Az óra számol. Minden egyes ketyegés visszafordíthatatlanul eső homokszem egy ma még hatalmas sivatagban. Kérlek, ha ezt a bekezdést elolvastad, csukd le a szemed, és válaszolj a feltett kérdésekre. Hol vagy? Mit csinálsz? Jól csinálod? Őszinte vagy?
A fenti kérdésekre adott általános válaszok közül az utolsót emelném ki. Az őszinteséget, szerintem nem a szoros értelmébe véve kell gyakorolni. Számtalan szituáció adódhat, hogy egy kis füllentés szükséges. Itt viszont első sorban az egyén önmagával való őszintesége a kérdés tárgya. Ha a lelkiismeretem tiszta magam előtt, és nem csapom be magam, akkor sokkal könnyebben - pótszerek nélkül - jól érezhetem magam a bőrömben.
Az óra ugyanis számol, és semmi nem hatja meg. Nem fogja érdekelni, hogy nem érted el azt, amit életed során célodnak éreztél. Nem számít az sem, hogy másokkal szemben mit tettél. A másodpercek csak úgy ketyegnek, és mindenkinek közeledik az utolsó szívdobbanása, ami után már esélye sem lesz befoltozni az élete szövetén ütött lyukakat.
Nem csak neked fogy. A veszély megvan minden pillanatban, hogy körülöttünk valaki befejezi a földi pályafutását. Lehet ez akárki, a postás, a szomszéd, de akármelyik szeretted is. Apropó, szeretteknek hívjuk őket, de tudják, hogy szeretjük őket?
Első sorban a szüleinkre gondolok. A szeretni, nem azt jelenti, hogy lenyeled a dacodat és aláveted magad minden rigolyájuknak. Ismered a hibáikat, és elfogadod őket olyannak, amilyenek. Tudod, hogy hajlamosak - már ha hajlamosak - hibázni, rossz döntéseket hozni. Túlságosan óvni, vagy nem óvni eléggé. Saját tapasztalatuk alapján elavult tanácsot adni. De elfogadod ezt, és tiszteletben tartod, és így szereted őket.
Lehetőleg tudják is, ha bármelyik pillanatban megszűnhet a tudatunk, vagy az övék. Vajon holnap is lesz esélyünk elmondani nekik? (Már ha megszűnik, vallása válogatja, ugye.)
Te hogy állsz magaddal? Büszke vagy arra, amit és ahogy csinálsz? Mindent beleteszel? Jól alszol? És a végső: Boldog vagy?
Belecsaptál a lecsóba rendesen!
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
A halál után szerintem 8, hogy mi történik az ember testével. Én szeretném, ha a használható részeket némi ellenőrzés és kipofozás után mások segítségére fordítanák. Az emberi tudat jelenti az egyént és az egyéniséget, onnantól, hogy ez megszűnne létezni, nincs értelme görcsösen ragaszkodni a maradványainkho'. Lásd keleti vallások, ahol nem a test tartósítása a cél.
