Vettem egy gitárpengetőt. Wenger, drága. Vékony, 1.4 mm csupán, de méreg drága volt. A hangja nagyon tetszett, és mint az egyszeri vegyészmérnök hallgató, elkezdtem kutatni. Azt találtam, hogy ez egy POM nevezetű műanyag. A lágyítókról illetve egyéb adalékokról - nyilván, hiszen kereskedelmi termék - semmit nem lehetett találni.
Elhatároztam, hogy amennyit tudok, az alapján egy közelítő minőségű batch-et készítek, amennyiben tudok. Két irány volt, amerre elindultam az alapanyagkereséssel: pom extrudált rudak, és lemezek. A rúd problémája a bonyolultabb megmunkálás és a nagyobb anyagveszteség, a lapok problémája, hogy "prototípusként" nem tudok különböző vastagságú darabokat készíteni. Mondjuk, a vastag a cél, hiszen az eddigi kedvencem a Dunlop Jazz tone pengető volt a maga ~4 mm vastagságával. Kár, hogy már nem igazán elérhető sem ő, sem a hasonló forma clear-tone széria.
Nos, találtam is beszerzési forrásokat, de csak rúdhoz. Annyira azért nem akartam farigcsálni, úgyhogy megkiséreltem bekuncsorogni a Műegyetemen a kedvenc tanszékemhez, és segítettek. Körülbelül 40 db 2.5mm vastagságú pengető előállításához elegendő lapot préselhettem POM-H granulátumból. A pontos típus is fel van írva valahol, de ami kiemelendő, hogy a H jelölés homopolimert takar, ami a (kevert monomerből azaz kevert alapanyagokból) C jelölésű kopolimereknél némileg kevésbé vegyszerálló, de a mechanikai tulajdonságai, a kopásállósága jobb.
A lapokat kézipréssel, 200°C-os pofahőmérséklettel és 150kN nyomás alatt végeztem, 3 perces présidővel. Az utolsó lap sajnos egy kicsit hiányos lett, de még így is bőven elegendő anyagom van a kisérletezéshez. A forma nagyobb volt, mint a kész lapok, mert az anyag hűlés közben némileg zsugorodott. 9.8*9.8 cm a lapok mérete, a szerszám 10*10 cm volt.
A megformázást, a fotókat a következő részben csatolom, amint a szerszámaimhoz jutok, otthon.
