Nem vagyok nagy veterános arc. Vettem egy simsont, amit megcsinálgattam. Aztán egy másikat, attól aki megcsinálgatta. Jól jártam a két mocival, sok örömteli kilométert megtetttem, mégis úgy érzem, még van hová.
Több lehetőség van előttem, hogy ezt a hobbit kergessem, de a döntés még várat magára, hiszen könnyű elszórni a pénzmagot, de én a bombabiztos vételre várok. Ugyanitt, ha valakinek van valami tippje, szívesen fogadom Tapasztalat ak
rmelyik említett típussal jöhet!

Schwalbe KR51/1

A legelső motorom - és az egyetlen, amit eladtam - ilyen típus. Nyomatékosabb egy kicsit a blokkja alul a későbbi változatoknál, és az egésznek a kapcsolókörmös váltó és a bowdenes hátsó fék miatt van egy olyan érzete, mintha egy sokkal öregebb motorral menne az ember. Összesen ha 3 ilyenen ültem, de nagyon megkívántam. Sokkal jobb a blokk karaktere a városi kóricáláshoz, mint az 51-es. Szerintem. Aztán ízlések és pofonok.

Van a környezetünkben egy-két schwalbe. Facebookon körbenéztem, milyenek az árak. Hát brutál. Ehhez képest pihen itt egy mellettem, amit nem biztos, hogy el lehet hozni. Az öreg, akitől a legelső motoromat vettem, árulná. Nem hirdette meg, most kórházban van. Nem biztos, hogy az állapota megengedi, hogy nyélbe üssük az üzletet.

2016 nyarán még együtt próbáltunk rájönni, hogy miért nem megy - az akkori - gép, és rengeteg hasznos fogást ellestem az öregtől. Sokat mesélt arról, hogy milyen volt régen. Olyan alkat, aki a tiszteletet nem kivívja, hanem kiérdemli, már az első szavával. Néha csak azért hozzá mentem alkatrészekért, hogy beszélgessünk egy jót.

Ő újított fel motorokat, és van egy félbemaradt projektje, aminek lehet, hogy elengedné a kezét. A burkolatok festése megvan, és gyönyörű, a váz érintetlen, fellelt állapotú. Az ár amit beszéltünk, 100 %-ig korrekt.

Van egy másik motor kecskeméten, ütött-kopott, két színnel (tundrazöld és fehér). Egy idős úr árulja, aki műtét miatt nehezen ül fel a motorra, ezért leépíti a közlekedés ezen módját. Árat még nem tudok. Képek kevesen vannak, nem olyan szépek. Az előző ajánlathoz képest legalább egy festésnyivel kell olcsóbbnak lennie, hogy megérje érte elindulni. Van egy olyan érzésem, hogy nem így lesz.

Yamaha DT50 MX

Az egyetlen enduró ami formára is tetszik. Kellemesen hozza azt a formavilágot a motorkerékpárok között, mint amit a 90-es évek eleji mountain-bike a biciklik között képvisel. A gyári festés a 80-90-es évek tökéletes lenyomata a kontrasztos színekkel és a szögletes formákkal egy - még rendes tank formájú tankon ezen a hosszú ideig (70-es évek végétől 96-ig) gyártott kismotoron.

Akár a simsonok esetén, itt is két változat volt elérhető. Ugyanez a blokk 80-as hengerrel is készült, ami támpontot adhat a szerkezet tartósságáról. Még sajnos nem sikerült ilyen motorral mennem, de nagyon kiváncsi vagyok, milyen a magas üléspozíció. A simsonnál várhatóan erősebb, kezesebb.

A vasútállomásunkon (Siófok) szokott állni belőle egy meseszép metálkék. Ha valaki ismeri a tulaját, szóljon neki, hogy király a gép, a nevemben is. A hangja nem túl tolakodó. Egyszer megülnék egy ilyet, hogy kiderüljön, hogy ez kell nekem. Nehéz is lenne magam lebeszélni.

Azért tartok egy kicsit a japán technikától, mert olyat még nem láttam szétszedve. Ha ezzel kezdenék, és bármi gondom adódna, az első dolgom lenne hátralépni, kicsapni a szervizfüzetet, és mindent gondosan követni. Veterános szintlépés is lenne ezért valamilyen szinten, hiszen nem egy több milliós példányszámú, korlátlan utángyártású motorra tennék szert, hanem egy némileg körülményesebben üzemeltethető darabra.

Persze a japános tartósság ígérete vonzó.

MZ ETZ 250

Ezt a motort a hang adta el nekem azonnal. Budapesten a budafoki úton van egy lány, aki katonai MZ-vel jár. Én voltam, aki otthagyta neked zacsiban a lámpabúrát, amikor betörted a hátsót. Remélem megtaláltad, és nem lett a hiénák martalékává. Ahányszor láttam azt a motort, beleborzongtam.

Persze, típusismeretem itt is nulla.

Tibor mester viszont érti a szocialista motorgyártás remekeit, és szívesen el is kalauzolna engem az útvesztőben.
Lenne teljesítmény bőven, 20 lóerő. Mehetnék rendesen túrázni, persze többnyire sajnos csak egyedül, hiszen más ismerősöm még nem motorozik.
Le kellene tennem egy komolyabb motoros jogsit. Ez rövid távon elég komoly érvágás, mert elköltöm az előző két lehetőségre szánt pénzmag egy részét ahelyett, hogy a biztos vételre ugrásra készen várnék. Előny lenne, hogy sokkal több motorból válogathatnék. Hátrány, hogy műszaki vizsga, adók terhelnének.

Itt is van a környékünkön egy ETZ, ami eladó. De csak én tudok róla, mert ismerősé. Második tulajdonos, a kilencvenes évek vége óta. Vigyáz rá. Egyszer megcsúszott, azóta nem mert ráülni. Nem beszéltünk árról.

Annyi érdekes motor van...

Simán eltapsolnék rá vagyonokat. Szerepel még a távoli tervek között egy Simson Star, Pannónia, egy akármilyen lélekvesztő simson, amit borzalmas kúposztóvá reszelt valami ügyeskezű szakmabeli, Csepel (125T), és még sorolhatnám. Valamiért a régi vonz. Az, ami a ma emberének egyre inkább idegen. Ami egyre messzebb van a használati cikktől, és lassan cammogva közelít a kegytárgy felé. Színeiben, illatában és formáiban adja az élményt, amit apánk/nagyapánk tapasztalhatott, ha motorra ült.