Ez a nap is elérkezett, amire úgy vártam már a februári megvásárlást követően: a motorom felújítása befejeződött, üzembiztos és üzemképes Gertrúd. Igen, már neve is van. Eddig egy nagyon hosszú folyamat vezetett, aminek előző fejezeteit már kifejtettem korábbi írásaimban, így a legutolsó írás óta bekövetkezett változásokat foglalom csak írásba. Az egész művelet kezdetén, Februárban valahogy így nézett ki:

Hirtelen nem is tudom, hogy kronologikus sorrendben haladjak-e inkább, vagy csak brute-force írjam, ami az eszembe jut. A nyár rettenetes és fantasztikus volt, ahogyan lenni szokott, néhány szempontból ilyen, néhányból olyan. Egyvalami biztos azonban: nem csináltam tökéletesen a felújítást, sok helyen másképp járnék el, olcsóbban és ésszerűbben jönnék ki, mint ahogy sikerült. Ezt megpróbálom számszerűsíteni is, a buktatókat figyelembe véve és bemutatva, hol úsztak el a súlyos ezer forintok. A szent excel táblát a következő linken találjátok:
[link]

Az üzembiztos működés és az utángyártott alkatrészek iránti bizalmam megbicsaklása ott kezdődött, amikor - szerencsére nem túlzottan messze tőlünk a motor egyszer csak megállt. Úri Simson révén nem volt pálya, hogy csak úgy hazatolom, meg kellett nézni, mi a baj. Elment a szikra, volt negyven fok, a nyár top 3 legízesebb káromkodása tehát megszületett a bajszom alatt. Nem baj, hazatoltam, majd egy pár napra jegeltem a motort. Mondanom sem kell, hogy elismert szakember által, új alkatrészekből összerakott, tirisztoros blokkról van szó.

Ingerlékeny voltam, hamar felkaptam a vizet és nagyon aggasztott a dolog, amikor találkoztam a megmentőmmel. Ekkor még a villamosság jelentős hányada nem volt a motoron: az akkumulátor, a féklámpa, az irányjelzők nem szándékozták teljesíteni a feladatukat, így a duda és a parklámpa is kimaradtak. Erre sem találtam embert "addig a bizonyos napig".

F. Tibor az illető, aki megértő volt, és bár nagyon nehezen vállalta a "tákolt" motoromat, végül nem küldött el, hanem megkért, hogy toljam be hozzá a motort. Szíve szerint az első lendülettel visszaalakította volna a gyári megszakítós rendszerre a motoromat, de sajnos addigra eladtam a megszakítós szettet, ami hibátlan volt, a lendkereke tökéletes, minden más szintúgy. Az egyik fontos tanulság ekkor ért: nem adunk el semmit.

Tibor egyébként egy a korai hetvenes éveiben járó szakember, aki csak a két szép szememért és a belé fektetett bizalmamért vállalt el. A motorban a tirisztor cseréje után ismét megjelent a szikra, az alaplapot egy közben beszerzett gyári tirisztoros alaplapra cserélte, gyári 6v-os töltőtekercset épített be, így az állandó fogyasztók és az akku erről táplálkozhattak. A komplett elektromos rendszert újravezetékelte, és bekötötte az irányjelzőket és a többi berendezést helyesen. Tanácsot adott kilométeróra-spirálból a megfelelő minőségű darab beszerzésére, amit be is szerelt. Megrövidítette a feleslegesen hosszú kuplung és gázbowdent, ledugózta a vázcsöveket (korrózióvédelem) és olyan előre meg nem beszélt apróságokat is megcsinált, amik az alaposságáról árulkodnak: megigazította a szívatókart, hogy jól működjön, gumialátéteket pótolt ott, ahol hiányoztak.

Ezért az egész műveletért alig kért el valamennyi pénzt, ami alkatrészt nem én szereztem be (izzók, akkumulátor), azokkal együtt 25e Ft-ot. Én lementem a motorért, az első rúgás (na, jó, sokadik rúgás) után felpattantam egy tesztkörre, fizettem és távoztam. A motor jobb lett, mint eddig bármikor, nagyon látszott a törődés, egyszerűen "motorabb" lett a keze által.

A kilométerek eszeveszett falása következett, amikor is két apróság került elő, amikkel eddig nem foglalkoztam: időnként megcsusszant a kuplung, és emellett elértem friss blokkal az ötszázadik megtett kilométert, ami után olajcserét javasolt a blokkot összeépítő szakember. Tibor ekkor olajat cserélt, és beépített plusz egy lemezt a kuplungszerkezetbe, amitől az előfeszítettség, a súrlódó felület nőtt. Nem lett vészesen nehezebb kuplungolni, és a csúszás teljesen eltűnt. Ezért is alacsony összeget fogadott csupán el, pedig nem valószínű, hogy a szaktudása nélkül elháríthattam volna a fellépő problémát. A kuplung lamellái és lemezei a megtekintés során kiváló állapotúnak bizonyultak.

