hogy lehet elrontani, hiszen jól csinálni mindenki úgyis a saját rendszere szerint lesz képes. A tanároktól utólag jó visszajelzést kaptam, és voltak diákok, akik a végén ottmaradtak velem beszélgetni, kérdezni. Igyekeztem lelkesíteni őket. Talán sikerült.

A záróvizsgára készülés egy kínszenvedés volt. Túl sok anyag. Nagy nehezen a fejembe töfködtem belőle annyit, amennyi befért, majd megfeleltem. Gyászosan, remegő hanggal, hiányos tudással, némi szerencsével, de megfeleltem. Úgy érzem, hónapok kellettek volna, hogy ezt még jobban tudjam. Az élet küzdelem, és most ennek egy szakaszát lezártam. Megvan a BSc Vegyészmérnöki diplomám. Már a kezemben érzem, csak az ünnepséget kell megvárni. A tantárgyekézős sorozatot a hónap során be szeretném fejezni, így is teszek. Sok dolog változott azóta az egyetemen, de az ultimate bennfentes infókat úgyis on the fly szerzi be az ember, a legaktuálisabb forrásból.

Tavasszal elkezdem a gyógyszervegyész MSc-t az egyetemen, de nem szeretnék itt megállni. Olvastam, hogy el lehet kezdeni más karok mesterét is, és én is így szeretnék cselekedni. A versenyzők az informatika, gépészet, járművek és mechatronika mint szakterületek. A stratégiám a következő: januárban minél mélyebben pythonozni, és a szakterületek vészesebb tárgyainak jegyzeteit olvasgatni. Mire eljön a regisztrációs hét, dönteni szeretnék, hiszen akkor elkezdhetem tavasszal a különbözeti tárgyakat, és ősztől a képzést is (a képzés kezdésétől egy év van a kül. tárgyak behozására). Így előre is dolgoznék, még jobban megismerném a szakot mint ebben az egy hónapban, és dönthetek másképp ha úgy érzem hogy ez nem fekszik vagy nem bírnám. Megacélozom a farpofáimat, és megfejelem a jegyzethalmot, mint óvodás az éjjeliszekrényt.

Magánélet is van. Lassan rendeződtek a dolgok az őszi finglavinát követően. Azt igyekszünk megtartani, hogy tiszteljük a másikat. Ennyi kellett volna csak eddig is. Boldogabb vagyok Vele, mint valaha. Ez persze köszönhető rengeteg körülménynek, amik igen nagy súllyal dobtak és dobnak a latba.

Orvosra addig van szükség, ameddig a beteg beteg.

Apropó, egészség. Tavaly februártól novemberig ment a street workout, már egész komoly szinten (magamhoz képest), viszont a rossz idővel szépen beszűkültem a lehetőségeimmel együtt. Újrakezdem amint hazaértem. Elsőként edzőterem, átmozgatás, majd ha tisztességesen nekiáll tavaszodni, ismét park.

Új Schwalbe.

Nem megúszható sajnos a perverzióim megélése sem. Vadászok egy régi blokkos Schwalbéra normális áron, hogy nekiállhassak rendbe tenni. Az előző gépnél megszerzett tapasztalataim itt jól fognak jönni, és egy még szebb és még pontosabb felújítási munkát vihetek így véghez. A blokkot természetesen outsourcingolom Tibor mesternek, hogy jó legyen. Mivel nincs nagyon helyem, lehet, hogy csak beszerzem a szükséges alkatrészeket, és a lefestett elemekkel együtt gondosan elcsomagolom a Lego-t. Az alkatrészek nem lesznek olcsóbbak, a munka sem, és mindenképp szeretnék egy régi blokkos gépet, mert teljesen más karakter, mint a későbbi variáns. A pénzmag egy része hiányzik, de nem baj, hamar összelapátolom.

Régi Schwalbe.

Az előző bejegyzésben betakartam, hogy mi történt. A helyreállítások külön bejegyzéssorozatot kapnak. Remélem nem bukok rajta nagyot.

Mobiltelefon

Immár pont egy éve, hogy nyúzom a Redmi 4X-emet. A telefon nekiállt hülyeségeket csinálni. Csak feltöltött akkumulátornál (kb-40% felett), csak a beépített mikrofon, csak hívások közben hajlamos kihagyni. Garidő pont lejárt (karácsonyi telefon volt), a hajamra kenhetem az egészet. Olvastam már mindent, hogy szoftveres probléma, hogy valaki mikrofont cserélt, de eddig nem sikerült a végére járnom. Ha lesz felesleges pénzmag és találok valakit akiben meg merek bízni, akkor elviszem szervizbe. Sajnos láttam már pár embert szerelni, és nem lennék nyugodt, ha hasonló suszter kezében kötne ki a nem olcsó telefon. Tudom, másnak ez olcsó, de én ebből a szempontból "őskövület" vagyok, drágább volt ez a teló, mint az eddigi összes többi együtt véve. (A család levetett telefonjain élősködtem, egy kivétellel illetve a jelenlegivel)

Szóval, ja gyorsan összekapom magam. A motivációm meglett, az erőforrásaim felszabadultak. Ja, és mától magának csak Mérnök Úr!!!!