A fent említett együttes első albuma, a 2010-ben megjelent Pickin up the pieces lenyűgözött. Aki nem ismerné a zenekart, annak röviden bemutatom a hangszerelését: egy szál basszusgitáros, egy orgona plusz egy dobos, két vokalistával, és extraként egy szaxofon. Ez a felállás a mai - médiumokban rendszeresen előforduló - könnyedebb zenékhez képest igen üdítően hat. Erről kiváló tanúbizonyságot tett az is, hogy amikor először hallottam a Thesixtyone.com oldalon a számukat, akkor az album kiadását követően már egyből turnézták is végig amerikát, könnyen és gyorsan berobbantak vele a köztudatba.

Az első albumból a kedvenc számaim a Don't gotta work it out, a Breaking the chains of love és a L.O.V illetve az album címadó száma volt. Persze, itt ha valaki nagyon ki akarná jelenteni, akkor megtehetné, hogy stílusukban ezek a számok nagyon hasonlítanak egymásra, egy kaptafára készülnek. Ki kell ugyanakkor emelnem, hogy ez csak ezt a négy számot érinti, és még így is egy friss és üdítő kaptafáról van szó.

Az új album számaihoz viszont már teljesen más hangzásvilággal álltak neki. Az elsőt követő "More Than just a dream" első száma, az Out of my league teljesen mellbe vágott, percekig csak ledöbbenve ültem a képernyő előtt, csendben. Nem ezt akartam, nem erre vártam. A szám kicsit Coldplay-szerűen indul, majd az egész a vége felé közeledve disszonáns huhogásba torkollik, amit némi rommáeffektelt vokál tetéz. Sokmindenre számítottam volna, de nem erre egy a 60-70es évek hangzását az első albumukban alkalmazó zenekartól.

Ami ebben a számban, és a többiben is feltűnt, mint újítás, a kicsit "műbb" szintetizátorszerű hangok használata. Ezt nem tartom negatívumnak, csak meglepetten ért. A másik, a "Coldplayszerűség". String hangszínek használata és elképesztő monumentalizmus, Ami például a Break the walls c. számban is előkerül.

Akármennyire jók az akkordváltások és a téma a The walker-ben, a régi idők elmúltak. Az első album nagy előnyének tartottam, hogy nagyon ügyesen használta a zene egyik legfontosabb építőelemét, a szünetet, az egyes hangszerek kiállását. Ami abban megragadott továbbá, az a nagyon ügyesen kezelt basszusgitár, ami mégsem tolakodó, és a - szerintem szintén marhajól sikerült - kétszólamú ének. A Pickin' up the pieces számban például amikor a női énekhang panaszolja el a bánatát egy verszakban, a basszusgitár tökéletesen "panaszkodik" mellette egy hangon. Zenészek, méghozzá zseniálisak. Nem értem, minek huhogni a The Walker refrénjében is, ha már egyszer ilyen érdekesen és jól indult. Bár kihangsúlyozom, ez csak az én személyes véleményemet tükrözi, ettől még hasonlóan okosan megkomponált számokról van szó, csak teljesen más eszköztárral.

A Spark (2. album) szintén a régi hangulatot idézi - az első 35 másodpercben. Aztán a basszusgitár - már ha az volt az egyáltalán - elbújik, és jön a szokásos huhogás és értelmetlen tömeghatás keltés. Nem hasonlítható ez össze az előző album sok számának a könnyedségével. Pedig a Spark is könnyedén indult.

A 6am kifejezetten tetszett, ritmusában kicsit hasonlít az előző albumhoz. Mondjuk a huhogást innen is kivenném. A kétszólamúság ott van, nem túlbonyolítva, és az AutoWah-szerű effekt a basszusban jól hangzik. Ez a fajta házasítása az előző album stílusának a második eszköztárjával kifejezetten tetszett. John Wicks kitűnő dobtémái hiányoznak. A könnyedség, az egységes kép úgy tűnik, elveszett.

A The End és a Getaway is hasonlóan bizalomgerjesztően indul, de a refrén mindig el kell, hogy vegye a kedvemet. Emlékeztető, hogy olyan zenekarról beszélünk, aminek hónapokon keresztül szinte minden nap néztem a turnélistáját, hogy ha véletlenül játszanának ausztriában vagy németországban, akkor kimenjek meghallgatni. Most már ha Budapesten lépnének fel, sem szívesen mennék, hiszen az első, régi albumukból - főleg, hogy a harmadik most jelent meg - szinte biztos, hogy semmit nem játszanának, vagy maximum 2 számot.

A harmadik albumtól várok megváltást, már be is élesítettem Deezeren, de nem merek vele még semmit csinálni, csak merem remélni, hogy jó lesz. Ha meghallgattam párszor, akkor írok, hogy milyen volt.