2022. december 1., csütörtök

Gyorskeresés

18-23: Oktatásban, "szakmában", közéletre figyelve

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Amikor elfordul életem számlapján az évek mutatója a tizennyolc felett, még nagyon sok tekintetben mást hittem a világról, mint ma. Ma, 23 évvel a hátam mögött sem gondolom úgy, hogy mindent tudnék, sőt! Rengeteg területnek csupán a felszínét karcolom, és ezért igazából egyikben sem mélyültem még el, de talán ebben az életszakaszban ez még bocsánatos bűn.

A tizennyolcadik születésnapom gimnázium utolsó előtti évében volt, ugyanis 5 éves kéttannyelvű képzésre mentem. Ennek volt egy hatalmas előnye, két nyelvvizsga. Persze, az iskola "mellé járt" ugyan a nyelvvizsga, de azt sajnos már nem mondhatták el magukról mindannyian, hogy el is sajátították az adott nyelvet.

Akkoriban készültem az érettségire gőzerővel. Nem volt értelmezhető fizikatanárunk, ezért nem mertem belevágni sem a villamos, sem a gépész tanulmányokba, helyette a kémia irányába fordítottam az érdeklődésemet, és a vegyészmérnöki szakot jelöltem meg a BME-n.

Az érettségi éve a legjobb gimnáziumi évem volt. A téli szünetre beérett a munka, és a motivációm hirtelen az egekbe szökött. Hónapokig minden este toltam a feladatokat és a gyakorlást, mint a gép, főleg matekból és kémiából. Idealista voltam, és az életem pont úgy ment, mint ahogy elképzeltem. Heti három testnevelés, kellemes edzés magamban a kisteremben. Nem voltam csapatjátékos alkat, arról nem is beszélve, mennyire jót tett a fizikumomnak a kicsit összeszedettebb edzés, amikor nem nagyon sportoltam kamaszként.

A 2015-ös év ennek megfelelően csodásan sikerült. Pompás érettségim lett, játszi könnyedséggel vettek volna fel a Műszaki Egyetem bármelyik szakjára, a fizikumom soha nem látott mértékben javult - a sok bicajozásnak köszönhetően a frontok és a kajakóma gyakorlatilag nem léteztek a szótáramban.

Így kezdtem el az egyetemet.

Az első pár félévben ijesztgettek is egy kicsit, de főleg támogattak. A képzésről nagy általánosságban elmondhatom, hogy túlzásoktól mentes, nem szadizós de nem is könnyű három és fél év volt.
Az egyetlen árnyoldala csupán, hogy a gyógyszervegyészeti oldalt erősen propagálták, de a képzés szakmai specializációt célzó része nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Olyan érzés volt, mintha lexikonokat tanítanának velünk céltalanul. Aki folyamatra ment (Itt az általános vegyipari és folyamatmérnöki specializációt értem) az jobban járhatott. Olyan érzés volt végezni, hogy mérnök lettem, csak nem annyira.

Fél évig elkezdtem a megjelölt mesterszakot, de már tudtam, hogy nem erre vágyok. Csináltam, gyógyszervegyész mesterszak. Közben gépész tárgyakra jártam be, és nagyon élveztem. Sajnos azt a hibát is elkövettem, hogy az órarendemet nem tisztáztam le, és ezért nem sikerültek az őszi terveim, szó szerint a szak elhagyása és a folyamatmérnöki szakra való átjelentkezés. Fél évre passzív státuszba vonultam, ki akartam kerülni egy kicsit az egyetemről, hogy elgondolkozzak, mégis mit akarok.

