2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Drága mazsolám!

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Tudom, hogy olvasol. Talán nem most, talán soha, de több, mint valószínű, hogy előveszel néha, lefújod rúlam a port, és áttúrod ezeket a sorokat némi bizonyíték után. Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kimondtam a boldogító nemet.

Talán ezúttal nem fájt annyira, mármint neked. Öt év hosszú idő. Persze, én is sajnálom, de nem maradt már más belőled nekem, mint néhány bosszantó megszokás: néhány csontig beégett útvonal, néhány automatikus cselekvés és gondolat ami az örökséged.

Te tehetsz róla. A hónapok múlásával egyre nehezebbé vált elhinni, hogy szeretsz. Rengetegszer mondtad. Ugyanazok a szavak, amik annak idején a parton megfagyasztottak, megdöbbentek, és egy halántékra mért kalapácsütés erejével zúzták szét a tudatomat szétszórva mindenfelé, hogy annak apró szilánkjai szikrát hányjanak a lemenő napfényben. Ugyanezek a szavak ahogy nőttünk, egyre légiesebbé és könnyebbé váltak. A végén már minden hitelüktől megfosztva, szélsebesen illantak tova a két fülem közül, amint egy könnyebb gondolat kiszorította őket. Örök igéret maradtál, ami soha nem teljesült. Egy mantra, hogy mennyit és hogyan teszel majd a kapcsolatunkba.

Máig emlékszem arra, amikor Kareszéknál voltunk, és egy rövid ideig azt érezhettem, hogy komolyan, szívből szeretsz, és akarsz engem. Nem vezettem statisztikát, de az őszünk marhára sivár lehetett. Onnan is gondolom, hogy szilveszter előtt felötlött bennem a gondolat az új határidőnaplóval a kezemben: mi lenne, ha ellenőrizném a valóságot, hogy komolyan szeretsz-e? Mit teszel azért, hogy mi boldogok legyünk? Egyáltalán mit akarsz érte tényleg tenni?

A napok rohantak, a hónapok is egyre inkább, és a naptár csak telt. Vizsgaidőszak, új félév, ismét vizsgaidőszak. Nekem is ez volt. Ez a való élet, amin keresztül mentünk, és a Te valódi arcod. Nem tudtad elengedni magad, és én nem tudtam megfogalmazni, hogy mi a bajom. Helyette elszöktem éjjel inni. Eljártam rengeteget, Zolival zenélni, edzeni. Érzem persze, hogy kellett ez az én életembe, de az egyik fő motiváló erő az volt, hogy teret adjak neked hogy zavartalanul készülj, és a figyelmem eltereljem arról, hogy ott vagy mellettem, te Gyönyörű Nő, és nem tudom, hogy mit érzel irántam. Miért nem kérdeztem? Mert válaszoltál volna. A szavaid pedig akkorra már semmit nem értek.

Kettős életet éltem. Az egyik énem teljesen független, "szingli" én volt, sok szabadidős elfoglaltsággal, tőled minél távolabb a térben, gondolatban, mindenhogy. Ez az énem nagyon boldog volt, teljes életet tudott élni. A másik énem hazaért hozzád. Moziba vitt. Bevásárolt, főzött, mindent megcsinált a ház körül, Sétálni ment veled. Elimádkozott a könyv elől, amikor már lekoppantak a szemeid. Ez az én sokat törődött veled azért, hogy kiszívd belőle az energiája utolsó cseppjeit, majd a panaszkodásoddal traktáld hónapokon keresztül. Mintha nekem nem lett volna ugyanennyire nehéz.

Szóvá is tettem, hogy nem foglalkozol velem eleget. Azt hitted, csak az számít, hogy én legyek megnyugtatva a nap végén. Hát nem volt. Az akaratlanság fekete felhőként gomolygott a fejemben hónapokon át. Három. Ennyi volt, nem több. Az év eltelt 184 napjából ennyi, hogy aztán az első adandó alkalommal, hogy megszűnt a körülmény (a félév), és pihenhetnél, tőlem távol vezet. Térben, gondolatban, mindenhogy. Ez volt az a nap. Július 4.

Nem értettem, mi fáj. Nagyon fájt. Nyugtalan voltam, és ezt mindenki látta és érezte rajtam, csak Te nem. Persze, hiszen nem voltál ott. Nem akartál ott lenni. Aztán kerestem magamnak időt és csendet, és magamba fordultam. Megtaláltam a keserű magot minden mélyén. Te nem szeretsz engem. Mondhatsz bármit, de a tetteid nem hazudnak. Évek alatt tartunk ott ahol. Te nem szeretsz engem. Ez a keserű gombóc pedig ahogy formát öltött, elindult felfelé. Napok teltek el, mire az érzést gondolat, a gondolatot pedig tett követte. Eljött a sokadik nap, és néhány kisebb-nagyobb rántás után a karjaim, majd a lábaim is kiszabadultak, végül a törzsemet is sikerült eloldozni.

A kötél nyomán szorított mellkas lassan engedett utat a levegőnek. Az első levegővétel nagyon fájt. Az elengedésed fájdalma volt ez, annak a rengeteg élménynek a sűrített máza, amiket együtt megéltünk. Aztán eljöttél a kulcsot visszaadni. Kényszeredetten energikusan és jókedvűen a szakítás után kevesebb, mint egy héttel. Mű voltál ismét, mint annyiszor, ha szóvá tettem, hogy nem teszel eleget a kapcsolatba. Elárult a sietséged és az összeszedetlenséged. Már rohadtul nem számítana, mégsem bírtál őszinte lenni.

