Az előző bejegyzés óta kiköltöztem Németországba. A költözés és a lakáskeresés simán zajlott, alig hoztam magammal valamit. Apránként lakom be a helyemet. Garázsom is van, ami eddig soha nem volt rendesen. Zwickau nem arról híres, hogy gazdag, vagy drága hely lenne, de azért kellemes meglepetés volt a garázzsal-rezsivel együtt is mindössze 400 €-s albérletár. Már van ágyam, konyhabútorom - ami ráadásul egyre kevésbé hever darabokban - előszobám, íróasztalom. primkó ruhásszekrényem, hűtőm, mosógépem, fürdőszobapolcom és egy nagy, hosszúszőrű szőnyegem. Élvezet berendezni, miután már az "alap" dolgok megvannak.

Nőügyek

Ezt az elejére vettem, mert már nagyon szerettem volna kiírni magamból. Az áprilisi szakítást követően az volt az eredeti elképzelésem, hogy amennyiben totális sikertelenséggel jutok el októberig - a nyarat, otthon töltött időt is beleértve - akkor regisztrálok valami csodás társkeresőre idekint. Ehhez képest találkoztam...

... Kapolcson a fesztivál alatt egy érdekes és csinos lánnyal, akivel akár még lehetett is volna valami, de nem lett.
... Egy nálam kicsit idősebb nővel, aki rövid ismerkedés után kerek-perec ajánlatot tett. Elfogadtam, jól szórakoztunk.
... Egy régi ismerőssel, akivel elkezdtünk közeledni, de annyira kiszámíthatatlan volt, hogy inkább hanyagoltam. Érdekes módon "férfias" nő abban az értelemben, hogy rutinosabban mozog a vállalati világban, mint egy némelyik korunkbeli férfi. Talán pont a jelleméből fakadó céltudatos jövőképében nem volt már nekem hely, én pedig nem élveztem a második helyet. Kétszer mondott le utolsó pillanatban, a harmadikat nem vártam meg.
... Egy fiatal, friss egyetemistával, aki éppen tört ki otthonról, és nagyon jó barátok lettünk - bár nem tagadom, gyengéd érzelmek fűznek hozzá, úgy érzem, hogy nála a fiatalabb kora és a drasztikusan más élethelyzet miatt (is) falakba ütköztam.
... Egy nagyon kemény, belevaló nővel, aki meg nem nevezett egyetemen tanít és éppen doktorál. Ő is kicsit idősebb nálam, de a jellemünk nagyon hasonló. Ez kezdetben vonzott, mert láttam, hogy teremtett rendszert az enyéméhez hasonló káoszon. Aztán láttam benne a saját jellemhibáimat. Kívülről nézve egy kicsit összerázott ez utóbbi, de tanulásnak igyekeztem felfogni. Nagyon kellemes heteket töltöttünk együtt, az elején kinyilatkoztatva kölcsönösen, hogy nem szeretnénk komolyat a másiktól.
... Egy nálam szintén kicsit idősebb orosz nővel - már Németországban. Na, ő nem egyszerű. A vége felé esett le, hogy valami nincs fejben rendben, de mire idáig eljutottam, már túl voltunk egy hármas kalandon. Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyesmiben részem lesz, és utólag kicsit sajnálom, hogy túlságosan be voltam rúgva, mire arra került a sor.

És most tartok ott, ahol a part szakad. Elmentem egy rock-kocsmába idekint, és egyből sikerült egy zenekarba botlanom, ahová beállhatnék billentyűzni. Amikorra hívtak, hogy hallgassam meg őket, érdekel-e ilyen műsor, megjelent egy diákcsapat. A diákcsapatban volt egy húsz év körüli, magas, csinos német lány. Párosan voltak, azt hittem, hogy ő is foglalt. Oda sem mertem menni, be sem mertem mutatkozni.

Ahogy telt az idő, a zenekar lejátszott néhány számot, hallom, ahogy a pultossal cserfesen beszélget, és a "Személyiségteszt, személyiségteszt!" szavakat ismételgeti. Ekkor már úgy voltam vele, hogy a hódítás puszta szándéka nélkül, csak egy jót beszélgetni odamentem. Ennek az lett a vége, hogy a társaság beszélgetett, hallgatta a zenét, de Anna csak rám figyelt és velem beszélgetett - mindenféle erőltetés nélkül. Kiderült, hogy zenél, és hogy pszichológushallgató. A zenekar befejezte a játékot, én rám pedig rámtört a fáradtság. Olyan hirtelen, hogy egy gyors, a frontemberrel folytatott megbeszélést követően le is léptem.

Ekkor belém hasított, hogy ott felejtettem valamit. Este felütöttem a facebookot az összes információval, amivel rendelkeztem. Tudtam, hogy a városomban él, és mi a keresztneve. Hamar megtaláltam, és írtam neki egy üzenetet. Azóta beszélgetünk, és szombaton találkozni is fogunk.

Amikor megláttam, illetve később megkaptam tőle az első választ, ugyanolyan liftezést tolt le a gyomrom, mint amikor Dorkával találkoztam először. Erős húzást érzek, majd meglátjuk, hova fut ki ez az egész. Ugyanakkor amint jelentkezett a liftezés, belém hasított a felismerés, hogy a lelkiismeretem egyszerűen nem engedi a többes játékot. Amibe belementem kaland, mind az elején kijelentettük, hogy nincs benne semmi komoly. Most viszont, hogy bennem valami komoly kezd kialakulni - még ha nagyon az elején is járunk - etikátlannak éreztem bármelyik "játszási-kapcsolatot" fenntartani. Ennek megfelelően is cselekedtem. Valakinek kerek-perec megmondtam, hogy mi a helyzet, és megkértem, hogy mellőzzük a megbeszélt látogatását a helyzetre tekintettel, volt, akivel lazább volt a kapcsolat, és csak simán hátrébb léptem annyit, hogy egyértelmű legyen az érdeklődésem csökkenése. Tehát most egyelőre itt tartunk.

Szakma

Simson alkatrész keresekedelemben dolgozom Igazából "projektmenedzser" is lehetne a posztom megnevezése. Munkám során reagálva a vevői igényekre - vagy saját ötleteket kidolgozva tervezek alkatrészeket, átalakítókészleteket vegyesen, majdnem minden Simson típushoz. Kiváltunk a cégtől, aki a kereskedést végzi, és igyekszünk a piac felé lassan, elvállalva egy-egy külső megbízást is. A cél, hogy tervezőiroda legyünk, aki vígan megél a piacról és sok különböző és érdekes megbízást kap akkor is, ha a Simson-kereskedősdi elszárad.

Negatív eleme ennek, hogy a mérnöki tevékenységekből, mint olyan nem nagyon van részem. CAD-ezek naptól napestig, van benne bonyolultabb felületmodellezésig minden, de kimarad a programozás, kimarad a szimuláció. Az egyik énem azt mondja, hogy ne akarjak mindent, a másik pedig bátorít, hogy toljam csak tovább, mert ez is fejlődés.

Zene

A felszabadult idővel újra bástyát emelt életemben a zene. Biztos ponttá vált, egyszerre szociális felületként és visszahúzódási lehetőségként. Dalokat írok, amiket kéthetente csütörtökön eléneklek az otthon maradt barátaimnak. Találtam egy rockzenekart, akikkel próbálnunk kellene holnap este, de nagyon úgy néz ki, hogy lebetegedtem. Találtam egy zongoratanárt, akivel reményeim szerint tovább fejlődhetek. Hiányzott az életemnek ez a szelete, és nagyon örülök, hogy végre visszakaptam.