Sziasztok. Egy nagyon idegesítő históriát szeretnék elregélni nektek, hogy miként történt és történik velem az az eset, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, legszívesebben már felgyújtanám az egészet.

Történt ugyanis, hogy egyszer csak megláttam az új humblebundle - csomagot. Far Cry 3 és FC3BD, Rayman origins, CoJ gunslinger, két Splinter cell... csupa jó cím, amik megérik a befektetést, hiszen sok kellemes órát hozhatnának. Beütöm az e-mail címemet, majd a kártyaszámom, és minden fontosat, erre föl a következő fogad: kártya elutasítva.

No sebaj, biztosan a maestro-t nem bírják benyelni, nem baj. Egyből be is jelentkeztem a Paypal fiókomba, hogy hozzákössem a kártyámat a fiókhoz, így megoldva a fizetést. Hát, hamar jött a hideg víz, ugyanis a kártyámról az 1$ fénysebességgel eltűnt, a menüben viszont kedves kis piros plasztikkártyám halovány körvonalát sem véltem felfedezni. Nosza, hátha elb@sztunk valamit, mégegyszer! És ismét semmi.
Már itt érett szilva színt öltöttem, és görcsösebben ragadtam meg a klaviatúrát. Teszteljünk! Aliexpress, banggood, gearbest, semmi, ismétlem SEMMI nem ad életjelet. Nem baj, Dorka át fog jönni, megoldjuk, ketten.

Némileg lehiggadtam, megbeszéltük a dolgokat. Kifizetem a pakkot, de kéri a Raymant. Oké, hát mit tehet az ember, ha kocka barátnője van . Beütöm az adatokat, majd az emailem sikeresen elírom: történetesen a gmail.com helyére hotmail.comot. Fantasztikus! Na nem baj, leleményes magyar ember módjára gyorsan megcsináltam az új "fantom e-mail címet", majd megpróbáltam az onnan leadott rendeléseket az oldal robotjával újraküldeni. Természetesen, ez sem jött be. Ez volt szombaton, 2016.02.06-án. Most ott tartok, hogy írtam a srácoknak egy elég részletes üzenetet. Nem tudom hányan vannak, hogy eddig tart, de hogy két eltelt munkanap végére sem kapok semmi választ, eléggé aggasztó.

Nem baj, még megoldhatom a dolgokat! Megveszem mégegyszer a saját kártyámról, miután kibogoztattam a dolgokat a helyi erste fiók segítségével. Befáradok, sorszám 118, nincs is senki előttem, csak jóformán egy-két ember. Na, mondom ez gyors lesz.

Egy ~50-es, festett vörös hölggyel szemben foglaltam helyet, a panaszaimat kérdezte. Szépen, higgadtan, artikuláltan előadtam neki a sirámomat, amit talán nem is értelmezve - mert azt is belefoglaltam, hogy az eddig tökéletesen funkcionáló, MAESTRO-t elnyelő oldalakkal SEM működik, valamint hogy eddig működött - csípőböl lekezelt egy negyedórás monológgal. A mondandóját tömören összefoglalandó, pontokba szedtem:
- Nem dombornyomott kártyám van, mit akarok ezzel?!
- Nem is fogad el senki Maestro-t az interneten...
- Miért nem dombornyomott a kártyám...?!
- Írjak az ügyfélszolgálatnak, majd ők megoldják.

Na itt már nem csak az érett padlizsánlila arcszín kapott el, de a halántékomon is ceruzavastag erek hálózata kezdett kirajzolódni. Ökölbe szorított kézzel sziszegtem a fogaim között, hogy "dehát eddig minden tökéletesen működött" ... illetve "Dehát a Maestro még a cégérükben is benne van, annyira szeretik" ... Ezek után már csak egy kérdésem maradt a hölgyhöz: mit kell tennem, hogy beszüntessem a bankukkal a kapcsolatot.

Sajnos nem értette a néni a "viccet", és ahelyett, hogy megpróbált volna egy kicsit intenzívebben troubleshootolni, inkább egy negyven éve száradó tölgyfarész érzelmeinek tökéletes átélésével és az alámondásos pornófilmek hangsúlyával a szemem közé diktálta a lépéseket. Na, ekkorra körülbelül annyira sík ideg lettem, hogy felálltam, és otthagytam. (*Alászolgája)

Nem baj, estére kicsit lehiggadtam, gondoltam, élek a lehetőséggel, és felhívtam a "TeleBank" nevű csodálatos szolgáltatást, ahol is volt lehetőség a panasz és hibabejelentésre. Egy kedves úr vette fel a telefont, akivel a fent pontokba szedett diskurzust körülbelül ugyanígy lefolytattuk, majd a végén, mire egy öklömnyi gombóc volt az elszorult torkomban, hogy hogy lehet ennyire töketlen egy szolgáltató, a gombócon keresztül kétségbeesetten rimánkodtam, hogy nézzen már rá az Alira például, ők is elfogadják a maestro-t.

Na, megtört a jég! Az első ember ült a vonal túloldalán, aki nem azt mondta, hogy a weboldallal beszélgessek, meg ilyen abberált marhaságok, hanem elhitte, hogy nem egy burgonya színvonalával próbálok először kezelni egy humanoid egyedeknek kitalált szolgáltatást.

A kétségbeesés legerősebb hullám azonban csak most kezdődött... A szaki, az emberünk illúziója, akire elmúlt 19.97 életévem alatt úgy felnéztem, mert mindig megnyugtatott, mindig tudott segíteni, és mindig rávilágított - akár látatlanban is arra, amit én elrontok - a hibákra, most egyszerűen összetört bennem. Nem létezik többé.

Nem marad nekem más, csak nézni a visszaszámlálót, és ábrándozni...
Szomorú, de ezen kívül mi van még? TPB... Pedig, nem akartam!