Mindenki aki gitározik, fogott már rossz hangszert. Én is nyűvöm már, nem olyan régóta ( körülbelül hét éve ) a húrokat, és sok vacak gitár megfordult a kezemben. Köztük rengeteg olyan is, ami eredendően nem volt rossz, de a beállítás és a karbantartás hiányából kifolyólag gyakorlatilag használhatatlan állapotban volt.

Gyakori választás a legolcsóbb választás, a tucat - strat. A stratocaster forma, és hangzás egy fantasztikus dolog, de a 30000 Ft-os ársávban ebből nem igazán lehet érdemit visszakapni. Tucatstratocasterem már volt, A sajátom Golden Ton, azon felül egy samick, sx, harley benton, és egyéb noname stratocasterek voltak a kezemben egy hétig, vagy annál tovább. Ezen gitárok beállításra jöttek hozzám, néhány húrláb-fixálást is csináltam, apróságokat, amiket igazából bárki megcsinálhatna, csak sokan nem mernek belevágni.

Egyöntetűen kijelenthetem, hogy a fent felsorolt újonnan huszon-x ezer forintos kategóriában kapható gitárokhoz képest a Squier Bullet szériája maga a felüdülés. Már gyárilag sokkal jobban be vannak állítva, az egész kézbe véve sokkal nagyobb minőségérzetet áraszt magából. Azt a pár ezrest pluszban tehát mindeképpen megéri kicsengetni egy ilyen gitárért, ha újban gondolkozunk.

Ha nem új a cél, akkor viszont el is lehet felejteni a bullet szériát, hiszen nagyon sok eladó az új áránál alig akar kevesebb valutáért cserébe hajlandó megválni tőle.

Kiváló alternatíva akadt a kezembe csere útján, ami nem más, mint egy Cort X2. Karakterében sokban különbözik az előbb említett stratocaster (SSS) elrendezéstől. Kézbe véve kifejezetten jó minőséget lehet rajta érezni, sehol nincs a megmunkálásban hiba. Szerencsémre az előző tulajdonos vigyázott rá, és csak egyszer b@szta oda komolyabban ejtette le. Lepattant a hátáról a lakk. Na istenem, több is veszett Mohácsnál.

A legfontosabb dolog, amit megemlítenék, a két ponton felfekvő - esetemben fixált - tremolo húrláb. Ez a Squier vonalon jóval drágább, és a kitartott használt árak mellett nem is igazán elérhető ennyi pénzért. A két humbucker jó minőségben szintén nem gyakori jelenség ennyi pénzért. Ilyen áron szinte kizárólag flat top les paul formájú gitárok kaphatók, amik a borítást nélkülöző hangszedőkkel szerintem rettenetesen puritán és csúnyácska kinézetet kelt. A stratocasteren eleve megszokhattuk a látszó mágnespöttyöket, itt nem olyan disszonáns a kinézet.

A fáról - nem szedtem szét - nem tudok nyilatkozni, elvileg hárs. A hangja tisztán is csengő - hídi hangszedő - illetve erősebb közép és mélytartományt kapunk, mint ahogy az elvárható a nyaki használata esetén. Én a blues-vonalat kedvelem inkább, így egy electro-harmonix Soul-fooddal kiegészítve a fülemnek igen kedves, vékony kísérő hangszínt könnyen kicsalogathatok belőle. A rendes strato elrendezés csilingelő hídi hangszedőjét nem hozza, de az olcsó tucatstratocasterek ugyanúgy nem hozzák.

A végére mellékeltem pár képet - sajnos nem a legjobb minőségben, és a lustaságtól vezérelve nem én konvertáltam a képeket, hanem visszaszedtem amit a hirdetéshez feltöltöttem - hogy lehessen látni, miről van szó. Elég keveset maradt nálam, már megy is a csere egy klasszikus gitárra: tömör fenyő fedlap, ismeretlen származás, hiányzó jelölések. Szép kis azonosítási feladat lesz.