Ez egy fényképeket nélkülöző epizód lesz, amit természetesen a jó idő megjelenésével és az első utakkal mindenképpen pótlok majd.
Lassan kezdem azt hinni, hogy gertrúd nem is fecske, hanem főnixmadár. Történt ugyanis, hogy szegénynek egy szűk éven belül kétszer is újá kellett születnie. Megtettem vele az első ezer kilométeremet, és nagyon megkedveltem. Voltak ugyan hibái és hiányosságai, de az idő előrehaladásával egyre könnyebb és vidámabb lett az együttélés. Az első túráink is csodálatosak voltak: két Balaton kiskör, és sok csatangolás is belefért ebbe a bő ezer kilométerbe. Sajnos egy téli napon - amikor már hivatalosan is túl hodeg volt a motorozáshoz - talán anyaghibából, talán szerelési hibából fakadóan egy komoly műszaki hiba lépett fel. A hajtókar felső görgősora elszabadulva azonnal mély barázdákat vésett a hengerbe, majd kompresszióvesztés következtében leállt a motor. Nem volt messze otthonról, sem Tibortól, a pedáns és preciz szerelőtől.
Mivel időm és erőm engedte, eltoltam Tiborhoz, majd felmértük a károkat. A hengert egy előző szakember (továbbiakban legyen Iván - nem az igazi neve, de majdnem) tanácsára egyből nem a legelső túlméretre fúrtuk, így a vékony hengerfalba mélyen szántó görgő-darabkák végleg megpecsételték a henger sorsát. A hajtókar tetején kékes elszíneződés volt tapasztalható, ami nagy hőterhelésre utal, ami valőszínűleg túl szűkre illesztett alkatrész következménye. A motorblokk két felét a főtengely kiszerelésének céljából így kötelező lett széthúzni, tehát az egyszer húzott, gyönyörű blokkom kétszer húzottá vált. Ennyiben maradtunk december utolsó napjaiban.
A vizsgaidőszak dübörgött tovább, és a hangulatomat nem fokozta, hogy egyszerre hagyott el a laptopom is (Lenovo Z50), amit végül megjavíttattam egy korszerű BGA szervizben, majd nyomott áron eladtam. Amit helyette szereztem, az egy atombunker a vállalhatatlan műanyag-takony géphez képest, amit gondos és vigyázó használatom ellenére sikerült a garanciaidőn túl két hónappal kifektetni. Használt üzleti gép, a Logout és a Hardverapro közönségének titkos tippje, ha valaki szeretne egy laptopot, amiben meg lehet végre bízni.
Vissza Gertrúdhoz. Amikor világossá vált, hogy komoly gondok vannak a motorral, Ivánon semmit nem követeltem, csak jeleztem felé, hogy a motor feladta a küzdelmet az összeszerelést követő 1500 kilométeren belül. Nem kérdezett, nem mondott semmit, csak nyugtázta a dolgokat. Korábban már volt gyújtásgondom az általa beszerelt utángyártott alkatrészek minőségéből fakadóan, így végül azt a döntést hoztam, hogy nem viszem neki vissza a motort, helyette Tiborra bízom, aki a gyújtásomat helyreállította, és hibátlan, csodásan működő elektromos rendszert varázsolt Gertrúdba.
Az ismételt megbontást követően felfedeztem egy csatornát, ahol nagy mennyiségű gyári, bontott alkatrészhez férek hozzá nagyon olcsón. Ez adta a lehetőséget arra, hogy némi pénzre tegyek szert, amiből végül futotta a felújtásra. Nem csak a felújtásra, hanem némi fejlesztésre is. A blokk széthúzását ugyanis egy négy sebességes váltómű beszerelése követte, ami majd a nem egészen sík somogyi utakon jó szolgálatot tesz majd. További érdekesség Iván munkássága nyomán, hogy a főtengelyemre azt mondta az első felújtás küszöbén, hogy csereérett. Én hagytam, hogy kicserélje és kifizettem, aztán csak most hoztam el tőle a saját főtengelyemet. Tibor megnézte az alkatrészt és mondta, hogy a régi főtengelyem gyakorlatilag hibátlan. Szomorú eset, ismét több ezer feleslegesen elszórt drága forintról derült ki, hogy más alantas célját szolgálta az én boldogságom helyett. A bökkenő csupán az, hogy egy ilyen főtengely ára az akkori munkahelyemen 18 munkaórát jelentett, tehát két napomat rabolta el ez az álnok.
Az alkatrészek beszerzését követően Tibor lassan munkához látott. Az elején megegyeztünk, hogy nem kiemelt prioritással viseltet majd a motorom iránt, mert nekem nem sürgős a rossz idő miatt, Tibor addig meg tud haladni azoknak a motorjaival és problémáival, akik ilyen rossz időben is arra kényszerülnek, hogy keletnémet lovaik nyergében fagyoskodjanak be a munkahelyükre. Ezzel a téli tárolás problémája is megoldódott, nem állt a szentem a hóban-fagyban nedves szutykos latyakban a meseszép krómokkal, meg minden. Azért nem mindegy, hogyan és hova tesz valaki egy szépen felújtott motort.
A munka ennek megfelelően lassan haladt, de az elmúlt héten már a vázban láttam a blokkot, és az egyéb apró-cseprő dolgok is a helyükre kerültek, amikről az átvételkor megállapodtunk. Az egyik este viszont aggasztó telefonhívást kaptam Tibortól. A tirisztoros rendszer nem akar működni, Lemérte az összes alkatrészt, kipróbált már mindent, amit lehetett, és nem akarja az igazságot a drága installáció. Ő annyit javasolt csupán, hogy térjünk vissza a megszakítós változathoz, ha vannak alkatrészeim. Én tűzzel-vassal az ötlet ellen voltam már a múltkor is (amikor először megcsinálta), de tettem egy ígéretet. Abban maradtunk, hogy megcsinálja a gyújtásomat, de amint valami komolyabb probléma adódik vele, beadom a derekamat, és mehet fel a megszakítós. Ez egy éve volt, Ő talán már nem is emlékszik rá, viszont már le is szállítottam neki a megszakítós alaplapot, a lendkereket pedig postán küldöm le a hét során Budapestről. Trafót tud adni ő is, amíg nekem nem érkezik meg az újabb szállítmány.
Itt tartunk most, három hónappal a blokk széthullása után. A motor majdnem kész, viszont expressz alkatrészbeszerzést kellett indítani annak érdekében, hogy a gyújtás - a kirakós utolsó eleme - végre üzemelhessen. Ha minden jól megy (kop-kop) akkor a lendkerék leér még a héten csütörtökig a műhelybe, ahonnan a jövő hétvége során haza is motorozhatok, illetve elkezdhetem a hosszú hétvégén a kedves Gertrud bejáratását. Már csak azért szorítok, hogy jó legyen az idő is...