Az idealizmusom az egyetemi évek alatt elpárolgott. A dolgok nem feketék vagy fehérek. Addig azt gondoltam, hogy akinek nincs diplomája, az nem ember. Talán nem ilyen drasztikusan, de ez a lényeg. A Siónál, a Sanofinál és az MTA-nál voltam eddig gyakornok, és láttam egyet, s mást a gyakorlati életből. És valahogy az egész nem is hasonlított arra, mint ami a szakmáról alkotott elképzeléseimben a nagy, villogó mérnök felirat alatt szerepelt. Kifogyott az önfegyelem, az áhítat. Voltak olyan kurzusok, hogy az oktatót nem láttam a féléves ZH-ig. De mindent teljesítettem. Furcsa egy élethelyzet, az egyetemen tanultam meg újra - általános után - hogyan kell link emberként túlélni, és négyes diplomával kirepülni egy komoly Mo.-i egyetem kapuján.

A barátaim sorsa sem villanyoz fel. Akiket ismerek, hogy dolgoznak, gyakorlatilag éppen eleget keresnek ahhoz, hogy életben legyenek. Na jó, ez kicsit túlzás, de úgy gondolom hogy mérnöki diplomával és nyelvvizsgával - ami mellé fejlődni akarás és nyelvtudás is társul - a nettó 250 körüli bérek pofátlanul kevesek. Nincs összesen 1000 Euró. A lakhatás meg lassan a felét elviszi. A mi generációnknak - ha valaki nem extrém kemény és szerencsés, hogy a dupláját előteremtse fizetésként - már valószínűleg nem lesznek lakásai, házai. Bérelni fogunk, mint a svábok. Annyi különbséggel, hogy itt az ember nehezebben érzi magát otthon egy munkahelyen annyira, hogy ne rettegjen attól, hogy még egy saját lakása sincs, mi lesz akkor, ha nem tudja fizetni az albérletet egy-két hónapig.

A baráti kézfogásnak álcázott egzisztencia az égből hullott alá, mindössze annak köszönhetően, hogy pont jókor akadtam rá egy jó youtube-csatornára. Long story short, KATA-s kisvállalkozó lettem, aki két-három cégnek teljesít szolgálatot a határon túlra, kereskedelem, gyártásszervezés és közvetítés területén.

Az egyetemi tanulmányokkal a tanácstalanságomban a következő gondolatok sejlettek fel: mi lenne, ha gépészmérnöknek tanulnék tovább, hiszen a gépek szeretete már megvan, ahogy a vágy is a javításra és a fejlesztésre. A mesterszakra ráadásul egy az egyben felvételizhetnék is vegyész alapdiplomával. Ráadásul, ismerek is embereket, akiknek ez már sikerül. Nézzük csak, specializációk... Géptervező? Nincs meg hozzá az alapom, nagyon sokat kellene rajzolni, szilárdságtanozni, és csak utána jönnének a gépelemek, és a ráépülő karácsonyfa. Ehhez inkább alapképzés kellene, de 4 állami félévem van, és már szeretnék kezdeni valamit magammal.
Vegyipari gépész? Ezt csinálják a vegyész-menekültek a legtöbben, de ha a német kapcsolatok kitartanak, nem lesz nagyon a hasznomra. Jópofa, de ezzel az iparba kellene mennem ami nem lenne olyan rossz, végső soron. Mondjuk nem ez lenne a gépészet témakörein belül a szívem csücske.
Hőerőgépek és berendezések - izgalmas, ezzel mondjuk lehetne köbméteres hajó-dízelmotorokat szerelni kint a tengeren, ahová helikopterrel visznek ki. Vagy erőműbe, vagy vagy vagy. Nem lenne rossz vonulat, volt is, aki megcsinálta vegyész alapokkal.
Gépgyártástechnológiai és folyamatmérnök. Kevés az alapom hozzá, de a némettel szakmába is vágna. Nincs annyi köze a vegyészmérnökihez, mint a hőerőgépes vagy vegyiparis szakirányoknak, viszont már most karcolom a felszínt a munkámmal: rajzokat készítek, gyártásnak járok utána - oké, eddig maximum beszélgetni tudtam mérnökökkel arról, hogy mit és hogyan lehetne csinálni, és valószínűleg lerítt rólam közben, hogy nem értek semmit a szakmához. Az érdeklődésem határtalan, de tudom, hogy ez kicsit a lehetetlen küldetés kategóriája.

