Az előző részekben a motorom felújításáról próbáltam a gondolataimat rendszerezni. Azóta elég sok dolog haladt előre, de holnaptól két hétig szünetel a motor-projekt, így hát arra a következtetésre jutottam, hogy az eddigi történéseket megpróbálom kiírni magamból.
Az előző részek:
Kaptam egy telefonhívást Istvántól, aki a blokkot felújította nekem. (Itt most nem Takács úrról van szó) Azt nem mondta, hogy nagy a baj, de még arra sem figyelmeztetett, hogy üljek le. Pedig nem ártott volna. A blokk hosszú ideje tartó állásának következményeként az egyik csapágy a próbakörre atomjaira esett, és nekilátott megenni a többi alkatrészt. A főtengely biztosan cserés lesz, ami jelentősen megemeli a költségvetést. Ezt leszámítva is voltak még gondok. Az egész blokkfelújítás munkadíjastul mindenestül kilencvenezer forintomba került. Ebben benne van egy hengerfúrás, az összes kopó-fogyó alkatrész cseréje, a hengerfej túlmérethez igazítása (60cc) és minden elvégzett művelet munkadíja. Jaj, majd' elfelejtettem: a tirisztoros gyújtásra való átépítés költségei is, amik anyagárban új alkatrésszel dolgozva körülbelül harmincezer forintot tettek ki.
A tervezett költség a kilencvenezer forintnak hajszálpontosan a kétharmada volt. Sejtettem, hogy a költségvetésem erősen optimista, jobb inkább egy kicsit túltervezni, mint aztán sopánkodni, hogy a pénz elfogyott. Itt már éreztem, hogy nem lesz sétagalopp, de nem akartam, hogy ez a motor is egy kosárban végezze egy halom pénz ráköltése után. Persze a nagy javítási költség elvette a kedvem attól, hogy a négysebességes váltót is kérjem a motorba, hiszen annak az anyagára súrolja a húszezer forintot, annyit pedig már tényleg nem akartam a blokkra szánni.
Azon a hétvégén, amikor fizettem, Istvánnak levittem az idomokat is. Mivel az egyetem miatt problémás lett volna utánajárnom, inkább rábíztam a festéssel járó ügyintézést. Pontosabban szívességet tett nekem, hiszen így megúsztam egy csomó fejfájást. Sőt!
A motor ridegtartást fog elszenvedni, így muszáj voltam a tartósság oltárán beáldozni egy kicsit a szépségből. Úgy hallottam, nagyon szépen szintereznek a DRV udvarban itt, Siófokon. A homokolást is elvállalják, így nincs egymásra mutogatás, ha valami nem jól sikerül. A tartós műanyagréteg egyetlen hibája, hogy a horpadásokat nem javíthatják ki a lemezen, mert ellenkezne a porfestés működési elvével bárminemű töltőanyag használata. Így a kisebb huplik még látszanak. Oda se neki, annyira nem zavart.
Az már sokkal inkább idegesített, hogy a fejidomot egyszer újra kellett fújatni, mert fekete porszemcse-szerű darabkák maradtak benne. A térdvédő még ennél is rosszabbul járt: első alkalommal a festék nem fedte le egészen, foltos, áttetsző szürkés volt a felület. Aztán a már jól ismert fekete szutyok ragadt bele. Aztán harmadikra sikerült. Olyan jó minőségben, hogy az lett az egész motor éke. Csak Istvánt kíméltem volna meg ettől, hiszen az egész intézkedés részét ő végezte. Tanultam belőle, többé ilyet nem kérek senkitől, akit a barátaim között akarok tudni 
.
