Avagy a MarhaDrágaSimsonFelújítás

A tavalyi bejegyzéseimen már látszott, hogy tragikus hirtelenséggel szippantott magába a benzingőz és a kétkerekű csettegés. Egy kék - valószínüleg utólag átfestett - simson schwalbét hajtottam, elég kevés sikerrel. Egy vérbeli, első szériás, 1966-os darab volt. Többször kellett út szélén babrálnom, hogy elvigyen a-ból b-be. És itt még csak nem is nagy távokról beszélünk. Valószínűleg jó barátok lettünk volna, ha a gyújtás, a karburátor, a berugó racsni és egyéb problémák nem szegik a kedvemet. Viszont a blokkot megbontva már sikerült is örökös olajfolyást okoznom szegénynek, így hamar továbbadtam. Több sebből vérző, tákolt masina volt, de a feladatát nálam beteljesítette: megszerettette velem a vicces kis schwalbe-világot.

Októberben egy hétvége alatt túladtam rajta. Egy pillanat műve volt csak, úgy vitték el. Költöttem rá, de nem sokat, és nem feltűnő helyeken, így gyakorlatilag 20 ezresnél némileg kevesebbet buktam. Tankolásokkal, kölcsön sisakkal, biztosítással együtt. A pokolba kívántam amikor elvitték, és csak pár nap kellett, hogy sajnálni kezdjem az üzletet.

Januárban befejeztem a harmadik vizsgaidőszakomat. A szerencse elpártolt tőlem.. azaz... Jaj, hogy írhatok ilyesmit! Egyáltalán nem így volt. Maximum kezeit rólam levéve hátralépett, és nézte ahogy szerencsétlenkedem, megleste, hogy saját erőmből mire jutok. Ugyanis mindenem ismét meglett időben, de egy másfél héttel tovább kínlódtam, mint szerettem volna. Na nem baj, a megérdemelt pihenés következett, munkával.

Attilánál töltöttem az időt, de közben felötlött bennem a gondolat. Másik motor! AM6, Derbi, egy csomó lehetőség szembe jött, de nem akartam takonygombóc tizennégyévesek szétütött-reszelgetett hangos, de legalább lassú, stílustalan, közutálatnak örvendő szerencsétlen lélekvesztőjére ülni. A nagyobb motor - jogsi nem lévén nem igazán játszott.

A nagyobb motor ellen szólt az is, hogy a terepesebb vonulat nem tetszett, de csak féltető alatt tudom tárolni a masinát, ahová két lépcsőfok vezet. Ezért relatív könnyűnek kellett maradnia, elég hasmagassággal. Tologattam már egy ismerősnél TLF-es nagy fékdobos pancsit. Nagyon rendben lett volna egy ilyesfajta motor, de sajnos azt végképp nem emeltem volna át ott, ahol a schwalbét nap mint nap át kellett.

Lassan megérett a gondolat, hogy egy másik simson kell. Nem s53, mert ritka, mint a holló, nem SR50, mert számomra csúnya a baltával faragott formavilág. Nem S50 vagy S51, mert az motor formájú, és jóval kisebb, mint ami nekem indokolt lenne. Egy Schwalbe, de egy komolyabb.

Az ötletet hamarosan tett követte. Attilánál minden egyes nap minden vevőt megkérdeztem, van-e simsonja. Hirdetést adtam fel a szuperinfo és mozaik hetilapokban, amikre egy-két megkeresés jött is. Illetve a jófogáson, képesmotoron is nagyon aktívan nyomkodtam az F5-öt, nehogy lecsússzak az alkalmi vételről.

Hetek teltek el, de az alkalmi vétel nem jelentkezett. Az újsághirdetésre csak kosárban lévő rozsdakupacot birtoklók írtak, de olyan is volt, hogy egy idős néni felhívott, hogy mehetek motort nézni, volt egy a férjének. Uszkve negyed óra kemény fizikai munka - fészerkipakolás - után kiderült, hogy a sarokban nem egy simson vár, csupán egy spenótzöld rozsdás babetta. A néninek megköszöntem a szeretetét, megkérdeztük, hogy visszapakoljunk-e, aztán visszapakoltunk, és eljöttünk.

Pár nappal később felhívott valaki. Egy gyerek/fiatal/női hang lehetett. Nem is köszönt, csak beleüvöltött a telefonba, hogy van e szimszon eladó, és hova és mikor jöhet megnézni. Valószínűleg mentally challenged volt, mert legalább negyed órán keresztül magyaráztam hogy nekem nincs simsonom, én venni szeretnék simsont, és csak és kizárólag schwalbe érdekel.

Aztán csoda történt. Kettő is. Január végén járunk, huszadika körül, amikor is kaptam egy telefonhívást, hogy van simson, meg lehet nézni. Ennek aztán az lett a vége, hogy a bérelt garázsban lakó motor nem tudott jikönni, mert a főbérlő zárakat cserélt, és elköltözött. A motor tulaja is ideges volt, mert a patika panni robogót, és számtalan veteránt (340km-t futott riga) csak üvegen keresztül nézhetett. Elhiszem a sztorit, mert saját szememmel láttam a motorok egy részét, szintén üvegen keresztül. Amikor eljött a nagy nap, egy olyan lepattant csotrogányt húztak elő, hogy azt hittem, hogy helyben, a könnyeimmel fogom az aprólékos alkatrészmosást véghez vinni. Szerencsére hamar eszméltünk, és ott hagytuk az egészet. Ez volt az első motor, amit megcsodálhattam élőben, és szabadultak volna tőle. 85 ezer jó magyar forintért.

Pár nappal a megtekintés előtt Norbertnél tettem tiszteletemet. Norbert az Omega vegyesboltot viszi, ami csak nekünk, férfiaknak vegyesbolt. Kábelek, csatlakozók, izzók, háztartásigép-alkatrészek, ledek és ledsorok, minden egész jó áron van nála. Na, nála volt épp egy öregúr, akit megkérdeztem: nincs-e simson eladó? Az öreg mondja, hogy van neki egy. Miután még az is kiderült, hogy schwalbe, madarat lehetett velem fogatni. Egy kitétele volt: hadd pucolja ki a tankot, mielőtt odaadja nekem, és beindítja.

Folyt.köv