Szóval, ez az egyik kérdés: ha februárban folytatnám az egyetemet mesterszakon, hova lenne érdemes felvételiznem? Egy vegyészmérnöki diploma mellé tenni valamit nagyon kecsegtető, és a frissen "kapott" önállóságommal már nem apuciék bőrére játszom, hanem a sajátomra. Van lehetőségem egy-két félévet rá is húzni, mert kitermelem anyagilag, ha ez megmarad.

A címben szerepelt az a beszédes terminus, hogy állampolgár. Mivel közelegnek a választások, és belegondoltam a folyamatba ahogy az értelmem részben a közélet felé fordult, gondoltam, függetlenül a nézeteimtől leírom, milyen elvek mentén formálódott a véleményem.

Először 2014-ben szavazhattam. Akkor nem követtem nagyon az eseményeket, de hozzám is elért a társadalom akkori mély sértettsége, úgy hogy a tömeggel együtt én is dacosan vetettem a keresztet a jó sor mellé: a tudatomig csak a szlogen ért el. El kellett érnem az egyetemig, hogy érdekelni kezdjen komolyabban a közbeszéd és a politika. Az első dolog, ami megragadta a figyelmemet, az a brutális kampány volt, ami jóval a 2018-as választások előtt elkezdődött.

Furcsa volt, hogy komplett, ezer társadalmi vonatkozással rendelkező kérdéseket megvitatás helyett bináris válaszokra egyszerűsítettek: van a jó, és van az ördög. Mindegy végül is, miről lenne szó. Ez még "hagyján", hiszen a két reklám és éjjel-nappal Bp. mellett talán ez az, amit fel lehet fogni a lealjasított szellemi színvonalon, hát ők is csak emberek, azt akarják, hogy értse a tömeg, amit mondanak. Amikor viszont a millió bukott sajtóper látott - sokkal kisebb - napvilágot, és teljesen légből kapott gyalázkodások és lejáratások özönlötték el a médiumokat akár az interneten, akár a televízióban, rádióban, akkor elkezdtem alternatíva után nézni.

Jó bornak nem kell cégér - gondoltam, és megnéztem, hogy ki az, aki a leginkább mérsékelt, két lábbal a földön álló kompetítor. Ők nem mocskoltak, ez már kapásból tetszik. A választás eredményét ismerjük, a következő EP választáson pedig már az is eldőlt, hogy az akkori "kis kedvencemet" tökéletesen ledarálta a Magyarországon kialakult helyzet.

Közben nem csak a magyar foci effektusban volt részem - amikor a vesztesnek drukkolunk, és hiába reménykedünk, tudjuk, hogy úgy sem nyerhet - hanem voltak kis győzelmek is. Persze ezeket nem azért tartom győzelemnek, mert nekem bármilyen közvetlen pozitív kihatással lennének az életemre, hanem inkább azért, mert az elveimnek megfelelő, mérsékelt centrista erők nyertek szélesebb társadalmi támogatottságot.

Mérsékelt, centrista. Ez két szó csupán, ködös jelentéssel. A mérsékelt már alapból egy szimpatikus szó, ha nem a kínai cipőn látjuk a "mérsékelten vízálló" feliratban. Számomra ez azt jelenti, hogy nem ideológia, hanem össztársadalmi haszon mentén opimális kompromisszumot keres, amivel lehet, hogy nem mindenki a számára lehető legjobb helyzetbe kerül, viszont a társadalom egésze magasabb életszínvonalt érhet el. Nem szélsőséges, tehát nem lesz számára fontosabb a saját ideológiája, mint a közösség érdeke. Az egyetlen újság, ami a kultúrális térben megfelel a mérsékelt, centrista jelzőknek, nem Magyarországon készül. És érdekes, nem mocskolódik. Természetesen legtöbbször bírál, de gyakran ki is áll olyan értékek mellett, amit a jelen kormány vall.