A festett idomokat apa elhozta kocsival, én pedig a motort hazatoltam. István beletette a blokkot, feltette a gyújtást, trafót, tirisztort, illetve a kerekeket. Tolható és pöfögtethető állapotban tolva a masinát hazafelé egy kemping-biciklis bácsi jött velem szemben. Amikor meglátta az általam tolt becses gépsárkányt, a tekintetén láttam, hogy valami átkapcsolt az öregúrban. - Állj meg, adok egy csapágyat! - mondta. Megálltam, sztenderre tettem a motort, majd - mivel történetesen pont akkor ért a rejtélyes idegen is haza - kinyitva a garázskaput egy kopottas zacskóban egy új, magyar gyártmányú csapágyat. Beszélgettünk, hogy annak idején ő is ilyesmit hajtott - három is volt neki - és mennyire szerette. Egy darabig még elcsevegtünk, aztán folytattam a tolást. Hazaérve aztán kis pihenőt követően feltettem a láncvédőket és a láncot, majd rögzítettem a kipufogót. Ez utóbbi igen nehéz volt. Mindenhogy szarul állt, akárhogy tettem fel. Vagy a könyök formája volt furcsa, vagy a bilincs nem ment fel, ami tartotta. A sok kínlódást végül azzal koronáztam, hogy egy német videó alapján két tömítéssel tettem fel a kipufogót, majd a rögzítés után örömmel konstatáltam, hogy sehol nem fúj ki, sehol nem ereszt, és marhára dögös, igazi simsonhangja van.
Másnap - a cikk születésének napján - áttértem arra, ami feladat megmaradt. Feltettem a szívórendszert - gumiharang - szűrő - szívászajtompító - műanyagcső - sorrendben, majd nekiláttama féklámpakapcsoló rejtelmeit boncolgatni. Előre sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet, úgy hogy készültem. A kapcsoló tökéletes felfogatásához még Istvántól kértem egy felfogatásra alkalmas fémdarabot, amit itthon formára hajlítottam. Aztán mivel rövid volt, meg is toldottam. Ez meghozta a várva várt sikert, a pedál lenyomására a kapcsoló a rákötött multiméter csápjait rövidre zárta, a sípolás pedig engem diadalittas munkakedvvel töltött el. A hévtől elkapatva elkezdtem igazi, vérbeli szerencsétlenkedést produkálni. Feltettem a hátsó idomot, majd rájöttem, hogy nem lehet úgy szerelni, hogy fent van. Leszedtem, megcsináltam a kábelkorbács hátsó lámpához tartozó részét, majd befűztem az idomba, aztán visszatettem az idomot. Igen ám, de a féklámpakapcsoló kimaradt a rendszerből. Ismét rádöbbentem, hogy nem lehet szerelni a bádogon keresztülnyúlva, úgyhogy idom le, kötözgetés, idom vissza, tesztel, rögzít, örül.
A kormánycsapágy mellé feltettem a transzformátort és a dudát. Mivel nem éreztem, hogy lesz-e elég hely, feltettem a térdvédőt és a fejidom folyamatos odapróbálgatásával győzködtem magam, hogy egy-egy apróság elfér-e tőle vagy sem.
Feltettem a tesztelésre szánt, itthon heverő 1.5A ólomakksit, és a robogó fezültségszabályzót, meg a tirisztort a burkolat alá. Most jut eszembe, a trafó kábeleire az Orczy úti gumiboltban kapok majd pipákat.
Az Orczy úti gumibolt egy varázslatos hely. Szinte biztos, hogy várni kell minimum 10 percet, viszont cserébe egy csomó mindent megkaphatsz, amire máshol semmi esély. Orczy út 10, gumibolt. Ez nem egy fizetett hirdetés
A vezetékelést is elkezdtem, de nem haladtam annyit, mint amennyit szerettem volna. Elfogytak a saruk, egy csomó mindent bekötöttem, de még nincs biztosítékom, nincs gázbovdenem, visszajelző lámpám, féklámpaizzóm, parkírlámpaizzóm, és elfogytak a hatos és hármas csavarjaim is. Ja, meg a szivatóbowden is elmaradt.
További probléma, ami nem elméleti, hanem gyakorlati síkon jelentkezik: nem tudom, hogy kell bekötni a robogószabályzót a simsonom rendszerébe. Akitől vettem, már kötötte be simsonba, de ez már a holnapi nap termése lesz. Már az információgyűjtés. Mert a szerelés semmiképp sem, még le kell vizsgázni két tárgyból!
Jelenlegi állapot:
A közben befutó rendeléseket a következő posztban érintem.
Annyira nem volt semmi hozzászólás, hogy azt hittem, ez "memoár" lesz a későbbi önmagam részére.
