2020. május 27., szerda

Gyorskeresés

Kolgét, az új motorom.

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Mi más is lenne, ismét Simson.

Van egy ismerősöm a szülővárosomban. Nem közeli ismerettség, őt is az NDK-kismotorok révén ismertem meg. Időnként mindig összefutottunk itt-ott, és ismertem is nagyjából a motorjait. Volt egy olyan Schwalbe nála, ami már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor először láttam hasonlót. Azt, hogy azt láttam, ami az Övé, csak később tudtam meg. Az idős szerelőnél volt éppen egy kiadós viziten és törődésen, hogy újra munkába állhasson, amikor a saját motorom is éppen törődésre szorult. Így találkoztunk.

Első látásra persze nem sok különbség van Gertrud, és az akkor látott szürke Schwalbe között. Aki nem ismeri Gertrudot, annak röviden bemutatom. Egy utolsók közül való KR51/2 1985-ből: eredeti színe törtfehér volt, és Dunaparton, Nagytétény környékén teljesített szolgálatot halőr motorjaként. Innen vette meg a második gazdája, aki kékre pingálta, majd a harmadik, aki sokat motorozott is vele. Na tőle vettem meg 2017 elején, hogy aztán egy métert se menjek vele a teljes felújítás kezdetéig.

Szándékosan fogalmazok úgy, hogy a kezdetéig, ugyanis sajnos több buktató állta az utamat, mire odáig jutottam, hogy egy megbízható, mindennapos használatra alkalmas motor vált belőle. A jelenlegi állapota használatra tökéletesen alkalmas, szép, de egy-két apróbb zavaró részlet még van rajta, amiket nem rendeztem el.

A szürke Schwalbe, amit Tibornál láttam, jóval közelebbről megnézve látszott csak idősebbnek. Egy 1971-es, KR51/1-es kismotor, a típus minden eredeti jellegzetességével: még bowdenes a hátsó fék és nem pálcás, három sebességes a motor kapcsolókörmos váltóművel és ventilátorhűtésű hengerrel, és a régi formájú hátsó lámpával. A hang is más. Kicsit halkabb, kellemesebb: Gertrud hozzá képest pattogós, élénk, erőteljes hanggal rendelkezik.

A motorral már találkoztam, és az ismerőssel is, de sokáig nem tudtam a kettőt összekötni. HÓnapoknak kellett eltelni, míg egyszer sikerült összefutnunk egy kisebb üzlet miatt, amikor kiböktem, mennyire tetszett a motor a szerelőnél, és hogy azóta keresek egy olyat. Kiderült, hogy nála van, de akkor még nem is akart hallani az eladásáról. Mostanáig kellett várnom, hogy érkezzen a telefon: eladó. Nem is gondolkodtam rajta, mert kicsit sajnáltam azért azt a rengeteg pénzt rá, amit kért érte.

Egy nappal később éppen benzincsőért ugrottam le a helyi kisboltba, mert Gertrudnál elkövettem egy kisebb marhaságot. A tank régen rozsdás volt, és néha apró darabkák formájában okoztak a karburátorban fejtörést a felgyűlt oxidszemcsék. Szűrőt neki, mondtam én. Persze azt nagyvonalúan figyelmen kívül hagytam, hogy a benzintankban van egy szűrő a csapon, az ülepítőben pedig még egy, a csőcsonkban pedig egy harmadik. Én a tökéletesen megszűrt üzemanyag illúziójába ringattam magam, amikor egy negyedik szűrőt tettem a benzincső átvágásával a rendszerbe. Na, most már biztosan nem lesz kosz! - gondoltam, de arra nem számítottam, hogy üzemanyag sem. A tank és a karburátor között ugyanis elég csekély a szintkülönbség, és amikor a benzin fogy, tartalékra téve egyszerűen a szűrőben lévő levegőbuborékot nem képes a megmaradt benzin kitolni, kidolgozni. A rendszer örökké a buborékkal küzd, én meg a motort tologathatom, vagy minden tartalékra állítás során szívkodhatom a szűrőn keresztül az anyagot. Szóval mehet vissza egy cső szűrő nélkül, amikor is az ismerős rámköszönt.

Akkor említette, hogy a motorjának - a szürke Schwalbe - a berugójával gondok akadtak, és ezért valamivel olcsóbban is megválna szerkezettől. Én - bár madarat nem lehetett velem fogatni, azért kicsit fellélegeztem. Van ugyanis Tibornál két komplett blokkom renoválás alatt. Mindkettő tökéletes állapotnak örvend, szakszerűen felújítva még örök élet + 1 nap élettartamot kölcsönözhetnek bármelyik motoromnak (Van egy 4 sebességes 51-es blokk és egy ventilátorhűtésű). Megbeszéltük a találkozót, én pedig elrohantam a dolgomra.

Másnap, azaz ma mentem a motorért.

Soha nem adtam egyben ennyi pénzt motorért. Sem semmiért. Ez volt eddig a legnagyobb kiadásom, és egy picitt rezgett is a léc, hogy meglépjem-e. Pláne, hogy a berugó problémája miatt azt javasoltam a tulajnak, hogy ne is indítsuk, hátha a blokkban szabadult el valami ami a váltóban galibát okozna.

Egy jó kismotorja - pláne Simsonja - bárkinek lehet, de kipróbálatlanul vett sokszázezer forintos 50 éves szeméthalma csak az igazán bevállalós hülyéknek, mint én - gondoltam egy pár napja olvasott totalcar-os cikk lényegi mondanivalóját idézve.

A motort felpakoltam, lekötöztem, majd hazamentem. Kicsi aggodalommal persze, hogy mihez kezdek a motor körüli apró problémákkal, de bizakodva. A névadás és az első műszaki problémák elhárítását a következő bejegyzésemben írom le, hadd maradjon addig sziklán lógva a főhős. Zárásként néhány képet teszek be, hogy lássátok, miről is szólt ez a hirtelen agymenés.

Hozzászólások

(#1) a_tesz


a_tesz
(Korrektor)

Nagyon tetszik ez a szín, szerintem az enyém is ilyen lehetett újkorában. Csak aztán fater átfényeztette pirosra, mert sok volt már rajta a harci seb.

スバル | De semmi baj Eric, ne feledd, nincsenek hülye kérdések, csak hülye gyerekek! - Mr. Garrison

(#2) TheLázs válasza a_tesz (#1) üzenetére


TheLázs
(csendes tag)
LOGOUT blog

Nekem rettenetesen tetszett már régóta ez a szín. Egyszerűen így sokkal öregebbnek néz ki.

Arról nem is beszélve, hogy mennyire más világ, mint a modernebb blokkos. Az egésznek van egy "régi" érzete, arra motivál, hogy lassan és kimérten menjen vele az ember, mert úgy érzi jól magát a gép is, és az ember is :)

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.