A motort ezután sokat használtam. Volt egy-két rövidebb pillanat, amikor a bizalmam mégis megingott benne, ugyanis az indítása nehézkes volt. Ha egyszer már ment, nem volt gond. A gyertyát kivéve nagyon csekély szikrát tapasztaltam, így ismét lementem Tiborhoz. Több tippünk is volt, mert a gyújtás - vegyesen gyári és vegyesen utángyártott alkatrészekből (lendkerék, transzformátor) egy igen kacifántos dolog. Végül visszakaptam egy jól is induló motort, amiért ismét nem fizettem túl sokat, pedig a tank is kitakarításra került.

A tank, amit én kisavaztam, szép, fémtisztára, csak a közömbösítést mulasztottam el, így az első tank üzemanyag és ez a sav megtette a hatását. Csodás, remélem nem túl sok jutott belőle a motortérbe. Eddig semmi rendellenes, meg hát elvileg a kétütemű olajoknak korrózióvédő tulajdonsága is van. Nem baj, bízva bízok.

Azóta a motor hibátlan, nagyon jó, és remélem, még nagyon sokáig kiszolgál így, jelen fényében tündökölve. Az apróságok még nem múltak el, a motort például "lefogja" a világítás pont annyira, hogy csak világítást felkapcsolva elveszik a lendkerék lendület része, és a motor némi egyre kókadtabb pöfögés kíséretében leáll. De ez csak a világítással üzemeltetésre igaz, érdekes.

Az arcomról azonban a mosoly lehervadt igen hamar, amint a szent Excel tábla elkészült. A motorkerékpárban ugyanis két kisebb afrikai ország költségvetése is benne van, Bőven több, mint amennyi a jelenlegi piaci értéke. Igazándiból nem vág annyira mellbe a dolog, mert valahol háromszázötvenezer forint környékén abbahagytam a számolást, mert tudtam, hogy el fog menni a tervezettekhez képest is a költségvetés. Elvégre ez volt az első, amin tapasztalatot is szereztem, és persze a hibáimat elkövettem. Rengeteg hiba volt, erről a továbbiakban értekezek is.

Első hiba

Motort venni magam indultam el, semekkora tudással és tapasztalattal. Így csak a merő szerencsén múlt, hogy a moci amit megvettem, nagyon korrekt eladótól származó, nem tákolt megoldás volt, hanem egy lepusztult, de gyári motor. Az is sokat elárul, hogy kipucolt karburátorral, új benzincsővel és szűrővel, üzemképesen adta át nekem a motort a jóember, ráadásul teletankolva. Nem sok pénz vagy fáradság, de látszott rajta, hogy nem akar kapásból vesződséget a nyakamba sózni.

Második hiba

Ne adj el semmit, amíg be nem fejezted! Nagyon jól jöttek volna tekercsek a régi alaplapról, de én bolond, eladtam ezt-azt-amazt még a motor befejezése előtt. Két eset volt, hogy ez gondot okozott, így amint rájöttem erre a turpisságra is, azonnal beszüntettem az alkatrész adás-vétel eladás oldalát.

Harmadik hiba

Rengeteget vásároltam feleslegesen. A motorra került egy tirisztoros gyújtás. Normális állapotú gyárit lehet kapni olyan 20-25 ezer magyar forint között. Ehhez képest én először megvettem egy új utángyártottat 16+12e Ft-ért, amihez aztán gyári alaplap kellett, amit megvettem netről komplett gyújtásként 13 ezer forintért. A megvásárolt gyújtás lendkereke egy kalap kaki volt, ezt netről nem láttam, nem ellenőrizhettem. Vettem Elba-t, pedig nem is kell a motoromhoz. Ez is volt négyezer forint. Vettem kéz alól szar tirisztort, mert gyorsan kellett. Mondanom sem kell, hogy erre sem vállalt az eladó garanciát. Vettem még néhány baromságot ezeken kívül is. Karburátorfelújító készletet vettem, amit végül nem használtam, mert a motorom hatvanas hengere miatt más fúvóka lett beletéve. Vettem rengeteg kacatot, amire semmi, de semmi szükség nem volt. A szent Excel szerint így majdnem harmincöt ezer forintot költöttem el úgy, hogy felesleges, többé már nem felhasználható szarságokat vettem. Ezt sem szabad elkövetni, ezért kell a szakember. A szakembernek mindene van, a munka elkészültével pedig benyújtja a számlát, hogy mit kellett beletenni a gépezetbe. Már ha korrekt a szakember.

