Tegnap este átvettem Tibortól a gépezetet. Beszélgettünk egy darabig, átadta a szükséges tudnivalókat, majd felpattantam és hazarobogtam. Azaz, hazarobogtam volna, de sehogy sem sikerült rávenni magam a gyors hazaérésre. Inkább csavarogtam egy kicsit, és hallgatóztam, próbálgattam a motort, hogy megtudjam, hogy a Mester milyen munkát végzett. Az első tíz méteren már érezni, hallani lehetett a különbséget. A vibrációk csökkentek, a motor sokkal lelkesebben veszi a fordulatot, és érzésre elég mélyről megindul. Az előző összerakásból utólag semmi jó nem sült ki. Kicserélték a nem csereérett főtengelyem feleslegesen, felraktak egy olyan tirisztoros gyújtást amiben az alkatrészek szisztematikusan egymás életére törtek, valamint most, bontáskor kiderült hogy lengyel volt az SKF-nek mondott csapágy. Itthon gyorsan meg is néztem a számlát... Nem is értem, miért nem voltam gyanakvó, hogy csak 3db szerepel rajta. Nem baj, a szög kibújt a zsákból, a görgők meg a görgőkosárból, és tegnap este már egy ténylegesen jó minőségű alkatrészekből elvégzett precíz felújítás eredményét ülhettem meg. Aznap még nem nagyon éreztem a négy sebességes váltómű előnyeit, de másnap már feltűnt, hogy az emelkedők már nem jelentenek akkora kihvást, és nem kívánják meg a hosszú nekifutást.
Miután hazaértem, felhívtam Tibort, és tovább beszélgettünk. Amikor említettem, hogy mennyivel simábban fut és jobban működik Gertrúd, akkor csendben megjegyezte, hogy ő érezte korábban is, hogy nem az igazi a motor, valami nem működik vele úgy, ahogy kellene. Nem baj, eső után köpönyeg. Most már jó lesz, reméljük, minél tovább.
Ahogy igértem is, ma kevesebb lesz a szöveg és több a vizuális inger, így elárasztom a blogot a szebbnél szebb képeimmel erről a csodás hölgyről, és egy kisebb videóösszeállítást is megnézhettek, hogy halljátok, hogy és mint sikerült a felújítás, és milyen menni egy ilyen géppel. Egy óra videóból sajnos elég kevés használható anyagom lett a kamera rossz szöge miatt.
