A viharnak, ami ma volt, még semmi előjele nem volt. Kezet rázva üdvözöltük az eladót, aki beinvitált minket az enyhén állatszagú udvarba, Szántód city nem annyira szívében. Előkerült a szerkezet, már látszott, hogy nincs egészen rendben. Hideg motorral a második rúgásra feléledt.
Valami hiányzott a karbiról. Nem értek hozzá, úgyhogy csak néztem az alkatrészt hosszasan elmerengve. - A légszűrő hol van? - Ha Apa nem kérdezi meg, sosem jövök rá. Na mindegy: hideg motorral indítva mohón nyelte a levegőt. Gázadásra felpörgött. A gázkar nem gyári. Kicsit darabokban van. Na nem baj, majd pótoljuk.
Mi ez a furcsa zöld szín? Annyira lekötött a pöfögés utáni sóvárgásom, hogy fel sem tűnt a megrázó tény: az összes idom sérült, majd javított. A gitt kérgesen leválva potyogott a kályhaezüst és világoszöld szerelemgyerekeként született pacsmag alatt. Mert az nem festés volt. Nem az a gond, hogy valaki nem akar darabkákra szedni egy komplikált (nem) szerkezetet... Hanem hogy sajnálja a pénzt / az időt egy 200 Ft-os maszkolószalagra, és csupa paint az ülés és a telók. Csodás.
Na, próbakör. Földútra fel, ismét indul szépen, nincs is semmi gond az elindulással. Azaz... de. Életemben először motoroztam ma. A váltót ismerősöktől már hallottam, hogy működik. A gyakorlatban a kuplung nem emelt ki tisztességesen, ezért a váltó üzemeltetése is kissé problematikusra sikerült. Magyarul ugyan nem recsegett, de legalább rugdosni kellett. Aztán az egyes megkeresése után a kuplungot kiengedtem, de a motor nem hogy elindult, inkább megállt. - Adj gázt - Hogy is felejthettem el, hát adtam. A gáz nagyra, a kuplung pedig gyorsra sikerült. A motor egyesben meglódult velem a mély nyomvályús földúton. És Én vezettem. Uraltam ~3.6 kehes bányaló erejét. Egyesben pöförészek, huzatom, elengedem, aztán ismét huzatom kicsit. Na, pakoljunk egy kettest! A blokk és a karburátor között furcsa dologra lettem figyelmes... Egy Orbit papírja volt a kib@szott tömítés!
A kuplungot behúztam, a motor lassulni kezdett. Kétségbeesetten kattintottam egyet a váltón, azaz inkább rúgtam. Azt monda, határozottan... A motor alapjárat közeli fordulaton pöförészett, a gázt hiába húzom, semmi nem történik. Ez hármas lesz... Sikerült valahogy megkerülni a kettest. Na nem baj, kuplung be, ismét egy kattintás/rugás és... hát nem lefulladtam? Már alig ment a motor, nem csoda.
Na, megáll, berúg, felül, gáz, kuplung, lendület, menetszél, bőg, kuplung, rúgás, kettő. Nem állt meg, húz! Azaz, húzott. Megint megállt... Azaz alapjáraton pöfög. Miért?!
A jobb kezemre nézek, a gázkar ellenállása ugyanis megszűnt. A bovden kiakadt. Na, mondom én akkor is visszaérek, az sicher. Ujjaim közé csíptem a bovdenvéget és meghúztam. A motor felbőgött. A fékkel nem kellett törődni, az első úgysem fog. A hátsó meg lábbal üzemel. Szóval még egy-két dolog széteshet menet közben, majd max a fogaimmal összefogom, hogy visszaérjek...
Apával elköszönünk - miután őt és az eladót kishíján elütöm - és hazafelé vesszük az irányt. Összenéztünk, és szinte egy emberként mondtuk: ez egy szar. De egy élménnyel lettem gazdagabb, a motorozásba pedig beleszerelmesedtem.
Egyszer még a naplementébe pöfögök egy ilyennel. Ugyanitt keresek eladó Simson Schwalbét
.