Negyedik hiba

Sajnos a motorblokkal egy kifejezetten drága szakemberhez fordultam, aki igen magas órabéren dolgozott. Így történt, hogy a blokk felújításának a költsége úgy elúszott. Utólag kíváncsiságból egy Simsonos baráttól megkérdeztem, Budapesten mennyiért sikerült a felújítás. Az övé 30 ezressel olcsóbban jött ki úgy, hogy ugyan nem történt tirisztorosra alakítás, viszont bekerült egy négyes váltó, kellett a kuplunghoz nyúlni. A főtengely cseréje nála is szükséges volt, nagyjából egy volumenű felújításról beszélhetünk.
A szinterezéssel sem vagyok megelégedve. Majd, ha nagyon romos lesz a festés, akkor talán kap még egy kört, hiszen a felület narancsos, csúnya, nem egy színű. Ez jelentős pluszköltség lesz majd egyszer valamikor. Most nem akarok vele vesződni, egyelőre elhasználom így, aztán majd csak lesz valami. Nem került volna sokkal többe a normális festés, utólag okos az ember itt is.

Ezen hibák el nem követésével a motorom is jobb lett volna, és a pénztárcám is kövérebb maradt volna. Így sem szomorkodom, mert használni készült, és használom is, illetve sok területen az én kezem munkája is benne van az elkészültében. Ugyanakkor kénytelen voltam szembesülni a korlátaimmal. Én nem vagyok motorszerelő, és valószínűleg soha nem is leszek az. Nekem legfeljebb hobbi marad az öreg járművek szeretete, inkább szélmalomharc a felújítás és az üzemben tartás.

Most, hogy a kellemetlenségekről és a viszontagságokról beszámoltam, muszáj magamat is és a kedves olvasót is kicsit felderítenem. A motort nagyon élveztem egész nyáron, addig is, amíg készült, és akkor is, amikor már zavartalanul motorozhattam vele kedvemre. A nyár során minden este lementem a partra rötyögtetni a gépsárkányt, és nagyon jól esett, hogy rengetegen megnéznek, utánam fordulnak. Sőt, volt, aki felkiáltott hangosan, és integetett.

Dorka és a Schwalbe

A siófoki veteránbörzét is megjártam a szépséges motorommal, ahol nem tudtam összesen öt métert megtenni, mindenki a motor eladó jellegéről faggatott. Nem válnék meg tőle semmi szín alatt, de nem is volt, aki ígért volna tisztes összeget a motorért. Ennyiért már Hondát, Yamahát, ősmagyar Swiftet vehetnék. Jó ősmagyar Swiftet.

A börzén találkoztam mindenkivel, aki a motort istápolta. Sőt, azzal is, akitől vettem. Csak dicséret és dicséret záporzott. Igazi sztár voltam, mindenki csak nézegetni, körbeállni akarta. Aznap végképp hozzákötődtem a kis Gertrúdhoz.

Gertrúd és én különleges kapcsolatot ápolunk. A kapcsolatunk alapja az, hogy még csak a házunktól 100m-re hagyott ott, ahonnan nem okozott különösebb fájdalmat hazatolni. A másik különleges kapocs a hangja. Utángyártott a kipufogó, melynek belseje más, a motor működése zajosabb, sokkal. A hangja viszont mély, pörgetés nélkül inkább 100-125 köbcentiméteres motort idéz. Persze, papolhatok, hogy enyém a chopperschwalbi, de a legfontosabb érvet a végére hagytam. Kiváló nézelődős túramotor lett a Simsonból. El mertem indulni vele 50-80 kilométeres utakra, mertem vele intézkedni, járni. Nem féltem soha, hogy na, most lerohad. Úgy érzem, a testem meghosszabbítása, már menni is egyre szebben tudok vele. Volt, hogy nagyon megáztam a nyergében, kétszer is. Pont a legnagyobb viharok kaptak el nyáron, az a két legnagyobb vihar, ami a Balatonon volt. Sebaj, megáztam, megráztam magam, másnap letörölgettem a víznyomokat a krómokról, és folytattam a motorozást.

Sokáig tartott rendesen megtanulni haladni. A váltó még a kisebb gond volt, sokkal idegesítőbb volt a felfüggesztést megszokni, illetve azt, hogy a lámpa nem fordul. Meg hát persze béna is voltam. Hiába a hosszú kerékpáros pályafutás, ha autóvezetésből levizsgázni is csak kétszeres költségen sikerült, annyi többletórát kellett vennem. De az élvezet megvan, a rötyögés a motorból már az első rúgásra felmorajlik, és a naplementébe elhúzva már csak egyre halkuló pöfögést hallani a távolodó NDK-motor sziluettje felől. Szerelem ez, szerelem.

Úgy látszik, a fagyis bácsinak is szerelem...