Ebben a hónapban egyszer álmodtam veled. Ez adott erőt ahhoz is, hogy írjak. Felébredtem, és rájöttem, hogy nem vagyunk már együtt. Levert a víz, a mellkasomon rettenetes szorító forróság lett úrrá, a tudatom jajgatni kezdett. Négy-öt kínkeserves másodperc és levegőért kapkodás kellett ahhoz, hogy lenyugtassam magam, és előássam azt a mondatot, ami a szakítást keresztülverette a józanabbik felemmel: Nem működött, te nem szeretsz engem. Nem tudom, hogy hol ronthattam el még régen, de talán nem is én voltam. Többé nem lehetsz az enyém. Nem hagyom. Nem kellesz. Nem is vagy már többé a mazsolám. Cseszd meg a mazsolád, azt. Csak egy mazsola.

Ja, Gyula a kínaiban dolgozik a pláza emeletén, talán meg akarod látogatni. Nem haragszom, soha nem is tettem. Azt akarom csak, hogy láss az orrodnál tovább, és értsd meg, hogy nekem sem volt egyszerű.

Kedves Naspolya

Ha én látnék egy hasonló dühöngőt ami ennyire részletes az előző kapcsolatról, akkor aggódnék. Mégis arra bátorítalak, hogy ne tedd. Új Jerikó falait hordjuk téglánként. Messziről. A 40°C-os melegben, hogy csak kikevert langyos kőbányai maradt védőitalnak. Szóval nem sietünk.

Hozzászólások

(#1) Domonkos


Domonkos
Ármester

es ehhez nekunk mi kozunk? :F

Gender of electrical connectors is defined by the pins.

(#2) kemotox válasza Domonkos (#1) üzenetére


kemotox
addikt

Az hagyján, de kit érdekel? ;]

(#3) 7


7
addikt

Ahogy én látom, te sem szeretted őt. Visszaolvastam a kálváriátokat, és azt látom, hogy elhatárolódtál, eleve kudarcra készültél, nem adtál bele apait-anyait. Egy kapcsolatba így belemenni nem sok jóra vezet. Azt teljes odaadással kell élni, építeni, szeretni.

Itt most sértett büszkeséget látok, illetve az önigazolás keresését. Nem tudom, pontosan mi zajlott köztetek, nem tudom, hogy mennyire múlt rajta. Az alapján viszont, amit a te oldaladból látok, nem sok esélye volt ennek a kapcsolatnak hosszabb távon, akárhogy is dolgozott volna érte ő.

[ Szerkesztve ]

(#4) Somatom válasza 7 (#3) üzenetére


Somatom
veterán

"Itt most sértett büszkeséget látok, illetve az önigazolás keresését."

Én meg kisfiús nyavajgást. Nem értem, hogy neki mi a jó ebben. Kiteregeti a kapcsolatukat úgy, hogy tudja, hogy a lány is olvassa. Ráadásul rögtön véleményekkel, amikből a lány számára is kiderül, hogy örülhet, hogy megszabadult egy érzelgős kisfiútól (vagy kislánytól?).

[ Szerkesztve ]

Samsung XCover 6 pro, Tab S7+ 5G

(#5) UnA válasza Domonkos (#1) üzenetére


UnA
Korrektor

Ezt szerintem önmagának írta, ez csak egy blog, ugye. És nem kötelező elolvasni sem :)

(#6) Domonkos válasza UnA (#5) üzenetére


Domonkos
Ármester

Ezekkel mind tisztaban is vagyok.
Akkor pontositva: Miert lehet hozzaszolni?

Gender of electrical connectors is defined by the pins.

(#7) weiss válasza Domonkos (#6) üzenetére


weiss
addikt

Minek szóltál hozzá?

I did nothing, the pavement was his enemy!

(#8) Freiherr


Freiherr
őstag

Vazze, eladtad a Szimót?

XXX

(#9) Dr. Oid válasza weiss (#7) üzenetére


Dr. Oid
aktív tag

megint a régi nóta.
aki kitesz egy bejegyzést, és enged kommentelni, az legyen tisztában azzal, hogy ilyen kommenteket is kap.
meg te is fogadd el, hogy ez is egy vélemény, ahogy a tiéd is, meg azé is, akit te nem értesz.

(#10) Domonkos válasza weiss (#7) üzenetére


Domonkos
Ármester

Igazabol a bejegyzes elso bekezdese utan abbahagytam volna az olvasast, de kiszurtam, hogy hozza lehet szolni - ami ilyen jellegu/temaju bejegyzeseknel altalaban nem jellemzo - szoval gondoltam hogy erdekesebb lehet, mint a tobbi. Vegig is olvastam, de nem lett az. De ha mar idaig elertem, akkor gondoltam megkerdezem, hogy megis milyen lehet ide a _normalis_ komment. A vegeredmenyet meg lentebb lathatod.
off: Persze azt sem ertem, hogy egy ilyet miert akarna barki is full idegenekkel megosztani, de ennek a kerdesnek egyaltalan nem szokott jo fogadtatasa lenni; ugyhogy elso korben nem is kerdeztem.

Gender of electrical connectors is defined by the pins.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.