Ha ma lennének az országgyűlési választások, nem tudnék elmenni szavazni. Azaz lehet, de érvényesen semmiképp. A jelen sajnos savanyú, nem látok egyszerűen olyan alternatívát, aki az én elveimnek megfelelő értékeket vall. Hiányzik a mérsékelt centrum a parlamentből, egy ideológiai vákuum keletkezett az országgyűlésben. Bizakodni viszont mindenképpen van okom, mert úgy érzem, a jövő akármit hozhat. Ahogy a rendszeren kívülről érkező erő nyert teret Ukrajnában és Szlovákiában, úgy akár Magyarországon is jöhet egy új irány. Minden szélsőséges irányzat kitermeli egy idő után a maga mérsékelt változatát, ami az ideológiájában gyakran megegyezik, de a való életre százszor alkalmasabb változatot igyekszik meghonosítani. Hiszem, bízok és remélek, hogy a jelenkor posztmodernjének mérsékelt alternatívája, egy fajta (talán posztmodern konzervatív) centrum van megszületőben, ami talán újra tért ad a vitáknak, a gondolatoknak és ami legfontosabb, ezek következményeinek: a minőségi és nem mennyiségi fejlődésnek.

Hozzászólások

(#1) UnA


UnA
Korrektor

Politika: hallgassál néha Puzsér Róbertet.

(#2) Cucuska2 válasza UnA (#1) üzenetére


Cucuska2
őstag

... aki aztán megfúrja a főpolgármester-választást.

Rock and stone, to the bone! Leave no dwarf behind!

(#3) UnA válasza Cucuska2 (#2) üzenetére


UnA
Korrektor

Mert végül elmarad? ;]

(#4) Narxis válasza UnA (#3) üzenetére


Narxis
nagyúr

Gyengíti az ellenzék esélyeit.

I do not fear, for you are with me. All those who defied me, shall be ashamed and disgraced. Those who wage war against me, shall perish. I will find strength, find guidance, and I will triumph.

(#5) dugo_


dugo_
veterán

Műszaki menedzser?

(#6) 8th válasza Narxis (#4) üzenetére


8th
őstag

Mint ha lenne bármire is esélyük. :N

Hüje malyom

(#7) TheLázs válasza Narxis (#4) üzenetére


TheLázs
csendes tag
LOGOUT blog (1)

Ne haragudj, de hova gyengíti az ellenzék esélyeit, amikor az EP választáson Fleto pártja volt a legacélosabb a maga ~10%-ával? Mételyes, velejéig rohadt a rendszer, erről próbált szólni a posztom második fele, hogy csak rendszeren kívülről jöhet az igazi változás.

A műszaki menedzser számomra olyan szaknak hangzik, ami kicsit "kivonat" -szerű. Talán ha van egy célirányos mérnökim és egy MBA-m az nagyjából ugyanarra elég, nem? De nem látok bele, szóval ez csak feltevés.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#8) TheLázs válasza UnA (#1) üzenetére


TheLázs
csendes tag
LOGOUT blog (1)

Szoktam Apu-ra járni, körülbelül 3-4 alkalommal egy évben :)

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#9) UnA válasza TheLázs (#8) üzenetére


UnA
Korrektor

Az általában inkább filozófiai témájú, de akkor tudod, miért írtam. Aki meg nem, az gondolkozzon továbbra is a DK - Fidesz tengelyen...

(#10) ivana válasza TheLázs (#7) üzenetére


ivana
Ármester

Talán ha van egy célirányos mérnökim és egy MBA-m az nagyjából ugyanarra elég, nem? Nem, a mérnök + MBA az jóval többet ér, mint egy műszaki menedzser.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.