Tisztelt Mindenki!

26 éves vagyok, és nem tudom, hogyan tovább. Mindig csak azt tettem, ami "jó lesz", és eddig be is vált. Van két C1-es nyelvvizsgám, angol és német. Mellé egy vegyészmérnök BSc és egy gépészmérnök MSc diplomám. Két hete záróvizsgáztam.

Az egyetem alatt dolgoztam egy külföldi vállalatnak, KATA-s ként számláztam be. A kapcsolat a céggel jó, Németo. keleti részére (ahol nagyon nagyon olcsó a megélhetés, cserébe a fizuk is kisebbek) azonnal kiköltözhetek, 1600-1900 € közti fizuért (Nettó) + Céges autó saját használatra. Pesszimistán számolva is 4-500 €-t tudok így egy hónapban félre tenni a lakáshitelem előtörlesztésére.
A munka szakmailag nem ad sokat. Nagyon kicsit kell VEM-ezni, sokat CAD-ezni, beszállítókkal tárgyalni, újakat keresni, alkatrészhibákat felismerni és javítani/javíttatni. Nem rossz munka, a kollégák nagyon nagyon rendesek, jófejek és támogató a légkör. Fejlődési lehetőséget benne azonban nem látok.

Magyar munkavállalástól az alakulóban lévő helyzet tart vissza (megtartottam volna a KATA-t, ha találok egy jó helyet itthon, és mellékállásban űzöm a kintit - ami bizonyos feladatok terén nagyon pörgősen ment is volna), és a félsz, hogy milyen munkatapasztalataim voltak eddig az országban.

Rájöttem azonban, hogy az egyetem végével most egy kicsit kiestek a céljaim. Nem tudom, mit szeretnék az élettől. Persze erre rájön, hogy egy nyolc éves kapcsolat borult az árokba, közeli szeretteket temettünk, nagyon régóta megszokott dinamikák borultak fel.

Depressziós nem vagyok, vannak területek, melyeken sikereket könyvelhetek el már ez alatt a néhány hét alatt is. Nagyon szigorúan kezdtem el kezelni a táplálkozásomat, és újra elkezdtem edzeni. Már most igen látványos eredményeim vannak - persze saját magamhoz és a rövid időtartamhoz képest. Van néhány lány, akivel beszélgetek, és érzek is egy-egy irányból némi hajlandóságot. Nulla az eszköztáram ahhoz, hogy ezzel hogy haladjak, de - hiszen nyolc évre voltam kivonva a forgalomból - úgy vagyok vele, hogy majd kialakul.

A motiváció mellett a home office - szeptember 1-ig okoz problémát. Nagyon nehezen veszem rá magamat olyan feladatok elvégzésére, amik nagyobb lélegzetvételt kívánnak és fókuszt. Nem koncentrálok úgy reggelente szigorúan 2-3 órákat, mint ahogyan azt sikerült akár a diplomamunkával történő haladás közben, akár a záróvizsgára, megmérettetésekre készülés alkalmával. Hiányzik a megmérettetés, a kihívás, amiért kész vagyok küzdeni. Nincs belső célom, és úgy érzem magam, mintha játéka lennék az életnek, fúj jobbra-balra, aztán majd valahogy lesz valami.

Tudom, hogy nem terápiás ülés egy Logout poszt, de szívesen olvasnék hasonló helyzetből történő előrelépésekről, az apátiából való kilendülésről.